One of the Boys

Szorongás

Az este további részén szerencsére minden gondolatot sikerült kizárni a fejemből, csak buliztam és táncoltam, idegenekkel beszélgettem. Mikor hazaértem, Louis még nem volt otthon, így eddig még titokban maradt az esti bulink Amberrel. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, észre sem vettem, mikor Louis mellém bújt.

Dél előtt ébredek meg és Louis már nincs mellettem. Kimegyek a nappaliba, Louis szokásosan a laptopjával az ölében a kanapén ül.

-Jó reggelt, bébi. Sokáig aludtál ma.

Odamegyek hozzá, egy puszit adok neki, majd a konyha felé veszem az irányt, hogy igyak valamit, mert teljesen ki van száradva a szám - Fáradt voltam.

Gyorsan csinálok egy kis spagettit, már amennyire tudok most gyorsan csinálni bármit is. Amennyire energikusnak éreztem magam tegnap este, most pont annyira érzem magam úgy, mint akit összevertek. A kései ebéd közben még beszélgetünk Louisval, aztán csak ledőlünk mindketten pihenni. Louis bekapcsol valami filmet, a mellkasán pihentetem a fejemet és képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a férfit. Egész életemben kísérteni fog?

Annyira szeretném kibeszélni magamból, de Louisnak nem mondhatom el, mert csak azzal foglalkozna, hogy elmentem az engedélye nélkül a másik klubba. Hiába győzködném, hogy nem történt semmi olyan, amitől fél, hogy nem találkoztam senkivel azok közül, akiket távol akar tartani tőlem.

Nem is figyelek a filmre, csak csendben szenvedek, miközben Louis a hátamat simogatja, majd lassan elalszok, de még az álmaimban is csak ez kísért.

Louis halk hangjára ébredek meg - Szerelmem. - megérzem a puha ajkait a homlokomon - Mennünk kell dolgozni.

Feltápászkodok az ágyról és kitörlöm az álmot a szememből - Aludnék még. - mondom és elindulok a fürdő felé.

-Akkor aludj, bébi. Én nem fogok tőled semmilyen igazolást kérni, ha nem jössz be dolgozni.

-Attól, mert te vagy a főnököm még be kell mennem dolgozni, Louis. - válaszolom és bezárom magam mögött az ajtót.

Általában Louisval szoktunk együtt zuhanyozni, de szükségem van erre a kis egyedül töltött időre, mert.. Nem bírom tovább visszatartani az érzelmeket. Összefogom a hajamat egy kis kontyba, majd beállok a vízsugár alá. Ahogy a bőrömhöz érnek a vízcseppek, azonnal elindulnak a könnyeim is. Felfelé nézek, hogy a víz elmossa az arcomról a fájdalmat, majd lassan leülök a zuhanytálcára. Próbálok halk lenni, és csak reménykedek, hogy a víz csobogása elnyomja a számon akaratlanul kiszökő hangokat.

Mikor már egy kicsit sikerül megnyugodnom, ténylegesen lezuhanyzok, felöltözök és kilépek az ajtón.

Louis egyből hozzám lép és megölel. Ahogy elenged és a szemembe néz összehúzza a szemöldökét - Sírtál? Olyan piros a szemed.

-Nem, csak.. - gyorsan ki kell találnom valamit - Csak belement a szemembe a sampon.

Louis kérdőn néz rám - Nem is mostál hajat.

-A tusfürdőre gondoltam. - válaszolom azonnal - Megyünk?

Louisnak még mindig az a gyanakvó tekintet van az arcán, de bólint és elindulunk. A pár perces út meglepően csendben telik, de gyorsan megérkezünk. Ahogy kiszállok a kocsiból és felnézek a neon feliratra egy fura érzés kerít a hatalmába. Hányingerem lesz, hogy akár itt is találkozhatok vele.. A szorongás összehúzza a gyomromat, ahogy egy lépést teszek az ajtó felé. Még bőven van időnk, mert mindig hamarabb érkezünk meg Louisval, mint a többiek, így megpróbálom azzal elfoglalni magam, hogy végignézem a ruhákat.

Nincs meg az az izgalom, ami eddig megvolt, hogy kiválasszam a tökéletes ruhát. Végignézem az összeset, hogy teljen az idő, de teljesen véletlenszerűen veszem ki az első fekete ruhát ami a kezem ügyébe akad. Megfogom és beviszem az öltözőbe.

