One of the Boys

Ez jó, nem?

Alig egy óra múlva Zayn kopogtat az ajtón. Elindulok felé, de Harry megelőz és ahogy kinyitja az ajtót, Zayn belép rajta és megölelik egymást.

-Hiányoztál. - mondja Zayn.

-Azt hittem, hogy soha nem látjuk már egymást. - válaszolja Harry.

Zayn szemébe nézek és az egyik szemöldökömet megemelem. Még nekem sem mondott ilyet Harry.

-Mi van? - kérdi Zayn játékosan - Hamarabb csókoltam meg, mint te! Jó hogy hiányoztam neki!

Megrázom a fejem és elmosolyodok, eszemben sincs magamra venni.

Harry csak Zayn hátát simogatja tovább - Többiek? - kérdi és hátralép az ölelésből.

-Nem tudtam, hogy milyen állapotban vagy, szóval csak kint várnak. - mosolyodik el Zayn, közben Harry mindkét kezét fogja. Látszik, hogy tényleg fontosak egymásnak és ennek nagyon örülök. Az egyetlen családtagom és a szerelmem - Szólhatok nekik?

Harry bólint és elengedi a kezét. Zayn ahelyett, hogy kimenne az udvarra, előveszi a telefonját és egy gyors üzenetet ír. Egy percbe sem telik, már nyílik az ajtó és Harryt két oldalról öleli át Liam és Niall.

-Annyira köszönöm nektek, srácok. Ha ti nem lennétek... bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem. - mondja, a végén a szemeimbe néz és érzem a szikrákat köztünk.

-Gyertek, üljetek le. - mondom és bevonulok a nappaliba. Zayn és Liam leülnek a kanapéra, egymáshoz bújnak. Niall a kanapé elé ül le a szőnyegre, a hátát nekitámasztva. Én az egyik fotelba ülök, és arra számítok, hogy Harry a másikba ül, de ehelyett a fotelom karfájára ül le, egyik lábát a térdemre rakja, a másikat az oldalán lógatja. Kezemet a derekán tartom, biztosítani szeretném a jelenlétemről, hogy itt vagyok, ha kényelmetlenül érzi magát.

-És.. - kezdi Niall - Szeretnél mesélni róla?

Harry kicsit mozgolódik, jobb kezét oldalra nyújtva megfogja az enyémet és belekezd.

Úgy érzem, hogy az egész testem remeg belül. Fogalmam sincs arról, hogy mit fogok hallani és attól félek, hogy rosszabbnál rosszabb dolgokat fog most mondani. Kicsit megszorítom Harry kezét, mire hátranéz és egy aprót bólintok neki. Bíztatom, hogy nyugodtan elmondhatja, itt senki sem fog ítélkezni, közben magamat is bíztatom, hogy képes legyek végighallgatni.

-Mikor a... - nagyot nyel és visszafordul a többiek felé - Mikor betuszkoltak a kocsiba, a fejemre húztak valamilyen szövet zsákot. Mint ami a madárijesztőkön szokott lenni a filmekben, olyat. - mondja, és látszik rajta, hogy kínosan érzi magát, még nevet is egy kicsit - Aztán.. aztán hallottam ahogy beszélgetnek. Hallottam, hogy megbeszélik, hogy elcsalják Lout, hogy több időt nyerjenek, utána elvették a telefonomat. Az egyik azt mondta, hogy majd Luke elintézi, hogy sok időt töltsön vele... - újra hátra fordul és a szemei könnyektől csillognak. Hatalmasat nyelek, és olyan érzésem van, hogy mindenki hallotta - Elvittek oda, ahol megtaláltatok. Bezártak abba a szobába és hallottam az ajtón túl lévő zajokat, és kiabáltam, de senki sem segített. Órákon keresztül dübögtem az ajtón, a falakon, próbáltam keresni valamit a szobában amivel meg tudom védeni magam, vagy ki tudok jutni vele. Aztán bejött az egyik...

A kezem ökölbe szorul, amíg Harry szünetet tart.

-Bejött és azt akarta.... Azt akarta, hogy szopjam le, de ellenkeztem, addig ütöttem amíg csak tudtam, így végül megkötözte a csuklómat. Azt mondta, hogy ő csak segíteni akart, be akart melegíteni, mert jönnek a többiek is és végre megdugnak, ha már a klubban nem engedtem.

A gyomrom felfordul és legszívesebben elszaladnék hányni, de támogatnom kell Harryt.

