One of the Boys

Könnyek

Kibaszott idióta vagyok. Most újra át kell élnem azt a megaláztatást amit majdnem 6 évvel ezelőtt? Nem vagyok hajlandó végighallgatni, ahogy kinevet.

Felpattanok az ágyból, villámgyorsan kapkodom fel a ruháimat. Nem érdekel, hogy Louis néz, az egyetlen ami számít, hogy eltűnjek a szeme elől. Szerencse, hogy alig van ruhám, bár így még mindig védtelennek érzem magam előtte. Legszívesebben felpofoznám, amiért engem bámul, vagy azért mert ilyen helyzetbe hozott, de ez csak az én hibám. Az én hülye agyam az ami rosszul értelmezi a tetteket és a szavakat. Utálom magam érte, főleg mert most kereshetek másik munkát. Nincs az az isten, hogy itt maradjak ezek után. Louis után. A pillangóim után.. nem bírnék.

Alig pár másodperc alatt öltözök fel és már trappolok is ki az ajtón, dühösen. A kijáratot megcélozva alig pár lépéssel már kint is lehetnék erről a helyről, de ahogy az irodájába lépek Louis megfogja a csuklómat, elég erősen ahhoz, hogy megállítson. Állkapcsomat megfeszítve nézek vissza rá. Nem teheti még rosszabbá.

-Louis, hagyjuk, oké? Én voltam a hülye. Leadom a cuccomat Niallnek, csak engedj el. - megrántom a kezemet, hátha kiszabadulok a fogásából.

-Miről beszélsz? - kérdezi összeszűkített szemekkel.

-Azt akarod, hogy elmenjek, nem? Pont azt teszem. Vagyis tenném, ha elengednél végre. Ne tedd még rosszabbá, így is elég kínos. - a szoba összes szegletét felfedeztem már a szememmel, csak Louisra ne kelljen néznem. Lehet elsírnám magam, annyira gáz ez az egész. Érzem a gyomrom hülye kavarodását a helyzet miatt.

Louis elmosolyodik. Csodálatos. Most jön a nevetés, felkészültem rá lelkileg, mégis fájdalmas lesz. Inkább kihúzom a csuklómat a szorításából és hátat fordítva neki elindulok.

-Várj már Sunshine! Félreérted az egészet!

Kiáltja utánam mikor már a folyosón szaladok végig. Kiviharzok az épületből a hideg éjszakába és elindulok hazafelé. Pár lépés után csap meg a dermesztő hideg, nem sokat véd ellene a táncos ruhám. Két karomat magam köré tekerve sétálok, az egyetlen dolog ami melegít, azok a forró könnyeim ahogy kibuggyannak a szememből és lefolynak az arcomon.

Tényleg elhittem, hogy más vagyok. Hogy különleges vagyok, a kedvence. Az ő Shinyja. Pedig Zayn megmondta, hogy bántani fog. Kibaszott Zayn. Ő a kedvence, nem én. Hogy nem jöttem rá? Annyira részletesen akart tudni mindent rólunk, fel kellett volna tűnnie, de azt hittem csak kedves. Azt hittem tényleg barátok vagyunk, én tényleg úgy éreztem. De ezek szerint túl sok mindenben tévedek. Annyira kibaszott naiv vagyok.

De miért volt jó neki végighallgatni ahogy elmesélek minden egyes apró részletet? Miért jó neki, ha Louis mást dug meg? Bár lényegében engem nem dugott meg. Lehet pont erre várt Zayn, hogy megtörténjen és akkor bosszút áll valahogy? Vagy azt várta, hogy beleszeressek és akkor hozzám vágja, hogy Louis őt szereti? Kurva jó. Majdnem eljutottunk odáig.

Erőszakosan törlöm le a könnyeimet az arcomról mikor odaérek a lépcsőház ajtajához. Automatikusan a zsebemhez nyúlok, mikor rájövök, hogy nincs is zsebe a ruhámnak. Mindenemet ott hagytam a klubban. A ruháimat, a telefonomat, a kulcsomat. Az biztos, hogy semmi olyan nem történhet, ami miatt én most visszamennék érte. Inkább alszok az utcán addig amíg vége a műszaknak, majd akkor visszamegyek.

