Van még új a Nap alatt 1-2-3

76. fejezet ~ Lujzi bekavar

76. fejezet

Lujzi bekavar

Törin megint Lujzával kerültem párba, hogy a múltkori feladatot tudjuk folytatni. Esszét kellett írni az ókori Mezopotámiáról, ami engem nem annyira kötött le, de Lujzi szívesen beszélt, így nekem csak bólogatnom kellett. A tenyerembe támasztottam az állam, és próbáltam nem elaludni, mert bár Lujzi sebesen magyarázta, miért hülyeség az, amit kapkodva írtam a buszon, egyáltalán nem kötött le a téma.

A figyelmem elterelte Dávid, akire pont ráláttam Lujza válla fölött. Kicsit megigazgattam a lány haját, hogy jobb legyen a kilátás, és az egyik tincs csak úgy a kezemben maradt, szórakozva morzsolgattam, amíg eszembe nem jutott, hogy a múltkor is megjártam ezzel.

Ahogy most is.

– Amadé! – dörrent rám Lujza. Szerencsére hangzavar volt a teremben, így csak a mögöttünk ülők figyeltek fel rá – Gina és Zéti –, de őket nem igazán érdekeltük.

– Bocsi – nyüszítettem, és úgy kaptam el a kezem, mintha megégetettem volna magam.

Ezek után egyértelmű volt, hogy beszélnünk kell – óra után követtem Lujzát az udvarra, egy olyan részre, ahol nem volt senki, és magunk lehettünk.

– Figyelj – kezdte Lujza, az arca egészen kipirosodott. – Gondolom, már úgyis tudod, mit akarok mondani.

– Hát... – Nem hagyta, hogy reagáljak. Átölelte magát, így pedig nagyon törékenynek tűnt. Mint egy szárnyaszegett kismadár.

– Tetszel – bökte ki nagy nehezen. – Vagy hát tetszettél. Vagy nem tudom. Én... én...

Mielőtt elpityeredett volna, gyorsan előreléptem, és megragadtam a vállát.

– Hé, nyugi! Semmi baj, semmi baj!

– És ez annyira kínos – mondta remegő hangon Lujza. – Annyira kínos.

– Hát... egy kicsit – értettem egyet, mert azt hittem, ezzel jót teszek. De Lujza csak elsírta magát. Elfordult, én pedig vettem a lapot és leengedtem a karom.

– Sa-sajnálom! – kapkodta a levegőt. – Nem kellett volna elmondanom...

– Nem, dehogy! Nem gáz, amúgy is sejtettem – próbálkoztam megnyugtatni, de Lujza ettől csak jobban sírt. Leült az egyik virágláda tövébe, hogy ne lássa senki, mennyire kiborult. Odaguggoltam mellé, mert mindenképp meg akartam valahogy vigasztalni.

– Figyu, nézd a jó oldalát, én legalább jófej vagyok! Én tavasszal voltam hasonló helyzetben. Fülig belezúgtam egy lányba, aki kifejezetten nem kedvelt. És mindenkinek megmutatta a szerelmes verseimet, aztán persze mindenki engem gúnyolt...

Mint kiderült, ez a sztori sem segített Lujzán, a pillantásából ítélve most épp az esett rosszul a pici szívének, hogy nem neki írok szerelmes verseket. Amit egy kicsit azért megértek – nagyon jó szerelmes verseket tudok írni.

– Csak azt nem értem, mi a baj – zokogta Lujza, és a térdébe temette az arcát. – Nem hittem magam ennyire csúnyának... És nem vagyok ennyire hülye vagy idegesítő vagy...

– Nem, nem ezért – állítottam le. Várakozón nézett rám, kék szemét hatalmasra nyitotta, könnyek gördültek végig az arcán. Hezitáltam, mielőtt kimondtam volna: – Én... én szerelmes vagyok valaki másba.

Lujza hallgatott, és láttam, hogy most épp teljesen összetörik. Istenkém, remélem, nem én vagyok az első szerelme.

– Mármint... nem tehetek róla, én... hidd el, minden sokkal egyszerűbb lenne, ha beléd lennék szerelmes, de... de nagyon szeretem Dá... – Elharaptam a szót, de Lujza már így is vérszemet kapott.