One of the Boys

Győzelem

Nem mondom, hogy nem fáj még ma is a fejem. Az a picsa nagyon erősen húzta meg a hajamat. Ahogy ma megmostam, rengeteg hullott ki, szóval jobb ha ma nem húzza ki a gyufát.

Szokásosan én vagyok az első aki megérkezik a kezdés előtt. Egyből a színpad mögé megyek, tegnap nem volt időm válogatni a ruhák között, csak gyorsan leléptem innen. Végigsuhan a tekintetem a felakasztott ruhákon. Nem látok egy zöldet sem. Hát ez nagyon jó. Hova a faszba tűnt az a rengeteg zöld ruha?

Miután kihisztiztem magam választok egy feketét. Nem vagyok ma olyan hangulatban, hogy rózsaszínt vagy pirosat vegyek fel. Kiválasztok egy fekete szoknyát ami kantáros és  olyan rövid, hogy előre se kell hajolnom ahhoz, hogy kint legyen a seggem belőle. Ahogy magamra nézek el is döntöm, hogy diáklánynak öltözök. Természetesen egy nagyon vallásos diáklánynak. Keresek egy felsőt hozzá. Találok egy teljesen átlátszó fehér inget, aminek a gallérja fekete. Pont illik egymáshoz a két ruhadarab. Felveszem a megszokott chokert, mert úgy tűnik, hogy Mr. Tomlinsonnak nagyon is tetszik.

Visszamegyek az öltözőbe és megvárom a többieket. Ehhez a szetthez nem illik a zöld smink, szóval valakitől kérnem kell másikat.

Végre megérkezik valaki. Mondjuk nem pont Uniqueot vártam, ha őszinte akarok lenni. Csak egy pillanatra nézek rá, úgy vigyorog mintha megnyerte volna a lottót. Valószínüleg pont úgy is érzi magát amiért tegnap felhívta magához Mr. Tomlinson. Nem különösebben érdekelne egyébként a dolog, de olyan önelégült fejet vág, hogy nem bírom befogni a számat.

-Milyen szép a nyakad Unique. Minden egyes ujjam helye lilán virít rajtad.

-Ó, Shiny... - kezdi gúnyosan – Louist egy cseppet sem zavarta tegnap a kezed lenyomata, mikor a nevemet nyögte miközben leszoptam.

Shiny az anyukád, te picsa. Elmosolyodok.

-Majd gondolok rád és a fuldoklásodra, mikor éppen kinyal engem. – mosolygok kedvesen. Biztos vagyok benne, hogy Uniquenak sosem volt ilyenben része, még egy laza ujjazásban sem, ez itt nem divat. Valószínüleg nekem sem lesz, de vicces ahogy elvörösödik a feje az idegtől.

Elmegy végre mikor többen is gyülekeznek az öltözőben.

-Sunshine! – kiált a hátam mögött valaki és hátulról átölel. Odanézek, de már felismertem a hangját.

-Amber! De jó, hogy itt vagy, pont te kellesz nekem. – mosolygok rá. Biztos megint szívott, nagyon pörög. Az is lehet, hogy mindig szív, fogalmam sincs, de így is cuki.

Megkérem, hogy csinálja meg a sminkemet úgy hogy passzoljon a ruhámhoz. Előveszi a kistáskáját és percekig kutat benne, de végül megtalálja amit keresett. Elém áll és már kezdi is.

-Úúú, de jó! Diáklány vagy! Egy szeeeeexi diáklány! – mondja ahogy a szememet festi, én pedig elmosolyodok. – Mostmár befonhatom a hajadat? – kérdi izgatottan. – Annyira illene ehhez a szetthez!

-Bocsi Amber, tegnap már befonták és nem tetszett az ügyfelemnek. – mondom neki szomorúan.

-Óó, ne már – biggyeszti le az ajkát – Akkor összefoghatom? Kettőbe?

Bólintok. Ha nem tetszik Mr. Tomlinsonnak úgyis kibontja.

Pár perc alatt kész a sminkem és a hajam is. Semmi extra, de nagyon jól megy a ruhámhoz. Magasan két oldalra fogta össze a hajamat, egy egy apró fekete masnis gumival. A szememre pedig fehér csillámot tett, még egy kis színezett ajakápolót is adott.

-Nagyon jóó! – mondja – De várj, van egy zoknim ami pont illik ehhez!

