One of the Boys

Kockázat

Úgy gondoltam, hogy a színpadon átveszem Chastity helyét, de Niall azt mondta hogy feljebb kerülök. Nem a ketrecek valamelyikébe tett, de a ranglétra tetején vagyok, ha nevezhetem ezt így.

Ha lehet akkor kecsesebben mozgok a szoknyámban, mint eddig. Egy rúdnál kaptam helyet, lassan mozdulok, közben felmérem a terepet. A vendégek közül szinte senki sem a megszokott. Egy-két ismerős arc van összesen, de most a szokásos hármas csapat sincs itt akiknek táncolni szoktam. Ezek szerint a preferált táncosokhoz járnak a vendégek, nem csak random estéken jelennek meg. Mr. Tomlinson a szokásos helyén ül. Most kicsit világosabb van odalent, így az arcát is látom. Még itt is engem figyel. Ebben a csapatban nincs más aki rosszabbul teljesít nálam?! Kezdem unni a folyamatos megfigyelést, mikor az első nap után én kerültem be Unique helyére.

Most nem hívatnak le a színpadról az első zeneszám alatt, így rendesen bele tudom élni magam. Persze a kanapé előtti rúdnál is szeretek táncolni, de itt fent a színpadon sokkal nagyobb helyem van.

Körbesétálom a rudat, a kezemet csúsztatom rajta. Megkapaszkodok a rúdban és leguggolok mellette. Tudom, hogy Raven azt mondta, hogy csak rúddal a lábaim közt szabad, de a mai estém a kockáztatásokról szól. Ahogy leguggolok, a szabad kezemmel megfogom az egyik térdemet és azzal húzom terpeszbe a lábaimat. Mr. Tomlinson szemeibe nézek kihívóan. Ha ez kell, akkor megmutatom, hogy jó vagyok és el tudom érni, hogy engem akarjanak.

Farkasszemet nézek vele ahogy a kezemmel feljebb húzom a combomon a szoknyát. Nem mintha, nem lenne elég rövid, de jelenleg az lenne a legjobb, ha nem is lenne rajtam. A combomról indítva végigsimítom az oldalamat és a hasamat, egészen felvezetem a kezemet a nyakamra. Hátravetem a fejem, érzem ahogy a tincseim hozzáérnek a derekamhoz, két ujjammal belekapaszkodok a chokerem karikájába és elnyitom az ajkaimat, ahogy rugózok egy párat.

Mire felnézek a kis műsoromból Niall hevesen integet a színpad mellől. Lesétálok hozzá.

-Ez jó sokáig tartott, már kezdtem beleélni magam. – mondom neki nevetve, a hajamat a bal vállam elé húzom.

Niall felnevet, úgy néz rám, mint aki tudja minden titkomat.

-Azt láttam Sunshine, - mutat el oldalra – Louis kért le.

Lefagy a mosoly az arcomról. Mr. Tomlinson? Soha, egyszer sem láttam senkit lekérni magához, még Uniqueot sem. Ezek szerint észrevette a műsort, remélem nem most fog kirúgni.

-Mi? Miért? Ki fog rúgni? – azonnal elkezdem tépkedni a bőrt a körmöm mellől. Ha elveszítem ezt a munkahelyet kitudja mikor találok egy másikat.

-Nyugi! Csak táncolnod kell neki, de menj már, mert mérges lesz!

Remegő végtagokkal indulok meg a helység legsötétebb része felé. Próbálok figyelni a lépteimre, ringatom a csípőmet jobbra-balra, kihúzom magam, hogy magabiztosságot sugározzak, de a torkomban növekvő gombócot egyre nehezebbé válik lejjebb tornászni. Félreértés ne essék, nem sírni akarok vagy ilyesmi, ez a természetes reakcióm arra, ha izgulok. És most kurvára izgulok.

Odaérek a kanapéhoz. Pontosan ugyanolyan, mint a többi, ugyanott van előtte egy rúd is, egyedül az ügyfél más, mint a megszokott. Azt sem tudom most mit kellene csinálnom. Köszönjek úgy, mint a főnökömnek  vagy csak kezdjek el táncolni, mint bárki másnak csinálnám? Mégsem mondhatom neki azt, hogy 'Szia Szépfiú', vagy de? Nem merem. Inkább csak megpördülök a rúdon. Pont most kezdődik a következő szám, inkább csak arra figyelek.

