One of the Boys

Chaze

Nem annyira meglepő, hogy újra az ágyában aludtam. Hozzá bújtam, hátulról ölelt át és addig simogatott amíg álomba nem merültem. Nem tudom mikor bújt ki mellőlem, de reggel mikor felkeltem nem volt ott.

Úton vagyok haza, vegyes érzésekkel telítődve. Annyira a hatása alatt vagyok az este történteknek, hogy csak erre tudok gondolni. Az utcán egy páran megnéznek amiért magamba vigyorgok, de nem tud érdekelni.

Fellépcsőzök a másodikra és keresem a kulcsomat. Átnézem az összes zsebemet, de nincs nálam. Fogalmam sincs hol lehet, csak reménykedek benne, hogy nem maradt ott Mr. Tomlinson szobájában, mert elég kínosan érezném magam, ha vissza kellene mennem érte, elkérni valakitől a kulcsot, hogy bejussak. Inkább akkor megyek Zaynhez. Előkapom a telefonomat és már tárcsázom is, miközben elkezdek lefelé menni a lépcsőn. Sokáig cseng mire felveszi és álmos hangon szól bele.

-Aaaaaaah, aludnék Harry – mondja nyűgösen.

-Tudom, bocsi, de nincs meg a kulcsom, átmehetek hozzád?

-Ó! – hallom ahogy kikel az ágyból és mintha ruhát venne fel – Nálad vagyok, gyere fel.

Kinyomom és visszafordulok. Mire felérek egy alsóban áll az ajtómban.

-Mi a szar? – nevetek fel – Nálad volt a kulcsom? – kérdezem ahogy belépek és leveszem a cipőmet.

-Pssszt – csitít el – Igen nálam és bocsi, de a te lakásod közelebb volt, nem sok kedvünk volt taxizni hozzám.

-Kedvünk? – kérdezem értetlenül.

-Aha... tudod itt van és alszik..

-Mégis ki? – kérdem felháborodva, nem igaz, hogy random arcokat hoz fel a lakásomba!

De ahogy kimondom nyílik is a kis szobám ajtaja és egy anyaszült meztelen srác lép ki rajta. Nincs is időm feldolgozni amit látok, mert hirtelen felvisít és visszacsukja az ajtót.

-Zayn, mi a fasz, ki ez? – kérdem mostmár nevetve a helyzet abszurditása miatt.

-Öm.. mindjárt jövök, csak egy másodperc! – és beszalad a szobába.

Tényleg pár másodperc alatt újra kint vannak a szobából és mostmár van időm jobban megnézni a srácot, hogy nem veszi el a figyelmemet a farka. Annyira ismerős, de fogalmam sincs ki lehet. Csak állok ott, mint egy bolond, Zayn pedig bemutatja nekem az ismeretlent. Nyújtja felém a kezét amit elfogadok.

-Szia! – mosolyog rám, és egész normálisnak tűnik – Chaze vagyok. Vagyis bocsi, idekint Liam. Te pedig Sunshine, ha jól tudom?

Bólintok.

-Honnan...?

-Én vagyok a pultos srác. – mondja kedvesen.

Szóval innen ismerem. Tegnap láttam először, nem nagyon szoktam a bárpult fele járkálni. Elengedem a kezét, egy pillanatig gyanakvóan nézek Zaynre és Liamre is.

-Ti ketten..?

Egymásra néznek és ha nem mondják el, hogy így van, én akkor is látom milyen szerelmesek egymásba. Végül Zayn válaszol.

-Nem – mondja mosolyogva – Viszont Liamnek most mennie kell, nekem pedig beszélni valóm van veled.

Megcsókolja Liamet, majd kiengedi a lakásomból.

-Mi a fasz Zayn, ne már, hogy ezt eltitkoltad előlem! – mondom újra felháborodva – Mesélj! Mióta vagytok együtt? Mégis hogy tudtok együtt lenni, ha te másokkal dugsz? – és a legfontosabb: - Ugye nem az ágyamban dugtatok?!

Zayn elneveti magát.

-Majd elmesélem, de a tegnapi estéd izgalmasabbnak tűnik. Merre jártál Shiny?

-Na neeem, elsőnek hallani akarom a sztorit, nem hagyhatsz így lógva, mikor ide hoztad fel, az ÉN lakásomba! – nem haragszok rá egyébként, csak sosem voltak ilyen közeli barátaim és kicsit furának érzem a helyzetet.

