One of the Boys

Nyom nélkül

Louis's pov
Az incidens után

Csak nézem ahogy elindul a fekete Range Rover. Niall mellettem, Zayn és Liam mögöttünk állnak.

-Mi a rendszám? - kiáltja Zayn a hátam mögül, majd félrelök engem és Niallt is, hogy kiszaladjon az utcára.

-Nincs rajta. - válaszolom.

Zayn az utca közepén áll széttett karokkal - Menjünk utána! - kiabál tovább - Louis mi a fasz van veled, induljunk már!

-Nincs itt a kocsim! - kiáltok vissza - Kurvára nincs itt a kocsim Zayn, hogy menjek utána?! - kiabálok már szinte hisztérikusan.

A tenyerembe temetem az arcomat. Mi történt az imént? Fel sem tudom fogni ezt az egészet. Hallom, hogy Zayn tovább kiabál, de nem értem amit mond. Próbálok gondolkozni, de semmi más nincs a gondolataimban Harryn kívül. Mi lesz vele? Sajnos pontosan tudom, mégsem jut eszembe semmi megoldás. Az agyam leblokkolt és hiába próbálom helyrezökkenteni magam, egyszerűen nem megy. Csak azt látom a szemem előtt, ahogy Harryt megerőszakolják, ahogy könyörög, hogy ne tegyék ezt vele. Leguggolok a járdán, nem hallok és nem látok semmit, teljesen üresnek és egyedül érzem magam.

Zayn szakít ki ebből az állapotból. Elkapja a karomat és durván ránt fel a két lábamra - Gyere már! - kiáltja és betuszkol egy taxiba.

-Egyenesen, aztán balra! Egy fekete Range Rowert keresünk! - mondja a taxisofőrnek.

Megtörlöm az arcomat, próbálom lenyugtatni legalább a légzésemet - Elmentek, Zayn.

-De még megtalálhatjuk őket, ha sietünk! - válaszolja és a hangja megremeg.

-Esélyünk sincs, túl sok volt a kiesett idő. - mondom és próbálom lenyelni a gombócot ami a torkomon van. Utoljára akkor éreztem ezt az utálatos érzést, mikor a rendőrségtől kaptam a hívást, hogy a szüleim balesetben meghaltak.

Zayn megremeg mellettem. Átölelem a vállát és csak figyelem ahogy a könnyei lehullanak a nadrágjára. Csendben ülünk így egy darabig, a szívem összeszorul Zayn szipogását hallva.

-Nem láttam sehol fekete Range Rowert, uram. - mondja a taxisofőr borzasztó indiai akcentussal.

Nem lepődök meg rajta, mégis érzem ahogy a remény egy darabja leszakad és szertefoszlik bennem.

-Vigyen vissza oda ahonnan indultunk. - válaszolom.

Nyitás előtt pár perccel érünk vissza a klubba, az asztalon ugyanott állnak az italok amiket itt hagytunk. Beszélgetés hallatszódik a színpad mögül, így arra veszem az irányt.

-Mr. Tomlinson, de jó, hogy erre jár! Mindjárt nyitunk és nem tudjuk a sorrendet, mert Niall nincs itt.

Zaynt elküldöm magam mellől, hogy ne lássák a kisírt szemeit. Megköszörülöm a torkomat, hogy mindenki rám figyeljen.

-Figyeljetek! Nem nyitunk ki. Menjetek haza és pihenjetek, majd értesítek mindenkit, hogy mikor kell jönnie.

A tömeg egyik fele tapsolva örül, majd elindulnak az öltözők felé, a másik fele felháborodva itt marad.