One of the Boys

Harry Styles

Együtt megyünk Zaynnel dolgozni és alig várom, hogy újra lássam a főnökömet. Ez így elég furán hangzik, de esküszöm semmi fura nincs benne. Csak kicsit úgy érzem magam, mint egy tinédzser aki éppen felfedezi a szexualitást.

Ahogy megérkezünk Unique már ott van az öltözőben. Egy rossz szót sem szól, sőt még mosolyog is. Nem pont erre számítottam azok után amik mostanában történtek, de pozitívan állok hozzá mindenhez és csak örülök neki.

Zöld ruha, a szokásos choker, a hajam leengedve és már megyek is ki a színpad mögé. Niall tájékoztat, hogy ma ismét a ketrecben leszek, szóval Ravennel együtt vonulunk ki a többiek közül a ketrecekbe. Ahogy Niall felkonferál mindenkit, már táncolunk is. Körbenézek a vendégek közt és meglepődök, mikor nem látom sehol. Oldalra nézek, hogy megerősítsen Raven is abban, hogy nincs itt, amit egy vállrándítással meg is tesz. Kicsit rosszul esik, de hát ki vagyok én neki, hogy minden alkalommal itt üljön? Illetve honnan kellene tudnom, hogy a másik műszaknál nem ül ugyanott valaki miatt úgy, mint itt szokott miattam. Mindegy. Nem esek kétségbe, táncolok tovább ugyanúgy ahogy ezelőtt is. Nem telik sok időbe amíg kiszabadítanak a rácsok mögül, mégsem örülök neki annyira, mint mikor ő teszi ugyanezt. Lemegyek a lépcsőn és egy pillanatra megállok Niall előtt.

-A hármas csapat Sunshine. – mondja a fülembe, de tisztában voltam vele eddig is hogy ők voltak.

-Tudom, csak kicsit összeszedem magam.

-Sajnálom, Louisnak ma más dolga akadt és később ér ide. – fogja meg a vállam bátorításképp, én pedig rámosolygok.

Nem akarok emiatt rossz kedvű lenni, mégis megpecsételi a hiánya az estémet. Nem is próbálok mosolyogni a három idegesítő baromra, ahogy feléjük sétálok. Ahogy odaérek magamra erőltetek valami mosoly szerűt, de inkább érzem vicsorgásnak.

-Sunshine! Olyan régen láttunk már itt nálunk! – nyájas hangon kezdi el a középső. Fogalmam sincs hogy hívják őket, de őszintén nem is érdekel. – Na mi ez a rossz kedv, kicsikém? Apuci nem jött érted?

Már megint ez az apuci, még egyszer valaki kiejti ezt a száján felpofozom. De most inkább csak csendben tűröm. Nem kezdek el táncolni, állok a rúd mellett egészen addig amíg nem fizetnek. Ahogy megérzem a ruhámban a pénzt elkezdek mozogni.

-Ó Shiny, én nem erre gondoltam. Öltáncot akarok, pont olyat amit Mr. T is kap tőled.

-Ne hívj Shinynak! – felcsattanok. Miért hiszik azt az emberek hogy nekik mindent szabad?

-Hát hogy hívjalak édesem?

-A nevemen esetleg? – válaszolok neki flegmán, már most tudom, hogy itt fogom hagyni őket a picsába. Jól ellesznek ők Uniqueal is szerintem.

-Harry Styles? Nem tudom, nekem a Shiny jobban tetszik.. Szerintetek fiúk? – kérdi és a két oldalán ülő férfira néz.

Hirtelen fel sem fogom, hogy az igazi nevemet mondta ki, de ahogy tudatosul bennem megijedek. Honnan tudják? Nem kérdezem meg, egyszerűen csak megfordulok és szó nélkül futok egyenesen Niall irodája felé. Ahogy odaérek bekopogok, választ nem várva nyitok be rajta.

Belépek és egyből egy fegyver csövét látom meg magammal szembe.

-Ah, csak te vagy az Sunshine. – sóhajt és visszarakja a fegyvert a fiókjába - Kurvára megijesztettél.

-Bocs. Csak kérdezni akarnék.

-Hallgatlak.

-Éppen most hívott a drága ügyfelem a valódi nevemen. Esetleg van ötleted honnan tudták meg?

