Prológus #2 ~ Dávid se bírja ki
Végre vége!
Dávid már vagy negyedórája számolt vissza, másodpercről másodpercre. Az igazgató annyi információt elmondott, amik sokkal, de sokkal kevésbé érdekelték Dávidot annál, hogy vajon Amadénak hogy állhat az előírt fehér ing az előírt barna nyakkendővel.
Dávid imádta a barna nyakkendőt, végtelenül szórakoztatónak találta, hogy minden tagozatnak más színűt kell a nyakába kötnie. Az apja mesélte, hogy régen színes tagozatpólókat kellett viselni a programokon, de amikor a kormány elkezdett komolyabban rászállni a Berzsenyire, kénytelenek voltak átváltani a tipikus fehéringekre és a különböző nyakkendőkre.
Olyan Harry Potteres volt az egész, Dávid imádta. És nem tudta kivárni, hogy megpillantsa Amadét.
Amikor elindultak az aulából a termük felé, Dávid lemaradt, hogy bevárja a legjobb barátját. A legjobb barátját, akit két nappal korábban háromszor megcsókolt.
Dávid megrázta a fejét. Ez most nem lényeges, nincs erre a merengésre idő.
Amúgyis minden gondolat kitörlődött az agyából, amikor meglátta őt.
Elképesztő volt Amadé belépője. Néhány nagyobb fiút lökdösött éppen félre az útjából, a haja kócos volt, a gallérja felhajtva, a nyakkendője félrecsúszva. Dávidnak be kellett látnia: Amadé vadítóan jól nézett ki. Nagyszerűen mutatott sötétebb bőrén a fehér ing, és a pillantása... hűha.
És így fog mellette ülni osztályfőnöki órán.
Dávid frusztráltan kifújta az eddig bent tartott levegőt.
Ötlete sem volt, miként fogja kibírni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Van még új a Nap alatt 1-2-3
RomanceA matekszintfelmérő rémisztőnek tűnhet - de Amadé számára akkor lesz még rémisztőbb, amikor megérkezik Dávid, melléül, rámosolyog és elkéri tőle a tollát. Amadé tudja, hogy nem jó ötlet beleszeretni egy fiúba, ezért igyekszik nem Dávid borzas hajára...