Felveszem a felső részét. Egy nagyon rövid fekete top, középen fekete necc betéttel. A vállrészén fehér cérnából van belehímezve a két G betű egymással szemben. A hasam és a mellkasom találkozásánál egy fekete műanyag csat van, ami összetartja az ott lévő anyagot, ami így egy övnek néz ki. Felhúzom magamra az alsó részét, ami eltakarja a köldökömet, de a fenekemet nem. A hasamon a gumis részbe van ugyanolyan fehér cérnával belehímezve a GUCCI felirat körbe, mint amivel a vállán is van a márkajelzés. Az oldalán, a combomon a fekete necc anyag alatt kilátszik a bőröm. A jobb combomra felhúzom a gumis anyagot, ami ehhez a szetthez jár, ugyanolyan felirattal van tele, mint ami a hasamon lévőn is.

Ahogy bepakolom a szekrényembe a ruhámat és kicsit rendet rakok megtalálom a chockeremet a kis kereszt medállal. Újra a nyakamba teszem és ezennel késznek nyilvánítom a szettemet, anélkül, hogy jobban megnézném magam a tükörben.

Megigazítom a kontyomat, hogy ne legyen annyira összevissza. Mire befejezem, már többen is megérkeznek, de Amber még sehol nincs. Elindulok kifelé, hogy még azelőtt találkozzak vele, hogy belépne az ajtón. Magamra kapom az első kabátot, amit találok, és ahogy megfordulok, Zayn áll mögöttem.

-Mizu? - kérdi mosolyogva.

-Megyek ki, jössz? - kérdezek én is, de nem vagyok képes rámosolyogni.

-Hogyne. - válaszolja - Mi a baj? Louis?

-Nincs baj, csak cigizni akarok.

-Te mióta cigizel?

-Nem cigizek.

Kimegyünk a klub elé, már többen is várakoznak előtte, de nem foglalkozok velük - Ambert várom, addig gyújts rá, ha akarsz. - mondom és szinte végszóra érkezik meg a lány.

Köszönök Ambernek és közelebb hajolok hozzá, hogy Zayn ne hallja amit mondok - Rossz a kedvem. Van nálad..?

Amber mosolyogva bólint és hátat fordít. Nyilván nem előlem takarja, hanem Zayn elől. Pár másodperc múlva már a kezemben is van. Amber a fülembe suttog - Kicsit több van most benne, de nem gáz.

Végre megjelenik az első mosoly az ajkaimon, amint meggyújtom a cigit. Érzem a megkönnyebbülést újra, ahogy szétterjed a szervezetemben az anyag és végre elmúlik a szorongás. Erre vártam egész nap, hogy ne járjon az agyam folyamatosan. Hogy ne gondoljak arra, hogy mi lesz holnap.

Hirtelen pörög fel körülöttem minden és sokkal jobb kedvvel lépek vissza a bárba. A zene már halkan megy és azonnal elkezdek rá táncolni, húzom magammal Ambert és Zaynt is az öltözőbe, hogy minél hamarabb elkészüljenek. Amber megint rám ken valami sminket, de most annyi mindenre figyelek magam körül, hogy azt pont nem nézem, hogy mit csinál az arcommal.

Már a színpadon vagyok, a ketrecben, Zayn a másikban.

I feel like I'm drownin'
I'm drownin'
You're holdin' me down and
Holding me down
You're killin' me slow
So slow, oh no
I feel like I'm drownin'
I'm drownin'

Megfogom a táncrudat, de nem is figyelek igazán arra, hogy hogy mozgok, csak az eddig begyakorlott mozdulatokat játssza vissza az izommemória a testemben. Körbenézek a vendégek közt, és nem látom Louis féltékeny tekintetét, ami egy pillanatra meglep, de tovább jár a szemem.

Hamar megunom a ketrecben való táncolást, így intek Niallnek, hogy engedjen ki. Ahogy kienged és egy szabad helyet keresek rúd nélkül, már újra int nekem Niall és rámutat arra a férfire, aki lekért. Mosolyogva lépek oda hozzá és azonnal az ölében kezdem a táncomat. Átlendítem a a lábamat rajta, kezemet a nyakába teszem és csak előre-hátra mozgatom a csípőmet.

A csípőmön és a fenekemen érzem a kezét, de pont jól illik a tánchoz. Csak a ritmus vezérel, de azt nem is tagadom, hogy fel vagyok izgulva, bár nem a férfinek köszönhető, hanem inkább a helyzetnek és a kokainnak, amit elszívtam. Ezután biztosan felmegyek Louishoz, hogy megdugjon.

Becsukom a szememet és hátradőlök, csak a férfi kezei tartanak meg, hogy ne essek hátra. Hirtelen érzek meg egy erős szorítást a karomon, ami hatalmas erővel tép ki az ügyfelem öléből. Ahogy kinyitom a szemem és kitisztul a látásom Louist látom meg, az arca mérgesnek tűnik, de nem tudom eldönteni, hogy mi a valóság és mi nem abból, amit látok.