One of the Boys

Golyó

Várok egy pár percet, amíg már úgy gondolom, hogy biztosan leért a lépcsőn. Kinézek az ajtó kitekintőn. Sehol senki. Óvatosan nyitom ki az ajtót, magam mögött éppen csak behúzom, úgy, hogy vissza tudjak jutni. Lopakodva futok végig a folyosón és megállok a lépcső tetején. Messze vagyok, nem is látok mindent rendesen ilyen távolságból, de biztos nem fogok ott bent ülni az irodában.

Mr. Tomlinson odamegy a hármas csapathoz, kezet fog velük mielőtt elkezd beszélni. Nem hallom, hogy mit mond, de nyugodtnak tűnik. Unique abba hagyja a táncolást előttük, csillogó szemekkel figyeli a főnökünket. Az egyik férfi hirtelen hátra dől a kanapén és védekezően felemeli mindkét kezét maga elé. Pont ő volt az aki kimondta a nevemet.

Elgondolkozok, hogy mi történhetett azzal akinek kiderült a neve. Meghalt. Hogyan halt meg? Nyilván nem betegségben, ha már összefüggés van aközött, hogy megtudták a nevét és hogy meghalt. Biztosan megölték. A gyomrom lesüllyed ahogy elképzelem, hogy ez a három pasi rám töri az ajtót a lakásomban és meggyilkolnak.

Figyelem tovább a beszélgetést mozdulatlanul. Nagyon tudni szeretném, hogy miket mondanak egymásnak, de ahhoz pontosan mellettük kellene lennem, hogy halljam. Elnézek a másik oldalra és összetalálkozik Ravennel a tekintetünk. Szigorúan néz rám, megrázza a fejét és látom ahogy azt tátogja: "menj vissza". Megrázom a fejem válaszul.

Visszanézek a csapathoz és a szám elé kapom a kezem. Mr. Tomlinson a középső férfi homlokához tartja a pisztolyát, a másik kettő pedig rá fogja. Unique Mr. Tomlinson elé ugrik, mintha a testével próbálná védeni, hogy ne lőjék le.

Ha most itt végig kell néznem egy lövöldözést biztosan elájulok.

A fegyvertelen férfi a fejével Uniquera bök és abban a pillanatban teszik le mindhárman a pisztolyt. Megnyugszok, hogy nem lesz öldöklés.

Mr. Tomlinson elindul, szinte érzem, hogy mennyire ideges. Megfogja Unique csuklóját és elkezdi rángatni a lépcső felé. Unique pedig csak mosolyog, mint egy nem normális.

Mielőtt még meglátna vissza szaladok a folyosón, gyorsan bemegyek az irodába és az összes zárat élesítem az ajtón, pont úgy ahogy Mr. Tomlinson utasított.

Megpróbálom kifújni magam a futás után, de már kopognak is az ajtón.

Kinézek a lyukon és kinyitom a zárakat. Lenyomom a kilincset, de mielőtt ki tudnám tárni az ajtót megfogja kívülről és visszahúzza annyira, hogy csak egy rés legyen.

-Menj be a szobába! – mondja és én teszem amit mond.

Bevonulok a szobába, behúzom az ajtót. Nem húzom össze teljesen, szeretnék látni mindent ami odakint történik, akkor is ha éppen annak leszek a szemtanúja hogyan dugja meg Uniqueot. Márpedig ahogy vigyorog az a picsa, lehet tényleg az lesz a vége.

Belépnek az ajtón és látom ahogy már lilul Unique csuklója olyan erősen szorítva húzza maga után. Lelöki az egyik fotelba és elfordul. Az orrnyergét simogatja, amíg Unique csak mosolyog és elkezdi kicipzározni magán a nadrágot. A hányinger kerülget attól, hogy a velem szomszédos szobában fognak dugni.

Mr. Tomlinson megfordul és felemeli oldalra a kezeit, mint aki nem érti mi történik.

-Mi a faszt csinálsz? – kérdi nyugodt hanggal.

-Mit csinálnék? Előkészülök arra amit itt szoktunk csinálni. - mondja Unique miközben tekergeti magát.

-Te teljesen idióta vagy! – nevet fel és közelebb megy hozzá - Honnan tudtad meg a nevét?

-Az legyen az én titkom. – mondja és mosolyog rá.

