Prológus #1 ~ Amadé visszaszámol
Még huszonkilenc óra, harminc perc, negyvenkét másodperc.
Sose tartottam magam nagy géniusznak matekból, most azonban mégiscsak úgy csüngtem a számokon. Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal a padon, és izgatottan néztem, ahogy az órámon a másodpercmutató szorítja, szorítja ki az időt a jelenből.
Lyukasóránk volt, senki nem tudott bejönni helyettesíteni – utoljára hetedik évvégén volt kémiám, de ezt nem is nagyon bánom. Az osztályom nagyrésze hátul bandázott a teremben, én pedig elöl ültem az ablak közelében, bámultam ki az utcára. Verset próbáltam írni, de túl nagy volt a hangzavar, a tinta a tollamból mintha inkább az ereimbe folyt volna vissza, ahelyett, hogy szavak formájában papírra hullt volna.
Valaki hátulról megdobott egy papírgalacsinnal, de nem törődtem vele, tudtam, mi szerepel benne: nyilván egy pár igencsak pajzán sor, ami kiparodizálja a szerelmes verset, amit Réka táskájába rejtettem jó pár hete.
Még huszonkilenc óra, huszonhét perc, tizenkilenc másodperc...
Mintha a gondolataim varázserejűek lettek volna, Ella lépett be a terembe hűséges barátnőivel, akik inkább a ragyogása, mintsem személyisége miatt követték mindenhova. Ebbe a csatlóskörbe tartozott Réka is. Mind az öt lány megvető pillantást vetett rám, felhúzták az orrukat és fintorogtak.
Sóhajtottam és folytattam az ablakon való kibámulást.
Huszonkilenc óra, huszonöt perc, negyvennégy másodperc...
Ennyi idő van hátra addig, hogy átlépjek új életem kapuján. Persze még nem teljesen (hiszen május van), csak a fél lábamat dughatom át rajta, de az is valami.
Holnap megyek matekszintfelmérőt írni a Berzsenyibe. Az új iskolám gondolatára kellemes borzongás futott végig a gerincemen, el is feledkeztem az osztályom szörnyűségéről. Egy iskola, ahol hozzám hasonló emberek lesznek, ahol megtalálhatom a közegemet, ahol megértenek, ahol nem fognak kiszorítani.
Ahol talán megtalálom Életem Szerelmét – és nem úgy, ahogy eddig sikerült. Beleszerettem Sziszibe, feleségül akartam venni, nem jött össze. Volt az a kis ügy Ervinnel, de végül kiderült, hogy ő sem lesz Életem Szerelme. Rékáról meg beszélni sem érdemes...
Ünnepélyesen ismét felemeltem a tollam: a Berzsenyi minden szempontból pozitív változást fog hozni az életembe, ezt pedig most muszáj megörökítenem egy versben, még ha nem is találom meg rögtön a legszebb szavakat.
Nem törődve a hátamnak csapódó újabb papírgalacsinnal, írni kezdtem. Közben az órámra lestem:
Még huszonkilenc óra, húsz perc, ötvenegy másodperc.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Van még új a Nap alatt 1-2-3
RomanceA matekszintfelmérő rémisztőnek tűnhet - de Amadé számára akkor lesz még rémisztőbb, amikor megérkezik Dávid, melléül, rámosolyog és elkéri tőle a tollát. Amadé tudja, hogy nem jó ötlet beleszeretni egy fiúba, ezért igyekszik nem Dávid borzas hajára...