Leülök egy padra és vacog a fogam a hideg szél miatt. Persze, hogy most nincs kitámasztva az a rohadt ajtó! Mindig szellőztetnek a lépcsőházban, de most nem. Bár hülyeség is lenne éjszakára nyitva hagyni, de az biztos, hogy nekem most jól jött volna egy felelőtlen lakó aki véletlenül úgy hagyja. Alig tíz perc után felpattanok, muszáj bejutnom valahogy, különben halálra fagyok. Visszamegyek az ajtóhoz, ha kell végigcsengetek az összes lakásban, valaki csak beenged, nem? Pont megnyomnám az első gombot, mikor kifelé jön valaki. Párszor találkoztunk már a lépcsőházban, de a nevét nem tudom, nem mutatkoztunk be egymásnak. Mindenesetre mosolyogva köszön, én visszaköszönök neki és látom ahogy megdöbben a ruhámat látva. Nem érdekel. A lényeg, hogy bejutottam.

Egy pár fokkal kellemesebb a hőmérséklet idebent és a szél sem fúj. Mivel a lakásomba bejutni nem tudok, ezért csak leülök a lábtörlőre. Térdeimet a mellkasomhoz húzom és ráhajtom a fejemet. Nem fogok tudni aludni, meg sem próbálom. Inkább csak gondolkozok egy kicsit.

Hogyan tovább? Persze, van valamennyi félretett pénzem, egy pár hónapra elég, főleg ha meghúzom a nadrágszíjat. Komolyan gondoltam, hogy leadom Niallnek a cuccomat. Nem akarok Louisval és Zaynnel sem találkozni soha többet. Biztos nagyon jót nevetnek most rajtam. Biztos, hogy Louis most őt csókolja olyan lágyan, ahogy pár órája engem csókolt. Kiráz a hideg, ahogy erre gondolok, és nem a jó értelemben.

Nem volt még soha olyan férfi akire ennyire vágyjak. Jó, persze mikor tini voltam akkor igen, de ott leginkább a hormonok rendezetlensége miatt. Most viszont mást érzek. Ahányszor hozzám ért, úgy éreztem elektromosság szalad végig az egész testemen és ehhez elég volt, ha csak véletlenül ért hozzám. Ahányszor megláttam, a szívem olyan hevesen kezdett el verni, hogy úgy éreztem kiszakad a mellkasomból. Ahányszor megéreztem a füsttel keveredett parfüm illatát, a pillangók a hasamban megőrültek.

Most viszont.. hányingerem van. Ki akar jönni az összes kibaszott pillangó a számon keresztül, és ha ez valós lenne, biztos hogy addig hánytatnám magam amíg elájulok, hogy megszabaduljak tőlük az utolsó darabig.

Éppen csak abbahagyom a sírást, mikor hallom csapódni a lenti ajtót. Biztos visszajött az a srác aki beengedett. Hallom a lépteket felém közeledni, de nem nézek fel, menjen csak az útjára.

-Jól vagy? - meghallom az ismerős akcentust és esküszöm inkább megölöm magam, mint hogy kiengedjem az újra felgyülemlő könnyeket.

-Hagyj békén Zayn.

-Bemegyünk? Rohadt hideg van. - hallok egy kulcs csörgést ahogy beteszi a zárba és kinyitja mögöttem az ajtót.

Ellép mellettem, be a lakásba. Felnézek, megtörlöm a szememet, de tisztában vagyok vele, hogy pontosan úgy néz ki az arcom, mint aki most hagyta abba a sírást, mert pont így történt. Hátra fordulok, és bármennyire nincs kedvem Zaynnel társalogni, a meleg becsalogat. Zayn nyújtja felém a kezét, de nem fogadom el a segítségét, egyedül állok fel.

Leülök a kanapéra és beburkolózok egy meleg plédbe. Egy cseppet sem kívánom Zayn társaságát, de ahhoz hogy kitegyem innen elsőnek fel kell melegednie a testemnek.

Zayn nem zavartatja magát, teát csinál a konyhámban és mikor elkészül odahozza nekem. Leül mellém a kanapéra. A kezemben szorongatom a forró italt, nézem ahogy gőzölög. Érzem, hogy túl meleg, hogy már égeti a tenyeremet, de jólesik a fájdalom. Lassan kortyolok bele és élvezem ahogy végig égeti a nyelőcsövemet.

-Félreértetted Harry. - szólal meg Zayn egy kis csend után.

-Aha, köszönöm a felvilágosítást, de már rájöttem magamtól is. - mondom gúnyosan - Szeretnél megalázni esetleg a saját lakásomban, vagy mi a francért vagy itt, Zayn?!