One of the Boys

Nem bánt

-Miért lenne okom arra, hogy megalázzalak? - kérdi Zayn, a vállamon érzem a meleg tenyerét. Általában komfortosan érzem magam, mikor hozzám ér, de most csak elhúzódok az érintése alól.

-Nem ez volt a célod az elejétől fogva? Hogy megalázz? Mi másért lennél velem jóban úgy, hogy Louisval együtt vagytok? Vagyis... - javítom ki magam gyorsan - Úgy, hogy Louis és köztem ez volt? Mi értelme volt ennek, Zayn? Miért nem mondtad el inkább már az elején, hogy ő hozzád tartozik? Barátok lehettünk volna! - mondom neki hevesen, még mindig a gőzölgő teát nézve, közben hevesen gesztikulálok. A szememben hűségesen gyűlnek a könnyek, de néha inkább csak a plafon felé emelem a tekintetemet, hogy eltűnjenek.

Zayn felnevet. Egyenesen a szívemben érzem a döfést a kacagását hallva. Nem, ezt nem tűröm el.

-Kurvára ne nevess Zayn, mert esküszöm, hogy beverem az arcodat! - mondom neki a szemébe nézve. Az orrcimpám kitágul, az állkapcsom megfeszül és tényleg képes lennék rá, ha tovább folytatja ezt a viselkedést.

Abbahagyja a nevetést.

-Ne haragudj. - mondja komoly tekintettel - Nem tudom honnan vetted ezt a faszságot, hogy én és Louis együtt vagyunk, de ezt nagyon gyorsan felejtsd is el. Szó sincs ilyesmiről.

Hisztérikusan felnevetek.

-Ne hazudj már tovább! - rázom meg a fejemet - Louis szájából hallottam! Miért mondana ilyet, ha nincs is így?

-Louis ezt mondta? - kérdi, összeráncolva a szemöldökét - Hogy együtt vagyunk?

-Igen, ezt mondta! - felemelem a hangom, úgy válaszolok neki.

Zayn megrázza a fejét - Szó szerint ezt mondta? - kérdi nyugodt hangon.

-Azt mondta, hogy fontos vagy neki! - vágom hozzá a szavakat amik a fülemben csengenek, mióta meghallottam őket.

-Félreértetted. - mondja Zayn ugyanolyan nyugodtan, mint eddig.

-Na ne mondd! Már számolni sem tudom hányszor hallottam ma este ezt! Mi lenne akkor ha végre elmagyarázná nekem valaki, hogy mit is értettem félre?!

Mérgemben az üveg dohányzóasztalra teszem a bögrét. Hatalmasat csattan és megreped az asztal egy részen, de most az sem érdekelne, ha apró darabokra robbanna az egész.

-Oké, Harry, nyugodj meg egy kicsit. - Zayn védekezőn maga elé teszi mindkét kezét - Nem vagyunk együtt Louisval és ő sem ezt mondta neked.

-Akkor kérlek Zayn - fröcsög ki a számból a gúny - kérlek legyél olyan kegyes, világosíts fel arról, miért is vagy olyan fontos neki.

Zayn felsóhajt - Az unokatestvére vagyok.

A torkomon akadnak a szavak és csak nézek rá. Úgy érzem hiszek neki, ugyanakkor honnan kellene tudnom, hogy nem hazudik éppen a szemembe? - Óh..

-Igen, óh bizony. Mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem mondtam el, azért mert ezen a helyen nem biztonságos ilyesmit elmondani másoknak. Pont olyan veszélyes, mintha megtudják a nevedet. - elhúzza a száját - Ne haragudj, hogy nem mondtam el. El akartam mondani, csak nem tudtam mikor lenne a megfelelő pillanat. Jobb lett volna inkább ezzel kezdeni, de az elején nem tudtam mennyire bízhatok benned, később meg már csak fura lett volna ha random benyögöm. Gondolom ez érthető.

Bólogatok. Persze, hogy megértem. Hirtelen bűntudatom támad, hogy ennyi rosszat feltételeztem Zaynről.

-Honnan tudtad, hogy eljöttem? - kérdem egy kis csend után, végre nyugodtabb hangon.

-Igazából elég vicces. - mosolyodik el - Pont egy ügyféllel voltam fent az egyik szobában, a farkával a számban, mikor Louis ránk törte az ajtót, hogy most azonnal menjek az irodájába. - neveti el magát és vele együtt nevetek én is, de csak visszafogottan - Elmesélte az egészet. Mármint nem úgy az egészet ahogy te szoktad, minden részletre kitérve, hanem csak a beszélgetést. Megkért, hogy keresselek meg, mert mindenedet ott hagytad az öltözőben és egy szál semmiben indultál útnak a hidegben, éjszaka, egyedül, úgy hogy pont most tudták meg a nevedet is és még Unique is haragszik rád. - megvetően rázza meg a fejét.

