Louis's pov
-Talán bevonhatnánk a rendőrséget? - mondja Zayn. Nem is tudom eldönteni, hogy ezt kijelenti vagy inkább kérdezi.
A többiek aludtak egy pár órát, én nem tudtam egy percet sem. Ahogy lehunytam a szememet Harryt láttam magam előtt, megkötözve, véresen és mindenféle helyzetben, ahogy soha nem szeretném látni. Így inkább gondolkoztam. És sírtam, mert újra és újra rá kellett jönnöm mennyire tehetetlen vagyok.
-A táncosokkal nem foglalkoznak, úgy vannak vele hogy mindenki szándékosan szökik meg... De egy próbát megér. - válaszolom és megtörlöm egy kicsit a szememet, hogy jobban lássak - Elmennél bejelenteni? Mondj el mindent, amit csak kérdeznek.
Zayn bólint, megfogja Liam kezét és együtt hagyják el a klubbot.
-Fogalmam sincs mit csináljak Niall. - a fáradtság miatt újra feltörnek belőlem az érzelmek - Miattam vitték el és nem tudom mit csináljak, hogy ne essen még nagyobb bántódása.
-Nem a te hibád. - mondja Niall és átölel - Nem tudtál mást tenni. Így is-úgy is elvitte volna Harryt. Ha téged lelő előtte, mert valamit csinálsz, akkor is ott lenne Harry, ahol most van, te pedig nem tudnál semmit tenni érte, ha halott lennél. Ne hibáztasd magad.
-Ha vissza veszem a zakómat mielőtt lemegyünk, akkor más lett volna a helyzet. - kimondom végre azt, amire sikerült rájönnöm még abban a pillanatban ahogy Sammy előhúzta a fegyverét - Ha rajtam lett volna, akkor nálam lett volna a pisztolyom és ketten lettünk volna egy ellen. De így.. - szaggatottan sóhajtok Niall ölelésében - Az én hibám.
-Nem tudhattad, Lou. - ahogy kimondja a szavak, nem bírom tovább lent tartani a könnyeimet.
-Az este el akartam vinni vacsorázni. El akartam neki mondani, hogy szeretem. Meg akartam kérdezni, hogy ő hogy érez. - a könnyeim lefolynak az arcomról Niall vállára és szorosabban ölelem magamhoz - Hamarabb kellett volna megtennem. Hamarabb kellett volna neki elmondanom, hogy mit érzek.
Niall nem válaszol, csak csendben öleljük egymást egy pár percig. Miután sikerült megnyugodni lassan elengedjük egymást és visszatérünk ahhoz, amit az éjszaka elkezdtünk. Leülök a laptopommal az ölemben a kanapéra és újra kezdem a keresést. Mivel minden közösségi médiát átböngésztünk már, így jön az utolsó lehetőség, a Google. Megnyitom és beírom elsőnek azt, hogy "Sammy".
Mindenféle tartalmat feldob, teljesen ismeretlen emberekről és egyik sem az akit én keresek. Eldöntöm, hogy a következő lépés a "Sam" lesz, bár teljesen mindegy a sorrend, mert mindenhogy rákeresek majd. Ahogy a keresési mezőbe kattintok, hogy máshogy keressek rá, megakad a szemem a sarokban lévő kis képen. Ez nem az én fiókom, amibe be van jelentkezve.
Felpattanok a kanapéról, kezemben a laptoppal szinte szaladok Niallhez. Megfordítom, hogy felé nézzen a képernyő és az arcába nyomom.
-Ez Harry fiókja! - mondom izgatottan - Fogalmam sincs, hogy mikor használta a laptopomat, de be van jelentkezve! - folytatom és érzem ahogy az egész testemben végigszáguld az adrenalin - Ezzel lehet kezdeni valamit, ugye?
Niall kiveszi a kezemből a laptopot és egy szót sem szól, csak villámgyorsan gépelni kezd. Az arca felragyog, mintha egy kincsesládát talált volna, amit évek óta keresett. Mellém áll, hogy én is lássam mit csinál. Kiválasztja Harry telefonját és már látjuk is, hogy mi volt az utolsó hely, ahol tartózkodott.
-Poole.. - mondom ki hangosan amit olvasok a képernyőn - Öt órával ezelőtt. Kibaszott öt órával ezelőtt egy kibaszott kikötővárosban volt...
-Akárhol lehet mostanra. - mondja Niall csendesen.
