One of the Boys

Kedves

Miután sikerül megnyugtatnom magam és abbahagyom a sírást, Zaynnel a színpad mögötti részen válogatjuk a ruhákat. Valamit vinnünk kell magunkkal, mert egyikünk sem kérdezte meg, hogy ott biztosítanak-e nekünk ruhát, vagy magunknak kell vinni. Így inkább biztosra megyünk és viszünk. Kiválasztok egy viszonylag egyszerű ruhát, most nem gondolkozok rajta annyit, nem akarok kifejezetten tetszeni ott senkinek. Zöld rövidnadrág és egy haspóló, semmi extra azon kívül, hogy mindkettő nagyon rövid. Elrakom a sporttáskámba a chokeremmel együtt. Fura lesz újra munkába állni, főleg úgy, hogy senkit sem ismerek, de még a helyet sem igazán.

Ahogy esteledik, Zaynnel megérkezünk a Salty Sherrybe. Ugyanolyan zene szól bent, ugyanúgy tele van a hely emberekkel, mint napközben. Próbáljuk megkeresni az öltözőt, mert semmit nem mutattak meg nekünk, de végül sikerül megtalálnunk az egyik folyosón. Ez a hely lehetne akár egy útvesztő is, annyi szűk és hosszú folyosó van bent.

Átöltözünk, a többi táncos nem is igazán foglalkozik velünk, így mi is csak egymással beszélgetünk. Az utolsó simításokat végzem már. A chokert veszem elő, hogy a nyakamba rakjam, de előtte ki akarom venni a nyakláncomat. Viszont amint a nyakamhoz érek, nem érzek ott semmit. Gyorsan kutatom át a levetett ruháimat, hátha köztük van, hátha véletlenül lerántottam magamról, de sehol nem találom. A földet vizslatom, mikor Zayn mellém lép.

-Mit keresel? - kérdi.

-A nyakláncom.. Szerintem kirántottam a nyakamból, vagy nem tudom, de nincs meg.

Zayn kérdőn néz rám - Nem is volt a nyakadban.

-Mindig rajtam van a nyakláncom, sosem szoktam levenni, csak mikor táncolok.

-Én azóta nem láttam egyszer sem, mióta felhívtál. Nem lehet, hogy.. - kezdi Zayn, de szinte látszik rajta, hogy nem is akarja kimondani - Nem adtad el azt is?

-Biztos, hogy nem! - tiltakozok egyből - Lehet a lakásomban van, majd megnézem.

Egyelőre hagyom ezt, majd megpróbálom megkeresni azokon a helyeken, ahol jártam.

Zaynnel éppen csak elkészülünk és elindulunk kifelé, mikor belebotlok valakibe. Nekicsapódik a mellkasomnak, hirtelen tartom meg a vállánál fogva, hogy ne essen el az ütközéstől. Ahogy rám néz azonnal elkapom róla a kezemet és egyet hátra is lépek.

-Szia! - köszön barátságosan.

Kérdőn nézek rá, de azért visszaköszönök - Szia Unique.

-Első napotok? - kérdi és rá sem ismerek. Mosolyog rám, kedves és még normálisan is beszél velem. Így nincs okom bunkónak lenni vele, mert mindenki érdemel egy plusz esélyt. Pont úgy, ahogy én is érdemlek Louisnál még egy esélyt.

-Igen, ideje volt visszatérni. - válaszolom és én is mosolygok rá.

-Ha megvárjátok amíg felöltözök, akkor körbevezetlek titeket.

Zayn értetlen tekintettel néz rám, én csak alig láthatóan meghúzom a vállamat, de Zayn megszólal - Mi van veled Unique? - kérdi.

-Átértékeltem az életemet. - válaszolja és még mindig mosolyog - És itt nem kell Uniquenak hívnod, a Luke is jó.

-Akkor mi véd meg minket az ügyfelektől? - kérdezem.

-A főnök. - válaszolja - Itt nem kell félned az ügyfelektől, mert mindenki fél Sammytől. Nem fognak bántani, tudják, hogy szívfájdalom nélkül lepuffantja őket, ha olyat csinálnak.

Egy pillanatig elgondolkozok ezen, de teljesen hihető, hogy félnek tőlük, így gyorsan el is száll a gondolat - De használhatom a Sunshinet, ha akarom, ugye?