-Ahogy elkezdtem sírni, bekötötte a szememet is. Nem csinált velem semmit, de utána bejöttek a többiek. - Harry megtörli a szemét, halkan szipog egyet  - Azt mondták, hogy jobb ha nem ellenkezek. Hogy nem értik, hogy én miért nem akarom, mikor Louis éppen Lukeot dugja meg valahol, egy cseppet sem törődve azzal, hogy mi van velem. Hogy senkit nem érdeklek és senki sem fog keresni engem. - összeszorul a szívem ezeket hallva - Lerángatták rólam a nadrágomat és az alsómat, és én hiába próbáltam ellenkezni, nem ment. Aztán már csak foszlányokra emlékszek. Pánikrohamom lett, nem kaptam levegőt és az egyik férfi megijedt, azt hiszem Paco, majd kiszaladt. Visszajött és már csak a szúrást éreztem a karomban. - mondja és megsimítja a szúrás helyét - Azt mondta, hogy csak egy kis nyugtatót ad, majd jobban fog menni a szex tőle. Aztán mindhárman kimentek, én pedig ott maradtam az ágyon.

A szívem hevesen ver. Szeretném megölelni Harryt, szorosan magamhoz húzni és soha el nem engedni. Ugyanakkor nagyon szeretném egyesével elvágni a torkukat. Mindnek, amelyiknek a keze benne volt ebben az egészben.

-Csak feküdtem az ágyban, be volt kötve a szemem, de így sem láttam semmilyen fényt. Elmúlt a pánikroham, és nem éreztem egy darabig semmit, majd fura érzésem lett. Nagyon boldognak éreztem magam és nem gondoltam semmire, csak feküdtem és azt éreztem, hogy ez a legjobb dolog ami megtörténhetett velem.

Zayn összeráncolja a szemöldökét és Harryről rám vezeti a tekintetét - Mi...

Ki sem kell mondania a kérdést, egyből válaszolok - Kokain.

Zayn egy vonallá préseli az ajkait és bólint. Látom, hogy erről még szeretne beszélni, aggódik Harry miatt, de inkább csak tovább hallgatja, ahogy mindenki más.

-Aztán hallottam ahogy nyílik az ajtó, és... - Harry csendben marad, az alsó ajkát rágcsálja, mintha nem tudná eldönteni, hogy ezt elmondhatja vagy nem - És én csak arra tudtam gondolni, hogy végre. Végre bejött az egyikőjük, és elmondhatom, hogy igaza volt. Hogy tényleg könnyebb lesz a szex, mert csak arra vártam, hogy bejöjjön és... - abbahagyja és megköszörüli a torkát - Aztán meghallottam Louis hangját.

Mindenki csendben próbálja feldolgozni a hallottakat.

-Lényegében ez akkor jó, nem? - kérdi Niall egy pár perc után, mosolyogva - Mármint nem bántottak.

Harry bólint - Igen, gondolom.

-Hát lehetett volna sokkal rosszabb is. - mondja Liam.

Harry újra bólint és az ajkát rágcsálja. Feltűnően belemélyed a saját gondolataiba, majd megszólal - Nagyon köszönöm nektek. Tényleg. - mondja és elmosolyodik - De ha lehet többször inkább ne beszéljünk erről.

Mindenki megértő Harryvel. Még egy pár szót beszélgetünk, utána el is indulnak haza. Ahogy elköszönnek és bezárom utánuk az ajtó, Harry a hátam mögött áll és látom, hogy valamit nagyon szeretne kérdezni.

-Mondd, bébi. - bíztatom és átölelem a derekát.

-Igazat mondott? - kérdi - Luke és te..?

Fogalmam sincs hogyan kellene ezt elmondanom, de az biztos, hogy nem fogok Harrynek hazudni semmiről - Sajnálom, bébi... Mindent csak azért tettem, hogy megtaláljalak. - mondom és azonnal megbánom, hogy így kezdtem, mert Harry nem is hagyja, hogy befejezzem a mondandómat.

-Te lefeküdtél vele? - egyből hátralép egyet és eltolja a kezemet a derekáról.

-Nem, dehogy feküdtem le vele! - válaszolom - De igen, azt akarta. Nekem pedig el kellett hitetnem vele, hogy benne vagyok, mert csak így tudtuk kiszedni belőle az információt.

-Ez mit jelentsen? Meddig mentél el?

-Csókig. Meg egy kis fogdosás volt, ennyi.

-És utána? Mit csináltatok vele?

-Meglőttem a lábát, aztán bezártuk a kocsiba.

Harry ledöbben, majd aggódva néz rám.

-Lou, engedjétek ki onnan! - mondja azonnal.

-Dehogy engedjük ki, bébi. Miatta történt ez az egész, ne viccelj. - mondom és még nevetek is rajta.

-Louis! Azonnal szólj Niallnek, hogy engedje ki! - mondja és tényleg mérgesnek tűnik - Én sem haltam meg, ő sem halhat meg, akármit csinált!

Sóhajtva bólintok és előveszem a telefonomat, hogy megírjam Niallnek. Amit csak szeretnél, bébi. Visszacsúsztatom a mobilt a zsebembe és Harry a vállamra támasztja mindkét alkarját.

-Szóval csók és tapi, igaz? - kérdi és huncut mosoly húzódik az ajkára.

Bólintok.

-Akkor talán el kellene tüntetni az emlékét is valami mással, nem gondolod? - még válaszolni sem hagy, azonnal az ajkaimra tapad és hevesen csókol meg.