One of the Boys

Az egyik

-Louis. – mosolyog rám és lemászik rólam.

Oldalra fordulok és ő is ezt teszi, egymással szemben fekszünk az ágyon.

-Mit szeretnél tudni rólam?

-Mindent. – csúszik ki a számon – Mármint, nem úgy értem! Csak.. mesélj magadról Louis.

-Ez így nehéz. Arra vagy kíváncsi, hogy hányszor voltam fogorvosnál életemben vagy hogy hány éves vagyok?

-Oké, akkor kérdezek inkább. – nevetem el magam és felülök az ágyon törökülésbe. Louis úgy marad ahogy volt, a combomat simogatja az egyik kezével – Hány éves vagy?

-27. Én is kérdezhetek?

-Persze, ha szeretnél.

-Miért költöztél ide?

-Nem tudom.. – gondolkozok el rajta – Szimpatikus volt ez a csendes kis város. - figyelem a kezét ahogy simogatja a combomat. Nem mondom, hogy nem izgatna fel ha éppen nem foglalna le ennyire, hogy megtudjak róla valamit – Honnan tudod, hogy ide költöztem?

-Ráhibáztam. Általában az újak jönnek hozzám munkára jelentkezni és amúgy is ismerem az egész várost. – feltűnően elgondolkozik a kérdésen – Nem is tudom mit kérdezzek.. tudom mikor születtél, tudom a teljes nevedet, mit kellene még tudnom rólad? – nevet fel

-Nem tudom – válaszolok neki nevetve – Ömm.. – gondolkozok el én is. Annyi kérdésem lenne, mégsem jut eszembe semmi értelmes.

-Mi lenne ha inkább csak simán beszélgetnénk és nem ilyen erőltetett kérdéseken kellene gondolkodni? – kérdi és feljebb csúsztatja a tenyerét a combomon. Egyre közelebb ér a nadrágomhoz, pedig elég rövid.

Bólintok, beleegyezek. Nem is értem miért így kezdtük el ezt az egészet, kínosabb mint mikor két tini kezd el ismerkedni a neten.

-Milyen volt a napod? – kérdezem meg végül a legegyszerűbb dolgot ami az eszembe jut.

Elmosolyodik és megrázza a fejét.

-Unalmas. Otthon voltam és csináltam a dolgomat, mikor Niall írt nekem veled kapcsolatban. Na onnantól kicsit felpörögtek az események. Siettem be ahogy tudtam. - a hüvelykujjával simogatja a combomat lassan - Elsőnek rád haragudtam amiért ilyen felelőtlenül kifecsegted a nevedet, de aztán elmondták, hogy ki volt az. De talán nem kell részleteznem, mert mindent láttál és hallottál a lépcső tetejéről és innen az ajtóból is, nem? – gyengéden belemarkol a combomba.

Elpirulok. Azt gondoltam, hogy nem vett észre.

-Ha legközelebb azt mondom, hogy maradj itt, akkor tényleg maradj itt. Most szerencséd volt, mert nem került sor semmi olyanra amit talán jobb, ha nem látsz, de előfordul olyan, hogy muszáj valakinek belelőnöm a lábába ahhoz, hogy beszéljen. Csak téged akarlak megvédeni.

Megvan a tökéletes kérdés a fejemben, de nem merem feltenni. Egy kicsit rágcsálom a számat, mielőtt megszólalok.

-Mindenkivel ennyire védelmező vagy? – suttogom.

-Úgy tűnt, hogy Uniqueot is megvédtem? – neveti el magát – Csak azokkal akik fontosak.

Tudom, hogy nem kellene feszegetnem ezt a témát, mégis megteszem - És mennyien vannak akik fontosak? – reménykedek a válaszban, kicsit el is mosolyodok amíg várom.

-Ketten.

Ez egy kicsit fáj. Én szeretnék lenni az egyetlen. Bár azt sem mondta egy szóval sem, hogy én benne lennék ebben a kettőben. És talán a családja az a két fő. Mi van velem? A féltékenység fura szorítása indul el a mellkasomból.

-Az egyik én vagyok? – kérdezem halkan, bizonytalanul.

Bólint és megsimítja az arcomat - Persze, hogy te vagy.

-Nem akarok osztozkodni. – kimondom ami a szívemet nyomja jelen pillanatban. Lehet, hogy ezzel elrontok mindent, de egyértelműen nem akarok második lenni.

-Szó sincs ilyenről. - válaszolja azonnal.

-Ki a másik?

-Raven.

