Van még új a Nap alatt 1-2-3

58. fejezet ~ Ez vajon jelent valamit?

58. fejezet

Ez vajon jelent valamit?

Dávid úgy gondolta, hogy a hétvégi felismerése után a hétfő egy álom lesz Amadéval.

Hát végül inkább egy rémálom volt.

Egész délelőtt jókedvűen csüngtek egymáson, de aztán elérkezett a testnevelésóra – ami mindig gyengeláncszem a napjukban.

Kivételesen egymást választották páros munkában, amitől Dávid szíve repesett. Nem szoktak együtt dolgozni – leginkább azért, mert Amadé tesin úgy egyáltalán nem szeretett dolgozni, és inkább nem bosszantotta fölöslegesen Dávidot, aki pedig mindig mindent megcsinált.

Most kosárlabdázni kellett, amire Amadé húzta a száját, de egy rossz szót se szólt.

Dávidnak újfent rá kellett ébrednie, mennyire szereti a fiút – képes érte rendesen dolgozni tesin! Hát nem angyali?

De a boldogság nem tartott sokáig: Rákóci tanár úr kifigyelte a szokatlan párosítást, és odasomfordált hozzájuk. A felsőbb éves diákok sokszor emlegették őt gonosz rókaként, aki csöndben közelít, mielőtt lecsapna az áldozatára.

Amadé általában úgy tett, mintha nem venné észre a közelítő tanár urat, és most kivételesen Dávid is utánozta. Magában drukkolt, hogy a tanár dicsérni jöjjön, de persze fölöslegesen reménykedett.

– Pataky, mi ez párválasztás?

Dávid a szájába harapott a szóhasználat hallatán. Párválasztás.

– Még nem dolgoztunk együtt, de ki akartuk próbálni – válaszolt végül zavartan. Mi mást mondhatott volna?

– Zseniális labdaérzéked van, kölyök, akárcsak a bátyáidnak. Mit tudsz kezdeni vele? – Intett Amadé felé. Nem mondta ki a nevét, pedig nyilván tudta. – Nem igazán megy neki a labdapattogtatás, ahogy látom. Mintha nem figyelt volna, amikor megmutattam, mit kell csinálni.

Dávid elfehéredett a nyílt ellenszenvtől a tanár hangjában. Tudta, hogy ez azért van, mert Amadé rengetegszer dacol Rákóci akaratával, de akkor sem gondolta, hogy egy tanár megengedhet magának ilyen hangnemet egy diákkal szemben.

Imádkozott, hogy Amadé ne reagáljon, de ismét nem volt szerencséje.

– Tanár úr, ezzel nem nagyon motivál – tette szóvá a fiú szerény hangon, mintha valami semmiséget említene meg.

– Hogy mondtad? – Rákóci adott egy esélyt, hogy Amadé visszakozzon, de ő csak megemelte az állát és folytatta:

– Azt mondtam, hogy nagyon bosszant az, hogy a tanár úr még akkor is csak cseszegetni tud, amikor megpróbálok dolgozni. Pár hete járunk csak suliba, és máris megutáltatta velem a mozgást. Nem az lenne a tesióra lényege, hogy megszeressem a sportolást? – Amadé hangja higgadtan csengett, de csöpögött a gúnytól.

Bár nem Dávidnak szólt a beszéd, azért rendesen összeszorult a torka. A fiúk kezdték abbahagyni a labdázást, hogy hallgassák a balhét. Dávid vett egy mély levegőt.

– Amadé nem úgy értette, csak... – De hiába próbált békíteni, a barátja rögtön leállította:

– Amadé pontosan úgy értette, ahogy a tanár úr gondolja.

Dávid szerette volna megragadni Amadé karját, rettegett attól, amit a tanár úr rázúdíthat... de Rákóci végül csak fagyos pillantással felküldte Amadét az igazgatóhoz.

– De... de... – hebegett Dávid. Nem örült neki, hogy Amadé már az iskola legelején intőt kaphat. De úgy tűnt, Amadét ez nem zavarja annyira, mint őt.