One of the Boys

Ki?

Már három hónapja nem használtam semmit és már egyre kevesebbszer gondolok arra, hogy szükségem lenne rá. Viszont minél kevesebbet gondolok a drogokra, annál többet gondolok arra, hogy mi lesz, ha találkozok Louisval és ő nem akar látni... soha többé.

Zayn nappalra egyedül hagy már egyre többször és hosszabb időszakokra, de éjszakára mindig visszajön. Tudja, hogy éjszaka kezd el járni az agyam leginkább, hogy akkor vagyok a legsebezhetőbb.

Azért, hogy napközben lefoglaljam magam, egy ideje újra elkezdtem olvasni a könyveket az irodában és megkértem Zaynt, hogy hozza el nekem a naplót, amit Louistól kaptam.

Már délután van és az ágyon ülök törökülésben. Lábaimon a napló hever kinyitva, a lapjai még üresek egytől-egyig. De most eldöntöttem, hogy írni akarok bele valamit.

Hiába gondolkozok, semmi nem jut az eszembe, pedig annyi akarom. Annyira írni akarok neki, miatta. Tudom, hogy könnyebb lenne feldolgozni nekem is, ha kiírhatnám magamból.

I want to write you a song

Leírok egy sort, pont azt, ami a fejemben van, majd egy pár órán keresztül még gondolkozok, de minél jobban akarom, annál kevesebb dolog van a fejemben. Végül azzal szakad meg a a gondolkodásom, hogy Zayn csörgeti a kulcsot az ajtóban.

Minden ugyanúgy megy, ahogy eddig is ment minden este. Vacsi, zuhany és filmezés. Filmezés után újra csak jár az agyam és halkan sírok Zayn mellett, próbálok nem megzavarni az alvásban.

-Hidd el Harry, mindent meg lehet oldani. - mondja halkan Zayn megsimogatja a hátamat.

Mindig ezt mondja, minden este, mert már nem tud mit mondani. Az elején még több mindennel próbálkozott, de mostanra csak ennyi maradt meg. Szipogva válaszolok neki, a hangom elcsuklik közben - Lehet.. - mindig ezt válaszolom, mert fogalmam sincs, hogy Louist hogyan lehet rávenni olyanra, amit ő nem akar.

Inkább hagyom Zaynt aludni és kimegyek az irodába. Előveszem a naplót és leülök az asztalhoz. Csak csendben ülök a félhomályban, az ablakon bevilágít az utcai lámpa fénye, amellett látok éppen annyit, hogy tudjak írni. Folyatatom azt, amit délután elkezdtem. Könnyebben jönnek a szavak, mostmár inkább az a baj, hogy annyi minden jut eszembe, hogy nem tudom különválasztani őket.

One that's beautiful as you are sweet
With just a hint of pain
For the feeling that I get when you are gone
I want to write you a song

Csak egy dologra próbálok koncentrálni, arra hogy szépet tudjak írni. Egy idő után elkezdek fázni, de már nem akarok bemenni Zaynhez, nehogy felébresszem, így csak Louis zakóját emelem le a fogasról. Ahogy magamra veszem, megcsap az illata és sokkal könnyebben jönnek a szavak, szinte megállás nélkül tudom írni tovább a szöveget.

I want to lend you my coat
One that's as soft as your cheek
So when the world is cold
You'll have a hiding place you can go
I want to lend you my coat

Ezt soha nem fogom megmutatni senkinek, Louisnak főleg nem. Csak azért írok, mert úgy érzem, hogy megkönnyebbül a lelkem tőle. És inkább kiírom magamból az érzéseket, mint hogy újra elnyomjam őket bármivel.

Tudom, hogy itt van a zakó zsebében a zacskó, de még csak hozzá sem nyúlok. Louis illatába burkolózva ülök az irodájában, a székében, az egyik térdemet a mellkasomhoz húzva. Folytatom tovább a szöveget, addig amíg késznek nem érzem.

Everything I need I get from you
Givin' back is all I wanna do

Másnap reggel Zayn ébreszt fel. Elaludtam a székben, a fejemet az asztalra hajtva. Egy pár percig eltart, míg rendesen felébredek és tudok figyelni Zaynre.