Lefagyok. Hirtelen még levegőt venni is elfelejtek. Szóval Raven azért kérdezősködik annyit, mert tudni akar minden fejleményről? Azért pletykált Uniqueról, mert féltékeny rá? Ezért tudja, hogy Louis nem szokott csókolózni? Hirtelen minden összeáll, de nem Louisval fogom ezt megbeszélni, hanem Zaynnel. Kis idő után sikerül bólintani.

Csalódottan fújom ki a levegőt, de fontosabb most, hogy kicsit többet tudjak meg Louisról.

-És neked milyen volt a napod? - kérdezi kedvesen mosolyogva. Nem nagyon hatotta meg a reakcióm.

-Elment. Nem csináltam semmi különlegeset.. Az egyik barátom várt a lakásomban, azon egy kicsit meglepődtem. - nevetek fel kínosan - Beszélgettünk meg ilyesmi, semmi extra. Bejöttem dolgozni és onnantól egy kicsit eltűnt a jókedvem. - vallom be.

Ez így annyira gáz.

-Mi lenne ha inkább azt kérdeznéd meg ami tényleg érdekel velem kapcsolatban? - vetem fel az ötletet, hátha nem lesz annyira kínos.

-Legyen. - mondja és csak egy pillanatra gondolkodik el - Van valakid? - nem úgy tűnik, hogy egy kicsit is feszengene attól, hogy kérdeznie kell.

-Nincs. - válaszolom - Eléggé a lényegre tértél. - nevetek fel.

-Ez csak a kezdés, de talán ez a legfontosabb. Van lakótársad?

-Nem, az sincs.

Elmosolyodik.

-Ennek örülök, ugyanakkor nem szeretném, hogy bárhol egyedül legyél így, hogy tudják a nevedet.

Összeráncolt szemöldökkel nézek rá.

-Ezt sajnos nem tudom megoldani..

-Nincs olyan barátod aki befogadna addig amíg lecsendesül a helyzet? - kérdi és közben felül az ágyon velem szembe.

-Egyetlen barátom van, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is annyira a barátjának gondol mint én gondoltam őt. - kifejezetten rosszul esik, hogy Zayn nem mondta el, hogy mi van köztük Louisval. Kétlem, hogy ezután ugyanolyan nyitottsággal tudnék vele beszélni, mint eddig. És nem akarok hozzá költözni, viszont tényleg tartok egy kicsit a helyzettől. - Megölték azt akinek kiderült a neve?

-Igen - hirtelen elkapja a tekintetét, csak egy pillanatra, majd visszanéz rám - Sajnos nem tudtam meg időben, így segíteni se tudtam neki, de most mindent megteszek azért, hogy ne történjen veled semmi. Éppen ezért, ha gondolod, akkor maradhatsz itt. Van hol aludnod, itt van a fürdőszobám is... - mutat el jobbra egy ajtóra. Eddig észre sem vettem, de nem is azért voltam ebben a szobában hogy nézelődjek - ..szóval tudsz zuhanyozni, kaját meg rendelünk. Persze csak ha nem zavar, hogy állandóan a közeledben leszek.

-Köszönöm, Louis - elmosolyodok - Ha jó a társaság az sosem zavar.

A mosolya alig látható, de mégis észreveszem. Kezeit a combjaimon pihenteti két oldalt, előre dől, hogy megcsókoljon. Közelebb húzódok hozzá, annyira, hogy még ne érjenek össze az ajkaink. Magamba szívom az illatát, közelről nézem a hibátlan bőrét. Szinte ég a tenyerem azért, hogy megsimítsam. Lassan húzom végig a kezemet a karján, fel a nyakáig, ott megállok és csak a hüvelykujjammal simítom meg az arcát. Az apró borosta súrolja az ujjamon a bőrt. Homlokomat az övének döntöm és simogatom tovább.

Nem engedhetem meg, hogy érzéseket tápláljak felé. A főnököm, én pedig szépen fogalmazva is csak egy táncos vagyok. Nem mellesleg Zaynnel valamilyen kapcsolat van köztük. Minden erőmmel megpróbálom elnyomni azt ami szeretne a felszínre törni. A célomat elértem, Uniquenak megmutattam, hogy jobb vagyok, nem is akartam ennél többet, így muszáj ezen a szinten tartanom. Louis vonzó, ezt nem is tagadom, de egy esetleges szexkapcsolatnál komolyabb dolog nem fér bele nekem ilyen körülményekkel. És Zayn amúgy is megmondta, hogy vigyázzak vele, bár ezek után ki tudja, hogy miért mondta ezt.

De végül mégis megcsókolom.

...és érzem a pillangókat a hasamban.