Louis's pov
-Lou - megébredek a nevemet hallva - Lou. Szerelmem. - Harry suttog a fülembe, puszikat szór el az arcomon - Loulou, ébresztő.
-Mennyi az idő? - kérdem, közben próbálom kitörölni az álmot a szememből.
-Fél egy. - mondja - Kész az ebéd.
Átölelem Harry nyakát és lehúzom magamhoz az ágyba - Mindjárt... - motyogom a nyakába.
Harry tovább puszilgatja az arcomat, majd lassan áttér a számra. Lustán csókolózunk egy kicsit, amíg teljesen felébredek.
-Te leszel az ebédem? - kérdem két csók között.
-Főztem neked - válaszolja Harry - De én akarok lenni az előétel. - mondja és letolja magáról a melegítő nadrágot.
Harryn nincs alsónadrág sem, egy pillanat alatt fekszik vissza az ágyra a hátára és széttett lábakkal vár engem. Egy percig gyönyörködök benne, annyira szép látvány. Harry felkönyököl, egyik kezét a tarkómra teszi, majd beletúr a hajamba és magához húz.
-Gyerünk, Lou. Kihűl a kaja.
Elmosolyodok és megrázom a fejem. Milyen kis türelmetlen az én kis szerelmem.
Harry alapból sem volt bizonytalan, de mióta mindennap szexelünk, egyre magabiztosabb. Az eddig eltelt huszonhárom napból huszonhárom napot szinte végignyomtuk. Egy nap kihagyás sem volt. Eddigi életem legjobb huszonhárom napja.
Lassan kezdek bele, mint mindig, de Harrynek más tervei vannak. Belemarkol a hajamba és erősen a fenekéhez nyomja az arcomat. Szóval vadulunk? Hát legyen.
Finomkodás nélkül nyomom bele egyszerre két ujjamat, közben a farkát nyalogatom. Harry hangosan nyög fel, egy kicsit megremegnek a combjai ahogy a számba veszem. Nem időzök túl sokáig, egyszerre engedem ki a számból és húzom ki az ujjaimat belőle, még csak azzal sem vesződök, hogy teljesen levegyem az alsómat, éppen csak lejjebb tolom.
Mindenféle figyelmeztetés nélkül merül el benne tövig. Harry vádliját a vállamra teszem, és keményen lököm felé a csípőmet. Harry nyögése félúton elakad, és már tudom, hogy megtaláltam. A szemei fennakadnak, a száját nyögésre formázza, de nem jön ki hang rajta. Remegnek a lábai, körmeit az alkaromba mélyeszti és próbál magához húzni, miközben eltol magától, hogy újra visszahúzzon. Durván csapódok bele, a csattogó hangot Harry hangja sem tudja túlharsogni. El fog élvezni. Szól előtte, mindig szól, alig hallhatóan. Az alsó ajkát beharapja, a szemeit már nyitva sem tudja tartani, csak néha ad ki egy-egy nyögéshez hasonló hangot.
-Louis - mondja és azonnal a nyakára fogok. Megszorítom és ugyanolyan tempóban dugom, ugyanazt a pontot érintve folyamatosan - Lou...
Tudom, bébi. Harry a hasára élvez, még csak magához sem kell érnie, és ezt imádom a legjobban. Remegnek a lábai, gyorsan kihúzódok belőle és a lüktető fenekére élvezek. Mindent felülmúl a látvány, ahogy lefolyik róla, az érzés, ahogy az egész teste remeg és mindez miattam. Soha, de soha nem akarom, hogy ennek vége legyen.
Megpuszilom Harry lábszárát és leengedem az ágyra. Ahogy egy kicsit megnyugodtunk mindketten, adok neki egy csókot.
-Szeretlek - mondom - Éhes vagyok.
Harry felnevet - A nevemet se tudnám megmondani, te meg egyből a kajára gondolsz?
-Bocsi, bébi. - mondom és felállok, hogy hozzak egy törölközőt amivel letisztogatom a hasát - Tényleg nagyon éhes vagyok, úgyhogy gyere enni velem.
Megfogom Harry kezét és felhúzom az ágyról. Felveszi a nadrágját és együtt megyünk ki a már megterített asztalhoz. Amíg leülök Harry a tányéromba szedi a spagettit.
Feltekerem a villámra és a számba veszem - Ez nagyon finom, bébi. Olyan ügyes vagy! - mondom és közelebb hajolok, hogy egy puszit adjak neki.
Harry elpirulva mosolyog és ennél aranyosabb nem is lehetne. Mindig dicsérem, és mindig így reagál rá.
-Ma is dolgozol? - kérdi , miközben egy pohár almalevet önt ki magának és nekem is.