Bele se gondoltam ezekbe, mikor eljöttem. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy eltűnjek arról a helyről. Most viszont elönt a félelem, hogy bármi történhetett volna velem.

-Szóval megkért, összeszedtem a cuccodat és elindultam utánad. Bíztam benne, hogy itt leszel, mert valljuk be, elég felelőtlen volt tőled így elindulni. - összeráncolja a szemöldökét egy pillanatra ahogy rám néz - Visszatérve az elviharzásodra.. tudom, hogy már rosszul vagy ettől a szótól, de tényleg félreértetted Louist.

-Szerintem az elég egyértelmű volt, mikor azt mondta, hogy nem akar megdugni. - mondom Zaynnek, miközben hallom Louis hangját a fejemben ahogy ezt mondja.

-Nem úgy értette. Bármennyire is úgy tűnik, hogy ezt akarta mondani, nem ez volt a szándéka. Vagyis nem úgy ahogy te értetted. Ezt nem tudom így elmagyarázni.. Jobb lenne, ha ezt inkább vele beszélnéd meg, mert nem érzem úgy, hogy az én tisztem lenne elmondani. Mondjuk most itt is a tökéletes alkalom rá.

-Most? - meglepődök, a gyomrom lesüllyed - Oké, csak.. kell egy kis idő. Teljesen átfagytam és le akarok zuhanyozni.

Zayn bólint én pedig elindulok a fürdő felé. Megnyitom a csapot és amíg felmelegszik a víz a tükör előtt nézegetem magam. Úgy néz ki, hogy tényleg csak egy félreértés volt, bár nem úgy ahogy azt én gondoltam. Mindenesetre büszke vagyok magamra, hogy kiálltam magamért és leléptem, még akkor is ha saját magamat sodortam ezzel veszélybe. A lényeg, hogy nem lett semmi bajom és Zayn sincs együtt Louisval. A második gondolat egy kicsit jobban megnyugtat.

A víz már elég meleg és gőzölög, így beállok alá. Most mi lesz? Visszamegyünk Zaynnel a ONE-ba és bocsánatot kellene kérnem Louistól? Nem vagyok valami jó a bocsánatkérésekben.. Mégis mit mondjak neki? Sajnálom, hogy azt hittem belém szerethetsz? Mármint.. miről beszélek? Inkább csak azt sajnálom, hogy elmenekültem.

Kilépek a gőzzel teli fürdőszobából. Zayn éppen telefonál.

-Most végzett - mondja a telefonba - Nemsokára ott leszünk. - kinyomja a hívást és a farmerja zsebébe dugja a telefont - Na, öltözz gyorsan, mert jön értünk.

-Ki? - kiabálom a szobámból miközben válogatom a ruhát amiben megyek.

-Louis sofőrje jön és elvisz hozzá.

-Mi? - kétségbeesek. Azt sem tudom hol lakik Louis és még csak nem is így képzeltem el az első alkalmat. Azt hittem majd aranyosan elhív magához, hogy aludjak nála.. vagy valami. - Nem a klubba megyünk?

-Elég veszélyes lehet most a klubban lenned, és ha már itt tartunk akkor itt is veszélyes. Most hogy tudják a nevedet, azt is tudják hol laksz. Nem akarlak ezzel megijeszteni, csak jobb ha tudod. Szóval igyekezz az öltözéssel. - mondja az ajtónak támaszkodva és figyeli ahogy magamra húzom a farmeromat.

Nem foglalkozok azzal, hogy mit vegyek fel, ami legfelül van az jó lesz. A hajam csapzott lett mostanra, így gyorsan összefogom és már útra készen állok. Bezárom magam mögött az ajtót, leszaladunk a lépcsőn és Louis sofőrje már ott vár minket az épület előtt.

Izgulok. Komolyan izgulok és hányingerem van, mint mindig. Hátra ülünk be, a férfi illedelmesen köszön és már el is indulunk.

Zayn a combomra teszi a kezét és rám néz.

-Én kiszállok a klubnál, de Andrew elvisz téged Louishoz. Ne izgulj, semmi rosszat nem fog neked mondani.

Megállunk a bár előtt és Zayn kiszáll. Mielőtt behajtaná az ajtót utána szólok.

-Várj! - hajolok a még nyitott ajtóhoz - Sajnálom, hogy ekkora seggfej voltam és nem bíztam benned.

Zayn elmosolyodik.

-Semmi baj. - legyint - Csak hogy tudd, már nem féltelek tőle. Tudom, hogy nem fog bántani.