Előhúz a táskájából egy fehér hosszú zoknit. Felveszem, a combom közepéig ér és a hátulján van egy fekete masni. Igazi kis ribis diáklány lettem.

Műsor előtti eligazítás folyik Niall által a színpad mögött.

-A sorrend pedig.. – vesz elő egy fecnit a zsebéből és felolvassa - Crystal, Blaze, Ginger, Pearl, Amber, Misty, Cherry, Unique és Raven. A többiek maradnak, ha lesz hely pedig felmennek. Mindegy a sorrend.

Tessék? Legszívesebben nekiesnék újra Unique torkának, nem hiszem el, hogy elintézte, hogy az utolsók között legyek.

-Kibaszott picsa, esküszöm megöllek.. – motyogom az orrom alatt ahogy ránézek. Unique pedig csak nevet. Fogalmam sincs mit tett ezért, de remélem most is eltört érte valamelyik csontja.

Niall átkarolja a vállamat és arrébb tessékel.

-Nyugi neked máshol lesz a színpad. – mondja mosolyogva – Louis az irodájában vár.

Elmosolyodok. Hát mégis én győztem?

Mindenki elfoglalja a helyét. Lassan sétálok fel a lépcsőn, közben megkeresem Uniqueot a szemeimmel a ketrecben. Aranyosan mosolyogva integetek neki. Remélem kiesik abból a szarból amíg még fent van. De persze semmi személyes.

Magabiztosan sétálok el a folyosó végéig, mégis mikor a kopogtatót kell megfognom egy kicsit berezelek. Vissza is húzom a kezem, majd újra megfogom. Meg se kell mozdítanom a fémet, már nyílik előttem az ajtó. És ott van Mr. Tomlinson, fogja az ajtót, hogy belépjek rajta. Makulátlan az öltönye, szabad kezében ég a cigaretta. Semmilyen érzelmet nem tudok kiolvasni az arcáról, így nem tudom eldönteni, hogy azért hívott fel magához, hogy elküldjön vagy hogy megdugjon. A másodiknak jobban örülnék.

-Fáradj beljebb Sunshine. – színpadiasan mutatja az utat a kezével, majd beleszív egyet a cigibe.

Beljebb megyek. Nem mutatom, hogy félek, kíhúzom magam, a fejemet magasra emelem. Kicsit komolytalannak gondolom most magam a diáklány ruha miatt, de ez van. Lassan lépkedek el az íróasztaláig, addig is van időm jobban körbenézni. Több helyen látok fegyvert, egy pár megbontott konyakos üveget. Fogalmam sincs a konyakokról, de látom az üveg stílusán, hogy rohadt drága lehet. Ahogy már nem tudok tovább menni előre megfordulok. Ártatlan tekintettel nézek rá, kezeimet magam mögött tartom. Billegetem a csípőmet egy kicsit.

-Te tudod mi volt ez a tegnapi műsor? – kérdi. Nem hallom a hangján, hogy mérges lenne.

-Persze, annyi történt, hogy Unique egy picsa. – válaszolom idegesen. Ha ezért hívott fel magához én esküszöm...

-Oké, kicsit bővebben?

-Úgy gondolja, hogy én vagyok a hibás, amiért maga lehívott táncolni. Megfenyegetett. – elmondom az igazat, ha ez kell, hogy nyugodtan tudjam élni az életemet.

-Mivel? – közelebb jön hozzám.

-Azt mondta – idézőjeleket rajzolok a levegőbe – hogy "ha egy ujjal is hozzáérsz neked véged".

-Félsz tőle? – kérdi miközben a hajamat tekergeti az ujjára.

-Dehogy – felhorkantok – De nem hiszem, hogy ez jó fényt vet magára Mr. Tomlinson. A kis pincsije elég neveletlen.

Nevetek a saját poénomon és Mr. Tomlinson is elmosolyodik rajta.

-Sosem volt a kedvencem. – suttogja a fülembe – Csak egy volt a sok közül.

Érzem a leheletét a nyakamon. A derekamon simít végig, forróság önt el ott ahol a bőre a meztelen bőrömhöz ér. Apró csókot nyom a nyakamra, libabőrös leszek ahogy a nyálas helyén a lehelete hidegnek hat. És akkor rájövök, hogy ha kedvenc nem lehetek, akkor legalább én is egy akarok lenni a sok közül.