-Kurvára akárhol Niall! - mondom és földhöz vágom a laptopot a kezéből - Egy másik országban is lehet, akárhova elvihették ennyi idő alatt!
Niall csendben nézi a kirohanásomat, majd azt ahogy megfogok egy üveget tele vodkával és beleiszok. Égeti a torkomat, és megköhögtet, de muszáj volt.
-Induljunk. - mondom Niallnek és már tárcsázom is Andrew számát. Pár perc alatt ideér, elvisz minket a házamig, átülünk a saját kocsimba és már el is indulunk Poole felé.
Nagyjából öt órás az út, de három és fél óra alatt érünk oda, mert minden sebességkorlátot átlépek úgy, hogy egy cseppet sem érdekel, ha megbüntetnek. Mikor odaérünk a kikötővárosba egyből kipattanunk a kocsiból és keresünk valamit. Egyikünk sem tudja, hogy mit, csak valami jelet, hogy itt jártak, hogy Harry itt volt. Körbejárjuk az egészet, a part mentén mindent megnézünk, bemegyünk a környező boltokba és megkérdezünk mindenkit, hogy látták-e esetleg Harryt, de senki nem találkozott vele.
Az utolsó stégnél járunk, mikor Niall felkiált - Louis! - megijedek, mert eddig szinte teljes csend volt. Niall lehajol és felvesz valamit a stég legszéléről - Ez az ő telefonja?
Elveszem Niall kezéből a telefont. Rózsaszín tok és a képernyőn egy virágokkal teli mező. Egyértelműen a Harryé.
-Van benne valami? - kérdi Niall.
Le van kódolva, de egy percembe sem kerül feltörni. Beütöm Harry szülinapját -0201- és már fel is van oldva a zár. A gyomrom összeszorul, mikor meglátom a háttérképet. Egy kép rólunk. Harry a mellkasomon fekszik, a haja borzos, a szeme csillog, én pedig alszok. Az eddigi szomorúságom borzasztó haragba megy át egy pillanat alatt, mikor meglátom az ismeretlen számról érkezett SMS-t.
Ha élve szeretnéd látni
22. utca régi raktár. Liverpool.
Egyedül.-A kurva életbe. - legszívesebben a földhöz vágnám a telefont, hogy apró darabokra hulljon szét, de meg kell tartanom, mert lehet, hogy ezzel akarnak kommunikálni.
-Liverpool? - kérdi Niall - Miért volt ilyen messze a telefonja, ha Liverpoolban vannak? Csapda?
-Annak tűnik, de nem tudom, hogy tőlem mit akarhatnak. - zsebembe csúsztatom a telefont és elindulok a kocsim felé - Meg kell néznem. Bele sem merek gondolni, hogy mit csinálnak vele, amíg rám várnak, ha tényleg rám várnak.
Elindulunk Liverpool felé. Niall útközben felhívja Zaynt, elmondja neki, hogy pontosan hová tartunk, és majd ott találkozunk. Eszemben sincs egyedül menni, hiába kérik azt.
-Van nálad fegyver? - kérdem, mikor már alig pár utcányira vagyunk a megadott címtől.
-Szerinted ezek után elindulnék fegyver nélkül bárhová?
Jogos. Nálam is van és még a csomagtartóba is raktam, csak a biztonság kedvéért.
Az utolsó kanyar következik. Ahogy a raktár közelébe érünk, már látom is Zaynt Liammel. A raktárépület romos, a fal omladozik és az egészet körülveszi a térdig érő gaz. A bejárat mellett áll közvetlenül a fekete Range Rower, amibe betuszkolták Harryt. Amiben utoljára láttam.
Megállok egy kicsit messzebb, kiszállok a kocsiból és egyből a csomagtartóhoz megyek. Zayn és Liam oda sétálnak hozzánk.
-Szóval itt van Harry? - kérdezi Zayn, miközben pisztolyért nyúl a csomagtartóba. Egyet kivesz magának és egyet átad Liamnek.
-Nemsokára kiderül. - válaszolom és egy mély levegőt veszek, mielőtt elindulok. Ha kell bárkit megölök. Ha kell meghalok érte.
YOU ARE READING
One of the Boys
FanfictionHarry Styles - 21 Louis Tomlinson - 27 Azt szokták mondani, hogy a pénz nagy úr. Eddig nem hittem ebben, de mióta táncosként dolgozok és kezdőként dupla annyit keresek, mint egy átlag dolgozó ember, már elhiszem. Ilyen sok munkatárs között pedig le...