-Amíg nincs újra stabil helyzetben a klub, addig minden nap be kell járnom. - válaszolom - Ja, amúgy Luke elszökött, szóval biztosan él.
Harry lerakja az evőeszközt a kezéből, hangosan csörömpöl a tányéron - Ez most hogy jutott eszedbe? - komoly tekintettel figyel, összeráncolja a szemöldökét, az orrcimpája kitágult.
-Fogalmam sincs, de te mondtad a múltkor, hogy engedjük el. - válaszolom, majd egy újabb adag spagettit kapok be.
Harry megkapaszkodik az asztalban, lábával kitolja maga alól a széket - Miután megdugtál ő jutott eszedbe?! - felemeli a hangját és elviharzik, be a hálószobába és becsapja az ajtót.
Azonnal utána megyek, ahogy be akarok nyitni rájövök, hogy magára kulcsolta. Bekopogok - Bébi, engedj be. - mondom nyugodtan.
-Nem!
-Harry, ne csináld ezt.
-Miért ne? - kérdi még mindig kiabálva - Mert ő nem csinálta ezt?
Az ajtónak támasztom a homlokomat - Miről beszélsz?
-Luke nem csinálta ezt, ezért nekem sem szabad, igaz? - kiáltja és hallom a hangján, hogy sír.
-Ne beszélj már hülyeségeket! - mondom és kezdek ideges lenni. Nem gondolhatja komolyan, hogy bármikor is eszembe jut.
-Menj csak hozzá nyugodtan! Ő nem fog semmi olyat csinálni, ami neked nem tetszik, de ugyanúgy megdughatod, ahogy engem! Az a baj, hogy én nem vagyok olyan, mint ő?!
Nem bírom tovább nyugodtan kezelni ezt a helyzetet.
-Baszd meg, Harry! Minden egyes kibaszott nap elmondom többször is, hogy mennyire szeretlek és ez nem elég bizonyíték, hogy tényleg így van?! - rácsapok az ajtóra, hátat fordítok és kimegyek a házból. El kell szívnom egy cigit.
Nem hiszem el, hogy Harry tényleg ezt gondolja rólam. Az utolsó szívásnál eldöntöm, hogy inkább bemegyek a klubba. Nem akarok még jobban összeveszni Harryvel, jobb lesz ha most egyedül hagyom. Jobb ha én is nélküle leszek egy kicsit.
Kicsit túl korán érek be a klubba, de addig elfoglalom magam. Niall sincs bent, így teljesen egyedül vagyok. Leülök a nézőtérre és gondolkozok, hogy min lehetne egy kicsit újítani. Talán ha lennének külön fények a kiemelkedő táncosoknak az jól nézne ki, de ahhoz kellene plusz egy ember aki azzal foglalkozik.
Nem hiszem el, hogy Harry azt hiszi, hogy Luke felé bármiféle érzelmet táplálok.
Ha nagyobb lenne a bárpult, könnyebben ki lehetne szolgálni a vendégeket, de oda is kellene Liamen kívül egy második pultos.
Kurvára nem érdekel Luke, soha nem is érdekelt, csak megdugni volt jó.
Vagy esetleg át kellene rendezni az egészet, hogy aki csak benéz az ajtón egyből a színpadot lássa, talán többen bejönnének.
Megvan! Ez az oka. Harry érzelmek nélkül nem feküdt le senkivel. Ezért hiszi azt, hogy nekem bármit is számított Luke, hiába mondtam neki, hogy semmit nem jelentett. Ezért nem hibáztathatom, de meggyőzni nem tudom hogyan tudnám. Minden nap kimutatom a szerelmemet iránta, tettekkel és szavakkal egyaránt. Fogalmam sincs mit lehetne még tenni. Nem voltam még ilyen helyzetben, nem volt még olyan, hogy valakit szeressek.
De most van és meg kell oldanom valahogy, nem hagyhatom elveszni.
Előveszem a telefonomat és írok neki egy üzenetet: - Szeretlek - csak azért, hogy biztosítsam.
Gyorsan eltelt az idő, megérkezik Niall és az első jelentkező is a mai napra. A földszinten beszélgetek vele az asztalnál, aztán jön a következő, majd még egy. A háromból kettőt felveszek, ők maradnak is ma estére, hogy tanuljanak egy kicsit.
Megérkeznek a táncosok is és kinyitunk a mai éjszakára.
YOU ARE READING
One of the Boys
FanfictionHarry Styles - 21 Louis Tomlinson - 27 Azt szokták mondani, hogy a pénz nagy úr. Eddig nem hittem ebben, de mióta táncosként dolgozok és kezdőként dupla annyit keresek, mint egy átlag dolgozó ember, már elhiszem. Ilyen sok munkatárs között pedig le...