-Mi? Fogalmam sincs, de ez nem jó.. ennek Louis nem fog örülni. – mondja és már pötyög is a telefonján.

-Louis nem fog örülni? És én akkor mit csináljak? Louisnak ehhez mi köze van?

-Semmit nem kell csinálnod, Louis pedig a főnököd, csak ennyi köze van hozzá. Gyere inkább ülj le egy kicsit és próbálj megnyugodni. Máskor is történt már ilyen, nem kell aggódnod.

-Persze, nem kell aggódnom. – kapargatom a körömlakkomat a körmeimről – Akkor mit kellene csinálnom? Menjek vissza úgy, hogy bármikor kikiabálhatják mindenki előtt a nevemet? Mi van ha műszak után megyek haza és ott várnak a lakásom ajtajában? Ez kurvára nem vicces Niall, mióta itt vagyok ők hárman akarnak megdugni a lehető legjobban és semmi kedvem nincs egy kis erőszakhoz.

-Persze ők akarnak leginkább megdugni.. – motyogja az orra alatt de nem vagyok képes most ezzel foglalkozni – Menj vissza táncolni Sunshine ha akarsz, vagy maradj itt és várd meg Louist, nemsokára megérkezik.

-Inkább maradnék, ha nem gond neked.

Leülök a kanapéra, biztos ami biztos nem megyek ki a színpadra. Nem tagadom, megijesztett, hogy tudják a nevemet, főleg mert fogalmam sincs honnan tudták meg. Sejtésem van, leginkább azért mert Unique mosolygott reggel. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt, de azt sem tudom ő honnan tudná. Egyedül Zaynnek mondtam meg és persze Niall és Mr. Tomlinson is tudja, de ők biztos nem mondták el. Belülről rágom a számat, amíg várom megérkezni a főnököt. Erre vajon van valamilyen protokoll?

-Mit fogtok csinálni?

-Hogy érted? – néz fel Niall a halom papírról amit éppen olvasgat.

-Volt már ilyen, hogy valakinek megtudták a nevét?

-Volt. – süti le a szemét.

-És mit csináltatok akkor?

-Semmit. Nem volt időnk reagálni, mert nem mondta el nekünk, a többiektől tudtuk meg. Csak akkor már késő volt.

-Hogy érted? – éppen csak kimondom, mikor az ajtó nyílik, így választ nem kapok a kérdésemre.

-Gyere, menjünk fel a szobámba. – a főnök hangja nyugodt, mégis van egy fura idegesség benne. Kezdek rohadtul félni.

Nem ellenkezek, csak megyek utána. Az épületben lévő összes biztonsági őr körülöttünk van amíg felérünk. Ha az volt a terv, hogy észrevétlenek legyünk, az biztos nem jött össze.

Ahogy belépünk Mr. Tomlinson bezárja mögöttem az ajtót, dupla zárral, kulcsra. Nagyon bíztató, mondhatom.

-Kinek mondtad el a neved? - kérdi ingerülten. A szemei szinte szikrákat szórnak.

Meg se merek szólalni egy pár másodpercig, de muszáj elmondanom.

-Ravennek.

-Azt tudom, de rajta kívül? - leül az asztalhoz és az orrnyergét csippenti két ujja közé.

-Senki másnak.

-Basszameg Sunshine! - csap az asztalra - Mondd el az igazat, mert máshogy nem tudok segíteni!

-Esküszöm, nem mondtam el senkinek! Mégis kinek mondanám el?! - kérdem én is felemelve a hangomat. Nem szeretem ha gyanúsítanak olyannal, amit nem követtem el.

-Ne merészelj kiabálni velem! - jön közelebb, egyik kezével az arcomat fogja erősen és a szemeimbe néz - Még egyszer megkérdezem. Kinek mondtad el?

-Senkinek, Mr. Tomlinson. - válaszolom.

Elengedi az arcomat és visszasétál az asztalához.

-Remélem, hogy igazat mondasz, mert most lemegyek és megkérdezem a drága uraktól, hogy kitől tudják.

-Mi történt azzal akinek kiderült a neve? - kérdezem és előre félek a választól. A reakciójából ítélve semmi jó.

-Meghalt. - kinyitja a zárakat és már ki is lép félig az ajtón - Te most itt maradsz. Zárd magadra az ajtót és csak akkor nyisd ki ha én jövök vissza.

Bólintok, de eszemben sincs bent maradni.