One of the Boys

Bűntudat

Louis's pov

Tervet sem kell megbeszélnünk, mindenki tudja a dolgát. Halkan sétálok be a romos épület bejáratán, készenlétben vagyok, ha esetleg lőni kellene. A szívem zakatol, de muszáj lenyugtatnom magam. Ez nem a megfelelő időpont arra, hogy ez elvonja a figyelmemet. Mély levegőt veszek és lassan kifújom.

Egy pisszenést sem hallok az épületen belül. Teljes a csend, és érzem, hogy ez csak egy csapda, nem lehet igaz, hogy Harry itt van.

Beljebb lépkedek, próbálok kikerülni minden törmeléket, hogy ne csapjak zajt. Egy nagy térbe lépek be és megpillantok egy embert. Alacsony, fekete nadrág és fekete pulóver van rajta, a kapucni az arcába van húzva.

Ez nem Harry.

Ráfogom a fegyvert, úgy közelítek hozzá nagyon lassan. Ahogy meglátom a haját azonnal tudom, hogy ki az.

-Unique? - kérdem, bár tudom a választ.

Lehúzza a fejéről a kapucnit és egy ördögi mosoly ül az arcán - Így van, édesem.

Unique felém lépked, addig gyorsan körülnézek. Senki mást nem látok, egy árva lélek sincs idebent rajtunk kívül.

-Mi a faszt keresel itt? - kifújom az eddig benntartott levegőt és leengedem magam mellé a pisztolyt.

-Te engem... - mondja és végighúzza a karomon a kezét - Én téged.. A tökéletes alkalom, itt és most. Senki sem zavar meg minket, csak kettesben vagyunk, pont úgy, mint régen.

A vállamat megrántva húzódok el az érintése alól. Undorodok tőle, soha többé nem akarom még csak látni sem, nem hogy bármilyen formában érezni.

-Hol van Harry? - hidegvérrel kérdezem tőle, bár sajnos szinte biztosra tudom a választ.

-Haa... - húzza el az a betűt - Azonnal és itt helyben megdugsz, akkor elmondom.

Felnevetek. Teljesen hülyének néz és tényleg elhiszi, hogy képes lennék hozzányúlni azután, amit tett? Hogy képes lennék megdugni? Ha akarnám se állna fel még csak félig sem - Miért kellene elhinnem, hogy tudod hol van?

-Miért kockáztatnál? Ha nem teszed meg, nem mondom el, ennyire egyszerű. - válaszolja - Ha nem tudnám hol van, szerinted itt lennék most?

Bevallom, ez logikusnak tűnik, mégsem hiszem el egy szavát sem. De mi van ha mégis tudja? Ha nem is tudja, talán tudna használható információt mondani...

Közelebb lépek hozzá és az egyik kezemmel megfogom az arcát. Lassan hajolok oda és megcsókolom. Egy porcikám sem kívánja, az egész helyzet, az egész ember undorító.

Érted teszem, Harry.

Unique szétnyitja az ajkait és én leutánzom. Hevesen csókol, a kezeivel felfedezi az egész testemet. Észrevétlenül fordítok a helyzetünkön, hogy ő kerüljön a bejáratnak háttal. Csak bízni tudok abban, hogy valaki bejön megnézni, hogy mi van velem.

Fogalmam sincs mióta tart a csók, de a gyomrom felfordult. Unique már a nadrágomat próbálja kigombolni, és alig egy másodperc alatt sikerül is neki. Túl gyakorlott. Belemarkolok a hajába és erősen hátrahúzom, hogy a nyakára tapadjak. Tudom, hogy szereti. Tudom, hogy élvezi, ha durva vagyok vele.

Csak tarts ki, Harry.

A nyakát csókolgatom és öklendezni tudnék, ahogy hallom a nyögéseit. Megérzem a kezét a nadrágom alatt, és csak arra tudok gondolni, hogy le fogok bukni, ha nem teszek valamit, így próbálok Harryre gondolni, hogy legalább csak egy kicsit felálljon.