One of the Boys

Fontos vagy

Mikor behajtunk az automata kapun még mindig Zayn szavai csengenek a fülemben. Hogy értette, hogy nem fog bántani? Ahogy leállítja Andrew a kocsit, már nem is tudok erre gondolni, csak arra hogy éppen Louis házába fogok belépni perceken belül. Kedvesen megköszönöm a fuvart és kiszállok az autóból. A ház oldala ki van világítva, de az egész kert sötét. Louis ott áll a bejárati ajtóban, idegesen dobol a combján a kezével.

Lassan sétálok oda hozzá, érzem a feszültséget áradni belőle és tartok tőle, hogy rajtam fog csattanni, mégis muszáj odamennem. Louis meg sem mozdul az ajtóból, csak várja, hogy odaérjek. Valamiféle szidást várok mikor már csak egy lépésre vagyok tőle, de a legnagyobb meglepetésemre közelebb lép és átölel.

Úgy szorít magához, mintha a rég nem látott barátja lennék, pedig alig pár órája váltunk el. A keze a derekamon, az arca a nyakhajlatomba fúródik. Érzem a szuszogását a bőrömön. Már nem sugárzik belőle a feszültség sem, így én is megnyugszom ahogy Louis nyugodtabban veszi a levegőt.

-Aggódtam. - mondja a nyakamba és a pillangók a hasamban felélednek, mintha nem akartam volna őket akár erőszakkal is kiszedni a helyükről nemrég.

Enged a szorításán, majd teljesen eltávolodik tőlem és a kezemnél fogva húz be az ajtón. Körülnézek. Egy átlagos háznak tűnik, semmi hivalkodó nincs benne, pedig ha sofőrje van, biztosan megtehetné. Világosak a falak, a járólap szürke, a bútorok barnák és krémszínűek. Kicsit rideg, mintha nem lenne otthonos, de egyértelműen szép. Mint egy katalóguskép.

Leveszem a cipőmet és beljebb sétálunk. Leültet a kanapéra és mellém ül. Kicsit kínosan érzem magam a házában, azután ami történt, úgy érzem semmi keresnivalóm nincs itt.

-Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg. - mondom végül, hogy megtörjem a csendet.

-Harry.. - kezd bele ő is végre - Őszinte leszek veled, de tudnod kell, hogy nem vagyok a szavak embere. Soha nem volt kapcsolatom és soha nem kötődtem senkihez. Azért kezdem ezzel, hogy tudd, Unique is csak egy eszköz volt, úgy ahogy bárki más az eddigi életemben.

-Szóval én is.. értem, de ha ezt az elején elmondod, akkor nem lesz belőle ilyen bonyodalom. - vágok közbe.

-Nem.. de hallgass végig. Kérlek. - szembe fordul velem a kanapén és megfogja a kezemet - Nekem soha nem kellett engedély. Soha nem kérdeztem vagy kérleltem. Ha valamit vagy valakit akartam, azt megkaptam, azonnal, mindent. Olyan nem fordult elő, hogy valakire várnom kellett volna és soha nem is akartam várni. Nem beszélgettem csak úgy senkivel, nem érdekelt senki élete és főleg nem osztottam meg senkivel a sajátomat.

Kis szünetet tart, így veszem a bátorságot és kérdezek.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Arra, hogy... - sóhajt - Ha esetleg nem tűnt volna fel.. érdekelsz. Érdekel az életed, beszélgetünk és kérdezek. Mindent. Mert fontos vagy. Nem egészen tudom hogyan, de az biztos, hogy nem úgy, mint Zayn. Szeretek veled lenni, akkor is ha csak beszélgetünk, vagy ha nem szólunk egymáshoz akkor is.

Ez.. nagyon aranyos. De akkor miért is nem akar lefeküdni velem?

-Ez nem magyarázza meg, hogy miért mondtad azt, hogy nem akarsz megdugni. - próbálok nem támadó hangsúllyal kérdezni, szimplán csak szeretném megérteni.

-Dehogynem akarlak. - felhorkantva mondja és elengedi a kezemet. Feláll és hoz egy pohár vizet magának és nekem is. Miután belekortyolt a sajátjába folytatja. - Mint mondtam, mindenkit megkaptam azonnal. Most először történt meg velem, hogy visszafogtam magam, csak azért mert most valami más volt.