Mr. Tomlinson átható tekintettel nézi minden egyes porcikámat. A táncom alatt többször akad meg a nyakláncomon és a hajamon. Több ideig figyeli a kifestett körmeimet is és a szoknyámat. Kicsit megnyugszok, hogy valószínüleg nem kirúgni akar, mert azt már megtette volna. Amúgy is, mitől félek? Ha ki akar rúgni, rúgjon! Annyi pénzt kaptam attól a három pasastól, hogy egy pár hónapig munka nélkül is kihúzom.

Vége a zeneszámnak és én kockáztatok. Abbahagyom a táncolást, színpadiasan megfordulok, éppencsak feljebb lendítem hátul a szoknyámat, hogy lássa a fenekemet és elindulok vissza a színpad felé.

-Hová mész Sunshine?

Libabőrös leszek a hangjától és attól ahogy a nevemet kimondja. Nyugodt és lágy, magas mégis karcos. Akármennyire hangos a zene meghallom a szavait, pedig egy cseppet sem emelte meg a hangját.

-Vége a számnak Mr. Tomlinson. – mondom neki kacéran.

-Igazán?

Bólintok. – Ühüm – szomorú tekintettel nézek rá.

-Ugye tudod, hogy nem szoktam a fizetésen kívül pénzt adni a táncosaimnak? – látom, hogy nem mérges így játszadozok egy kicsit. Mi baj lehet belőle?

-Ó, igazán? – ismétlem – Az nagy kár Mr. Tomlinson, én a fizető vendégeket jobban szeretem.

Elmosolyodik. Mr. Louis Tomlinson elmosolyodott és én sem tudom visszatartani a mosolyomat. Eszemben sincs elsétálni, de a játék kedvéért újra elfordulok. Egy egész lépést sem kell megtennem, már hallom is a hangját. 

-Sunshine.. nem mehetsz el. – suttogja közvetlenül a fülembe. Végigsimít az oldalamon, le a csípőmig. Mire visszafordulok már a kanapén ül és rám vár.

Visszamegyek. Úgy érzem itt jobb helyen vagyok, mint bármelyik másik ügyfélnél. Ahogy rápillantok már meg is látok egy köteg pénzt maga mellett a kanapéra helyezve, illetve egy pisztolyt. Hirtelen a torkomban érzem dobogni a szívemet, de nyugalmat erőltetek magamra. Niall azt mondta, hogy Louis megvédi a táncosokat. Ez a fegyver nem ellenem kell, hanem értem.

A kötegből kivesz egy bankjegyet és meglebegteti a kezében.

-Táncolj még. – mondja. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le rólam.

Teszem amit mond, táncolok újra a rúdnál. Lábaim közt tartva csúszok le egészen a térdeimre. Csak simogatom magam, nem húzom feljebb a szoknyámat se. Terpeszben térdelek, körbe mozgatom a csípőmet folyamatosan és rengeteg élvezettel simogatom a testem összes pontját. Mr. Tomlinson minden figyelmét a kezeim útjának szenteli.

Bal kezemmel végigsimítok elől a szoknyámon, közben a jobb kezemmel a hajammal kezdek el játszani. Egyből a jobb kezemet figyeli, kicsit helyezkedik a kanapén, hogy ne lássam mennyire áll a farka. Felesleges mozgolódnia, mert már rég kiszúrtam. Hátradöntöm a fejemet, elnyitom az ajkaimat egymástól. Nem lenne értelme hazudni, a főnököm jól néz ki szóval nem véletlenül tartom magamon a bal kezemet. Felnézek a szemeibe, tenyerem már a nyakamon van, éppen csak megszorítom ahogy vonaglok a földön. Ajkaim közül egy hangos sóhaj csúszik ki. Ártatlanul nézek fel a kék szempárba, alsó ajkamat beharapom és két ujjamat a choker karikájába akasztom. Éppen csak egy kicsit húzom meg, hogy lássa eltávolodni a bőrömtől. Elengedem a fémet és megfogom a rudat, hogy felálljak.

Mr. Tomlinson előredől, beakasztja a karikába az ujjait és maga felé húz. Fenekem eltávolodik a földtől és már négykézláb állok előtte.

-Gyere az ölembe Shiny – mondja, miközben felhúz a chokeremnél fogva.