-Ne basszál fel Unique! – újra előveszi a pisztolyt és most Unique szemei közé céloz vele.

Unique felhorkant.

-Azt hiszed félek egy fegyvertől, miután annyiszor használtad már mikor megdugtál?

Mi a fasz? Milyen beteg dolgokat csináltak? Velem is ezt fogja tenni? Én félek a fegyverektől. Hogyan tudnám ezt megszokni?

-Attól, hogy akkor nem húztam meg a ravaszt, nem azt jelenti hogy most sem fogom. – mondja ahogy kibiztosítja a fegyvert.

Ez az őrült picsa csak elmosolyodik.

-Tudod mit? Ha itt és most megdugsz úgy, hogy a nevemre se emlékezzek, akkor elmondom.

Mivan? Nem akarok hinni a szememnek mikor Mr. Tomlinson bólint neki.

Elkezdi levenni a zakóját és kigombolni az inget magán amíg Unique leveszi magáról a falatnyi ruhákat. Ahogy teljesen meztelen, Mr. Tomlinson felveszi a pisztolyt az asztalról és Unique feje mellett lő el. A golyó lyukat üt a falba, Unique pedig összegömbölyödve szorítja magához a térdeit. Megdöbbenve néz fel miután a szemének a szorítását elengedi.

-Kurvára most mondd el Unique, vagy a következő a fejedben fog úgy megállni, mint most a falban.

-Jó, jó, értettem! Tedd már le azt a szart Louis! - kiáltja ijedten.

-Mr. Tomlinson esetleg. Ne felejtsd el, hogy a főnököd vagyok! - mostmár mindketten kiabálnak egymással - Vedd már fel a kibaszott ruháidat!

Unique megforgatja a szemét, de elkezd felöltözni.

-Láttam az asztalodon.

-Mit?

-A nevét.. - suttogja, Mr. Tomlinsont szinte szétveti az ideg - Nem cserélhetsz le rá Louis!

-Menj el! - mondja teljesen nyugodt hangon.

-Louis.. - Unique szemeiben könnyek gyűlnek, de próbál közelebb menni hozzá, hogy megölelje.

-Vedd le a kibaszott karkötődet Luke és takarodj el innen! - ordítja és eltolja magától.

Tudtam, hogy ő mondta el. Ennél nagyobb kígyó nem is lehetne. Luke. Megjegyzem a nevét egy életre.

Szó nélkül veszi le Unique a karkötőjét, majd neki dobja Mr. Tomlinson mellkasának és maga után becsapva kiviharzik az ajtón. Gyors léptekkel jutok el az ágyhoz és éppen csak annyi időm van, hogy ráhasaljak, már nyílik is az ajtó.

A vállam felett hátra nézek, Mr. Tomlinson felém kerekedik, elsöpri a hajamat a nyakamról és megcsókolja a bőrömet.

-Mondtam, hogy maradj itt. - suttogja a fülembe.

Akármennyire félelmetes a helyzet, mégis csapkodnak a pillangóim szárnyai amint megérzem az ajkát éppen csak hozzáérni a fülemhez.

-Gondolom ez a karkötő az enyém.. - mutatok a kezére amiben szorongatja Unique karkötőjét.

-Dehogy! - eldobja a kezéből egyenesen le a földre - Te nem kapsz karkötőt.

Megfordulok alatta, hogy végre a szemébe tudjak nézni. Az ajkai alig észrevehető mosolyra görbülnek, de a szemei egyértelműen mosolyognak.

Az ajkait nézem. Annyira meg akarom csókolni, de nem tehetem meg csak így. Vissza nézek a szemeibe egy pillanatra és azonnal érzem a száját a sajátomnak nyomódni. Lassan csókol meg, nincs benne hevesség vagy szenvedély. Nem érzem a mindent elsöprő vágyat sem. Ahogy megérzem a hűs levegőt a nedves ajkaimon kinyitom a szememet.

Ez nem fog menni. Mindent tudni akarok róla, minden apró részletet. Hogy issza a kávéját? Mit szokott reggelizni? Hogy szokott aludni? Mi a kedvenc zenéje? Semmit nem tudok róla. Egyáltalán szereti a kávét? Visszafogom az összes kérdésemet és megpróbálom egybe sűríteni.

-Mesélne magáról Mr. Tomlinson?