-Szóval azért fogod vissza magad, mert én bejövök neked? - nevetek fel - Ez elég hülyén hangzik. Nem pont ilyenkor szoktak gyorsan haladni? Mármint.. felnőtt emberek vagyunk, saját akarattal, ha mindketten ugyanazt akarjuk akkor miért ne tehetnénk meg?

Louis megrázza a fejét és elmosolyodik.

-Nem kell benne feltétlenül ilyen logikát keresni. Így érzem jónak. - mondja mosolyogva - Sőt, te nem érzed jobbnak magad a többinél?

A kezemben forgatom a poharat és elgondolkozok azon amit hallottam. Kivételesnek kellene éreznem magam emiatt? Igen. Annak érzem magam? Nem. Sokkal inkább rosszul esik, mert hiába mondta el az okát, csak jobban kifogásnak tűnik. Mégis ki az aki ellen tud állni, mikor ott van előtte a lehetőség?

-Tudod mi miatt tűntél ki már az első alkalommal a többiek közül? - kérdi és kiveszi a kezemből a poharat. Lerakja a kis asztalra és egyik kezével megfogja az enyémet. Lassú köröket ír le a hüvelykujjával.

Megrázom a fejem.

-A hajad fogott meg. Soha nem láttam még ennyire szépet. Ha tehetném egész nap tekergetném az ujjaimra. Aztán láttam valami csillogást a szemedben. Valami más volt. Más voltál, nem olyan mint a többiek. Mintha tiszta lennél. - mosolyog rám kedvesen, aztán kicsit összeráncolja a szemöldökét - Nem tudom ez így mennyire érthető.

Kicsit sértődöttnek érzem magam. Ennek ellenére mikor végigsimít a karomon és az ujjára tekeri az egyik tincsemet, amit kihúzott a hajgumiból, azt kívánom bárcsak soha ne lenne vége ennek az érzésnek. Óvatosan fektetem bele a fejemet az ölébe, miközben kiveszem a hajgumit, a hosszú lábaim a kanapé végén lógnak le. Louis simogatja a hajamat, a szemei úgy csillognak mintha éppen a világ csodái közül egyet nézne. Mégis megmérgezi a boldogság érzését a mellkasomban Unique gondolata.

-Uniquenak is ilyen a haja. - mondom Louisnak - Miért jobb ő? Mert alacsonyabb? Vagy vékonyabb nálam? Komolyan Louis, nem értem vele miért feküdtél le és velem miért nem?

A kezét a hajamról az arcomra vezeti. Még látom, hogy a szemembe néz mielőtt becsukom őket. Csak az érzésre koncentrálok az arcomon, ahogy a meleg bőre siklik az enyémen, ahogy az ujjai játszanak a hajammal.

-Nem mondanám arra amit csináltunk, hogy lefeküdtünk. Megdugtam, ez tény, de a kielégülés utáni vágy hajtott, a stressz levezetése, semmilyen más érzelem nem volt bennem. És csak hogy tudd.. - a szempilláimon húzza végig az ujját, ezért kinyitom a szememet - Nem élvezte. Biztos vagyok benne, hogy nem élvezte, vagy ha igen akkor kurvára beteg az elméje. - alig láthatóan megrázza a fejét - Soha nem csináltam senkivel olyasmit, amit veled.

Az alsó ajkamat rágcsálom, ahogy próbálok rájönni mit is ért ezalatt, de hiába próbálok gondolkozni, elveszi az eszemet az, ahogy hozzám ér.

-Hogy érted ezt? - kérdem végül ahelyett, hogy mindenféle dolgokat elhinnék amik csak a fejemben pattannak elő.

-Úgy, hogy nem okoztam örömet. Nem az volt a lényeg, hogy élvezzék a velem töltött időt, hanem az, hogy én élvezzem. - lesüti a szemét, mintha szégyellné amit mondott - És Uniquenak közel sem volt olyan a haja, mint neked. Ne is hasonlítsd magad hozzá, mert felesleges. Minden szempontból te nyernél.

Nagyokat nyelek. Kezdek elálmosodni, mert már lassan hajnalodik és az is rásegít, hogy Louis simogatása jól esik. Szinte félálomban hallom már csak az utolsó dolgokat a szájából.

-Remélem ezzel nem ijesztelek el. Csak olyan dolgokat fogok csinálni amiket te szeretnél. Vigyázni fogok rád mindig.