-Lassan ideje lenne elfogadnod azt, amit a sors kínál neked, Harry. Ha ez Louis szerelme annak örülünk, ha nem, akkor továbblépünk. Nem sírhatod álomba magad minden éjszaka.

Igaza van. El kell fogadnom, mert nem tehetek ellene semmit. Biztos vagyok benne, hogy ha van is benne hajlandóság a megbocsátásra, akkor is nagyon meg kell dolgoznom érte. Ha csak ezen múlik, akkor megteszem.

Viszont ez, hogy semmit nem tudok itt csinálni.. Teljesen megzavarodok tőle. Jó lenne már kimenni a szabadlevegőre, kicsit elhagyni ezt a helyet. Igaz, már megszoktam, hogy itt vagyok, már olyan hatással vannak rám az emlékek, mint az elején, de mégis szeretnék a saját lakásomba lenni. Vagy esetleg Louis házában..

-Zayn.. - kezdek bele abba, ami megfogalmazódott bennem. Valahogy muszáj találkoznom Louisval, és az így nem fog menni, ha a négy fal között töltöm minden időmet - Szerinted vagyok már olyan állapotban, hogy tudjak menni dolgozni?

-Talán.. - válaszolja - De mindenképp szeretném még rajtad tartani a szememet.

-Ami azt jelenti, hogy..? - kérdezek vissza. Persze tudom, hogy ugyanott kellene dolgoznunk, de fogalmam sincs, hogy Zayn hol dolgozik.

-Hogy jelentkezzünk az új bárba. - mondja - Amber ott dolgozik már egy ideje, bár azóta nem is beszéltem vele..

Az új bár... Szép. Komfortosabbnak érezném, ha olyat csinálnék amit biztosan tudok. Lehet, hogy túl sok lenne most egy teljesen új hely, ahol mindent meg kell tanulnom - Akkor jelentkezzünk.

-Oké,de tudnod kell, hogy nagyon tartanod kell magad. Az ilyen helyek tele vannak drogokkal. Lehet, hogy ez eddig fel sem tűnt neked, de hidd el, mindenhol ott lesz a kísértés. Meg tudod állni?

Meg. Csak Louist láthassam végre - Akkor ma? Bemegyünk?

-Menjünk. - válaszolja - Segítesz önéletrajzot csinálni? Louisnak nem kellett, nyilván.

-Persze. - Zayn szájából hallani Louis nevét valahogy mindig máshogy üt.

Zayn laptopján megírom mindkettőnk önéletrajzát, majd elmegyünk kinyomtatni. Ahogy készen van, azonnal indulunk az új bárba. Kicsit messze van, a város szélén, de taxit hívunk, hogy gyorsan odaérjünk.

Amint belépünk az ajtón, Zayn ámulva néz körül. Nekem ismerős a hely, egyedül az lep meg, hogy fényes nappal van és mégis tele van. Táncosok és a vendégek is egy bent vannak.

-Szerinted merre kell menni? - kérdi Zayn.

-Talán arra? - mutatok a bal oldalon lévő kis folyosó felé.

Lassan sétálunk arra, a folyosó végén egyetlen ajtó van. Három aranyszínű fém tábla van rajta, nevek vannak belegravírozva.

Salvatore DeSandre
Antonio Mastroianni
Francisco Ortiz

Elég olaszosnak tűnik mindegyik. Tetszenek ezek a hangzatos nevek, örülnék, ha nekem is ilyen lenne.

Bekopogok a fekete ajtón és bentről meghallok egy ismerős hangot. Csak annyit mond, hogy "tessék", mégis azonnal tudom, hogy valahonnan ismerem.

Benyitok. Ahogy feltárul előttem a szoba, szinte megmerevedek. Sammy és a kettő másik ülnek egy hosszú asztalnál. Mi a fasz? Kérdőn nézek Zaynre, aki ugyanolyan tekintettel néz rám. Ők lennének a tulajok?

-Harry! - kiált fel Sammy középről - Minek köszönhetem a látogatásodat?