-Jó, legyen. – sóhajt drámaian – Három éve jött ide dolgozni és az első alkalommal sikerült összegabalyodnunk. Igazából nincs kimondva, hogy együtt lennénk, nem is igazán olyan a kapcsolatunk, inkább csak szeretünk szexelni egymással, akár napi szinten. Nem vagyunk szerelmesek vagy ilyesmi, isten ments, csak összejárunk.. tudod mint ahogy a felnőttek szoktak. És nem, nem az ágyadban dugtunk, hanem a kanapén. Te jössz!

-Ja persze, nem vagytok szerelmesek, csak oda vagytok egymásért, értem én.. – mosolygok, de nem értékeli így inkább kezdem amit hallani akar - Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád mi történt tegnap.

-Ne már, honnan tudnám, ott voltam veletek egy szobában vagy mi? Részleteket akarok!

-Szóval tényleg tudod, hogy kivel voltam, nem hiszlek el, hogy állandóan leskelődsz utánam!

-Csak figyeltem rád, nehogy valami őrülttel tűnj el. – nevet – Na Harry, részleteket! Megöl a kíváncsiság!

Megrázom a fejem.

-Nem feküdtünk le. – mondom neki, magam sem tudom, hogy ennek örülök vagy sem.

-Akkor mi a szart csináltatok? Sakkoztatok?

-Na látod ezt nem fogod megtudni! – nevetek fel – De elhívott "valahova" - rajzolok idézőjeleket a levegőbe.

-Randira? – kérdi, de nincs annyira meglepődve, mint ahogy azt gondoltam.

-Nem tudom, nem konkretizáltuk, csak azt, hogy értem jön holnap után.

-Hát ez nagyon érdekes. Lehet, hogy még ő is tud változni.. – mondja Zayn inkább magának, mint nekem – Nem dugott meg kegyetlenül, sőt sehogy sem és most elhív egy randira. Igazán érdekes fejlemény.

-Hogy érted ezt? – kérdem úgy, hogy pontosan tudom mit szeretnék hallani válaszul, de még magamnak sem merem bevallani.

-Mindegy, lényegtelen. Elmegyünk enni valamit? Éhen halok. Sok volt a mozgás éjszaka. – kacsint rám.

-Én nem kértem részleteket. – ráncolom az orromat, mintha nem hallgatnám szívesen, hogy milyen pózokban csinálták. Persze csak azért, hogy tudjam majd alkalmazni Mr. Tomlinsonnal. Vagyis.. a vendégekkel, nem csak vele.

-Milyen kis mocskos a fantáziád Shiny! Csak a sok táncra gondoltam a klubban, semmi másra.

-Ne hívj már Shinynak, Zayn! – forgatom meg a szemem.

-Persze, ez csak Louis kiváltsága? Apuci becézheti a babáját, a legjobb barátja meg nem?

-Pontosan! Ha te leszel az apucim akkor becézhetsz, addig maradjunk a teljes nevemnél.

Egy pillanat alatt változik az arca döbbentté, majd szinte körbeéri a vigyora az egész fejét.

-Nem úgy értettem! Nem az apucim, senki sem az apucim! Hagyjál már ezzel! – sértődötten fordulok el, de azért ízlelgetem a nyelvemen.
Apuci? Ilyet tényleg csinálnak az emberek? Vagyis értem a logikát benne, de sokkal jobban hangzik ha csak azt mondom, hogy Mr. Tomlinson. Dominánsabbnak tűnik, mint az, hogy apuci. Persze el tudom képzelni azt is, hogy így hívom miközben keményen megdug azon a hatalmas ágyon, a piros fényben és közben a nyakamat szorítja éppen annyira, hogy egy kicsit ne kapjak levegőt, csak akkor amikor azt ő akarja.

Vagy éppen mikor a farkától nem kapok levegőt, mert annyira mélyen nyomja le a torkomon, hogy már könnyezek, de ő csak hevesen dugja meg a számat. Esetleg mikor kinyal és érzem magamban az ujjait is ahogy begörbítve keresi azt a pontot amitől az elmém elhagyja ezt a világot.

Abba kell hagynom a képzelgést azonnal, mert felizgulok. Nem is tudom miért kezdtem el ezen gondolkozni, mikor elég csak a szemeire gondolnom és máris megkeményedek.