Van még új a Nap alatt 1-2-3

80. fejezet ~ Ervin és Amadé minden baj okozója

80. fejezet

Ervin és Amadé minden baj okozója

Dávid még szombat délután is alig bírta nyitva tartani a szemét, és mindennél jobban hálás volt Amadénak, amiért valami semmilyen sorozatot néztek órákon keresztül, csak azért, hogy ő tudjon pihenni.

Volt is mit kipihennie.

A táborban nagyjából fél kettőkor bújt ágyba, de nem sikerült aludnia. Akármennyire is próbálta kizárni Ervint a fejéből, a fiú homályos mosolyai, pajzán versének régen olvasott sorai visszhangoztak az elméjében, és ez annyira idegesítette, hogy az éjszaka nagyrészét Ervin utáni nyomozással töltötte.

Végigböngészett és lementett róla mindent, külön mappát csinált neki a telefonján, amit titkosított, ha esetleg Amadé kezébe kerülne a galériája.

Visszaemlékezett arra az estére, amikor először találkozott Ervinnel, amikor a szobájában filmeztek, mert Dávid jófejségből áthívta Amadé „barátját". Akkor eszébe sem jutott, hogy ilyesmi létezhet...

Felváltva nézegette az Ervin és az Amadé mappát, és a világon létező összes szempontból összehasonlította magát az idősebb fiúval – Petra intése ellenére.

Ervin magasabb volt nála. Ervin vékonyabb volt nála. De izmosabb nem! Az biztos, hogy Dávid izmosabb volt – a semminél mondjuk nem nehéz izmosabbnak lenni. De Ervinnek különleges színű a szeme, Dávidnak nem. Ervinnek hibátlannak tűnt a bőre az összes fotón. A haja tökéletesen beállított és egyedi. Jól áll a kezében a cigaretta. A könyv. Minden jól áll a kezében. Szép, hosszú ujjai vannak. Amikkel rózsásan kéjes hangokat csalogat elő Amadé testének hangszeréből, emlékezett vissza a versre, amit abban a bőrkötéses füzetben talált. Rózsásan kéjes hang. Az milyen? Amadénak közben milyen arca van? Amadé meztelen? Amadé kívánja Ervint?

Tudta, hogy semmi értelme nincs ezen gondolkoznia. Amadé egyértelművé tette, hogy kit szeret. Amadé nem szereti Ervint. Nem szereti Ervint. Nem. Szereti. Ervint.

Ervin.

És ha Ervin jobban meg tudja adni Amadénak azt, amit akar? Ha jobban ki tudja elégíteni? Jobban, mint amire Dávid valaha is képes lenne? Van-e értelme egyáltalán próbálkoznia?

Ekkor kezdett teljesen bepánikolni, és csak nagyon nehezen tudta leplezni a folyamatos stresszt, ami még akkor is tombolt benne, amikor Amadé megérkezett hozzá szombaton.

Ezt a stressztömeget végül Amadé úgy oldotta föl, hogy rejtélyes módon merevedése lett attól, hogy Dávid füvezéssel gyanúsította. Utána a fürdőben alaposan megmosta az arcát, kicserélte a lábán a kötést, bekente sportkrémmel, aztán még bámulta magát kicsit a tükörben, próbálta megemészteni az elmúlt órák érzéseit és történéseit.

Nem először kapta már azon Amadét, hogy feltűnően akarja Dávidot. Tehát: a tegnap esti pánik egyrésze mondhatni alaptalan volt.

Muszáj rászoknia arra, hogy amikor kétségbeesik, más oldalról is megközelítse a problémát és ne csak folyamatosan hergelje magát a szorongásba.

Amadé sosem erőltetett semmit. Ez azt jelentheti, hogy tudja, hogy Dávid tapasztalatlan. Nyilván, mi más lenne, ha eddig nem is tudta, hogy legalább félig meleg? Emellett pedig Amadé azt is egyértelműen tudja, hogy Dávid fél. És mert tudja, hogy Dávid mindig mindenben tökéletességre törekszik.

De a tökéletességet az első csókjukkal is elszúrta. Mi van, ha ezt is elszúrja? Nem kellene elengednie a dolgokat és csak hagyni, hogy történjen, aminek történnie kell?