-Persze, ez a te döntésed. Itt mindenki azt csinál amit szeretne. Nincs fix munkaidő, nincs semmi kötelező dolog. Szabad vagy. - Luke időközben teljesen átöltözött - Mehetünk?

Egyszerre bólintunk Zaynnel és együtt elindulunk. Unique előre megy és megmutatja a helyeket, minden egyes kis szobát, ami van ebben az épületben. Elmondja, hogy itt nincs felkonferálás, itt bárhol lehet táncolni. A nagy színpadon, a kicsiken, a színpadon kívül. Tényleg akárhol, mert semmi sincs megszabva.

-Melyik a legjobb hely szerinted? - kérdi Zayn.

-Semmiképp sem a nagy színpad. Azt nem annyira figyelik a vendégek, inkább az egyik kicsi. Ott nagyon sok pénzt szoktak adni, mert többen is körbeülik. Amber is mindig oda megy, bár őt gyorsan el is viszik egy szobába.

-Amber is itt van? - kérdezek vissza azonnal és gyorsan körül is nézek, hátha meglátom.

-Összevissza szokott jönni dolgozni, de igen, itt dolgozik már egy ideje. - mondja Luke, majd elfordul tőlünk - Most megyek dolgozok. Ha bármi kérdésetek van csak szóljatok és segítek.

Ahogy ellép tőlünk, Zayn megszólal - Nagyon megtörtük szegényt, szinte túl kedves lett. - mondja és elneveti magát.

Megrántom a vállamat és körülnézek a helyen. Van egy darab szabad kis színpad - Szerinted ketten elférünk rajta? - kérdezem.

-Nem tűnik elég nagynak ahhoz, hogy kényelmesen táncoljunk, de menj nyugodtan oda, én elleszek itt is.

-Nem, menj te. - válaszolom - Jobban örülnék most, ha kevesebb figyelem szegeződne rám. Inkább felmegyek a nagy színpadra.

Zaynnel elköszönünk és szétválnak az útjaink. Ahogy fellép a kis lépcsőn, szinte azonnal körülveszik a férfiak és folyamatosan dobálják fel neki a pénzt. Én elfoglalok egy üres rudat a nagyobb színpadon és lassan kezdek el táncolni, hogy tudjak közben nézelődni is.

Nem ismerős senkinek az arca a vendégek közül, de mindig jönnek be újak is, így nem tudom megjegyezni mindenkinek az arcát.

A zene nagyon jó, talán jobbak mennek itt, mint amik a ONE-ban mentek. Igazából szinte mindegy is a zene, mert bármire tudok úgy táncolni, ahogy az alkalom megkívánja. Egy idő után már nem figyelem az arcokat, csak átjár a zene és annak a ritmusára mozdítom a testemet, teljes beleadással. Csukott szemmel táncolok, amíg valaki hozzá nem ér a vállamhoz. Felnézek és egy lány áll mellettem - Ott valaki nagyon téged akar. - mondja és a színpad mellé mutat.

Odavezetem a tekintetemet és szinte váratlanul ér ahogy meglátom az ismerős szemeket, amikkel annyiszor álmodtam, amik minden alkalommal a szemem előtt lebegtek, mikor a kokainért akartam nyúlni. Csak ott áll, engem figyel, a szemei csillognak. Felemeli a kezét és int nekem. A szívem kiugrik a helyéről, ahogy elindulok a lépcső felé. Louis nem vár meg, előre megy és leül egy székre, ami a legközelebb van hozzá.

Azt akarja, hogy táncoljak neki, és nekem nincs kifogásom ellene. Mindent bele fogok adni, megmutatom neki, hogy mennyire akarom őt. Ha sikerül egy kicsit oldanom a köztünk lévő feszültséget, utána már tudnék vele beszélni, de ehhez az kell, hogy érezze mennyire szeretem. Nem is lehetne jobb mód ennek a kifejezésére a tánc. El kell csábítanom úgy, mint ahogy az elején is tettem. Remélem, hogy nem lesz túl nehéz dolgom vele. Zayn azt mondta, hogy csak meg kell látnia ahhoz, hogy újra feltörjenek benne az érzések. Ha egyszerre lát és érzi a testemet, akkor nem lehet nehéz, igaz?