One of the Boys

Sötét

Louis's pov

Fél óra. Remélhetőleg fél óra választ el Harrytől. Liam átkutatja Unique zsebeit és az egyikben megtalálja a Range Rower kulcsát. Ahogy a kezében megcsörgeti, mindenki ugyanarra gondol. Legalább is én ezt hiszem.

Egyszerre kapjuk fel Lukeot a földről és betuszkoljuk a kocsiba. Hiába sír, hiába bömböl, egyszerűen senkit nem tud meghatni. Az egyik ablakot lehúzva hagyom, de csak egy ujjnyira, hogy kapjon levegőt odabent. Reményeim szerint napokat fog itt tölteni és túl kellemes lenne neki az oxigénhiány miatti halál. Inkább haljon éhen.

Elindulunk Sammyék bárja felé és az odafelé vezető úton végig arra gondolok, hogy mit fogunk találni. Sammyt, Pacot és Tonyt Harryvel? Csak Harryt, teljesen egyedül? Vagy senkit? Ezek a lehetőségek, ezek között ugrálnak a gondolataim. A legrosszabb eshetőséget számba sem akarom venni. Ha ott van Harry és él, akkor megnyugszok, mert tudom, hogy vagy így, vagy úgy, de kihozom onnan. Ha nincs ott Harry, akkor visszamegyek Uniqueért és még a szart is kiverem belőle, hogy több információhoz jussak.

Mire végigmegyek a gondolatmeneten, már ott is vagyunk az épület előtt. Magabiztosan sétálok előre és próbálom a szememmel keresni Harryt, vagy a három férfi egyikét, de csak meztelen nőket és férfiakat látok. Fényes nappal van, itt mégis mennek az illegális dolgok. Tele van a hely, rengetegen vannak a nézőtéren, van aki mindenki szeme láttára dugja meg az egyik táncoslányt, de senki sem figyel rájuk, ezért arra következtetek, hogy ez itt teljesen megszokott.

Nem sok figyelmet pazarlok a táncosokra, mégis azonnal látom, hogy valami nincs velük rendben. Ahogy az egyik a szemembe néz, már tudom is mi az. Mindegyik táncos be van drogozva. A lánynak a pupillája olyan tág és annyira szélesen mosolyog, hogy ijesztően néz ki. Ahogy összeakad a tekintetünk azonnal elindul felém, de még csak azt sem hagyom, hogy megszólaljon, egyszerűen ellököm a vállánál fogva. Egy szót sem szól, szimplán továbbmegy a következő célpontjához, ugyanolyan mosollyal az arcán, ahogy hozzám is elindult.

Nagy az épület, rengeteg ajtó van a földszinten is és még emelet is van. Zayn és Liam a földszintet nézik át, Niall és én az emeletre indulunk. Én a bal oldalon, Niall a jobb oldalon néz be az ajtókon.

Amivel leginkább tudnám jellemezni ezeket a szobákat, az az, hogy lepukkant. Egyetlen rozoga ágy van bennünk, de még így is az összesben dugnak, ahova benézek. A legtöbb helyen egyszerre többen vannak egy lánnyal, vagy fiúval. Fogalmam sincs mennyi szobán vagyok túl, de még legalább annyi van hátra. Egyiknél sem finomkodok, nem kopogok és nem kérek elnézést sem. Minden egyes ajtónyitás előtt összeszorul a mellkasom és görcsbe rándul a gyomrom a félelemtől, hogy Harry lesz bent.

Lenyomom a kilincset a soron következő ajtón és meglepődök a teljes sötétségen odabent. A folyosóról nagyon kevés fény szűrődik be, az ajtó mellett tapogatom a falat, hátha sikerül megtalálnom a kapcsolót. Ahogy a villany bevilágítja a teret megfagy bennem a vér.

Harry.

Egy mocskos, rozoga, undorítóan foltos ágyban fekszik az oldalán. A szeme be van kötve, a csuklóján kötél van szorosra húzva és a fehér, csillogós ing rajta van, de azon kívül semmi. Azonnal odaszaladok hozzá, megfogom a karját és ekkor veszem észre, hogy az ing és a karja is véres.

-Harry! Bébi? - szólítgatom.

-Louis! - Harry azonnal elvigyorodik és ficánkolni kezd.

Kioldom a csuklóját és lehúzom a szeméről a fekete anyagot. Végigtapogatom az egész testét, de nem találok semmilyen sérülést. Lehet nem is a saját vére van rajta? Egy pillanatra elönt a büszkeség, hogy az én szerelmem nem hagyta magát és ellenszegült.