One of the Boys

Ebéd

Pontosan ugyanabban a pózban ébredek fel, ahogy elaludtam. Louis ölében, keze a hajamba van gabalyodva, feje a kanapé támlájára hanyatlott ahogy elaludt. Többször is elaludtam már Louis karjai közt, de ez mégis valami más. Sokkal intimebbnek érződik így, hogy itt van, mikor felkelek.

Egy ideig csak nézem a nyakát és azon gondolkozok, amit még félálomban hallottam, mielőtt elaludtam. Miért ijesztene el? Azt mondta, hogy csak olyat fog csinálni amit én szeretnék. Akkor ezek szerint eddig olyanokat csinált másokkal amiket ők nem szerettek, nagyjából ezt is mondta. Így azért értelmet nyer Unique törése is, bár simán kinézem belőle, hogy ő még azt is megengedte Louisnak. Amennyire megszállottnak tűnt, biztosan így volt. Mindenesetre én nem félek Louistól. Nem ijesztett el, sőt megpróbálom magam visszafogni én is, amennyire tudom, ha már elmondta az érzéseit. Látszott rajta, hogy nehéz volt kimondania a szavakat és én értékelem az erőfeszítését. Talán tényleg jobb, ha elhúzzuk ezt a dolgot. Louisnak mindenképp segítene, és nekem is jobb lenne ha nem csak egy következő játékszernek tekintene.

Könnyű erre gondolni és megbeszélni magammal, hogy mit hogyan kellene csinálni, de persze megvalósítani nehezebb lesz. Évek óta nem voltam senkivel és ezt eddig észre sem vettem, mert nem nagyon volt olyan férfi akit igazán megnéztem volna. Most viszont... Mióta megláttam Louist az egész testem csak erre vágyik. Az elején talán azért volt ez, hogy direkt kibasszak Uniqueal, ha már olyan kedvesen fogadott engem, de minél többször Louis közelébe kerültem annál inkább erősödött bennem az a fajta vágy, amit én érzek saját magamtól és nem azért mert valakit bántani akarok.

Talán negyed óráig gondolkozok ezen mozdulatlanul, mikor Louis elkezd ébredezni. Kezét kihúzza a hajamból és nyújtózkodik miközben a fejét elsőnek az egyik, aztán a másik oldalra dönti. Biztos elaludta a nyakát. Miután kinyújtózott és rendesen felébredt lenéz rám. Hirtelen elkerekedik a szeme és pont úgy figyel, mintha nem tudná eldönteni, hogy még mindig álmodik vagy ez a valóság.

-Jó reggelt. - köszöntöm kedvesen. Louis összehúzott szemöldökkel néz rám szótlanul - Úgy tűnik nem rám számítottál.

Louis elmosolyodik és lehajol, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra.

-Ha minden reggel így kelnék fel, minden egyes napom jól indulna. - mondja és végigsimít az arcomon - Bár legközelebb talán jobb lenne bemenni a hálóba vagy legalább kihúzni a kanapét. Borzasztóan fáj a nyakam.

Felülök és elfordítom magamtól, hogy megmasszírozzam a nyakát. Enged a húzásomnak és hátat fordít nekem. Óvatosan kezdem el nyomkodni a vállát és a nyakát. Most először látom ilyen ruhában, ez este fel sem tűnt. Egy sima póló van rajta és egy melegítő nadrág. Ugyanolyan jól néz ki ebben is, mint ingben és öltönyben. Felszisszen a nyaka és a válla találkozásánál, ezért ott folytatom a nyomkodást.

-Legközelebb? - kérdezem kicsit félénkebben, mint ahogy azt a fejemben elképzeltem.

-Igen. Mármint, ha szeretnéd, csak akkor. Nem szívesen hagylak egyedül sehol, de persze ha inkább Zaynnel szeretnél lenni azt is megoldhatjuk, csak akkor beszélnem kell vele. - egy pillanatra lenéz és én átnézek a válla felett. Látom ahogy a kezét piszkálja - Itt is maradhatsz, ha gondolod, vagy mehetsz Zaynhez vagy ott van az irodám is. Amelyiket szeretnéd.

Elnevetem magam egy pillanatra. Mr. Louis Tomlinson nem is annyira határozott, mint ahogy mindenki látja. Ahogy én is láttam eddig. Kifejezetten aranyos, ahogy mentegetőzik egy szó miatt, ami csak véletlenül kicsúszott a száján.

A masszírozás után elmegyünk zuhanyozni, ha már este anélkül aludtunk el. Louisnak két fürdője van és bár gondoltam rá, hogy ennek ellenére ugyanabba menjünk és ugyanakkor.. de ha már ébredés után eldöntöttem, hogy visszafogom magamat, akkor legalább az elején megpróbálom ehhez tartani magam. 

Felfrissülve és már tisztán ülünk a konyhában egy törölközőben. Lassan kortyolom a zöld teámat, Louis pedig a kávéját.

-Elmegyünk ebédelni? - kérdi ahogy bepakolja a mosogatógépbe a bögréket - Mintha beleegyeztél volna valami ilyesmibe legutóbb, szóval nem fogadok el nemleges választ.

-Persze - bólintok mosolyogva - De nincs másik ruhám.

-Vedd fel azt ami tegnap volt rajtad.

-Biztos, hogy nem fogok melegítőben menni étterembe Louis!

-Nekem az is jó, ha nem veszel fel semmit. - mondja pajkos mosollyal az arcán.

-Hmm - hümmögök és felállok a székről. Leejtem magamról a törölközőt, pont úgy, mintha véletlen lenne. - Hoppá. Hát akkor mehetünk is, ha gondolod.

Eldöntöttem, hogy visszafogom magam, de az nem azt jelenti, hogy nem játszadozhatok egy kicsit. Ugye..?

Louis szemei elsötétülnek. Szinte látom, ahogy küzd a vadállat ellen ami éppen készül kitörni és nem lepődök meg egy cseppet sem, hogy a tekintete egyenesen a farkamba irányítja az összes vért a testemből. Ahogy végignéz rajtam és közben megnyalja az ajkait... Azonnal odaadnám magam neki, kérnie sem kellene.

Nem mozdul a pulttól, csak éhesen figyel engem a konyhapultba kapaszkodva, az ujjai vége már elfehérednek a szorítástól, így én közeledek hozzá. Csak egy lépés választ el tőle, mikor kinyújtja a karját és magához húz. Úgy tapad rá a számra, hogy levegőt venni is elfelejtek. Kezével bebarangolja a fedetlen testemet, néhol bele-bele markol a bőrömbe. A forróság átjárja mindenemet, mintha elevenen égnék el belülről és muszáj valahogy ezt eloltanom. Elszakadok a szájától és letérdelek elé, mélyen a szemébe nézve. Tudja, hogy mire készülök, mivel egyértelmű, de mikor kibontom a törölközőt a derekán és az leesik mögé nagyot sóhajt becsukott szemekkel. Most először látom így, a bár falain kívül, természetes fényben és tényleg látszik rajta, hogy visszafogja magát. A farka az arcom mellett ágaskodik, én mégsem érek hozzá. Ha ő megtisztel azzal, hogy csak azt teszi velem amibe beleegyezek, akkor én is megtisztelem annyira, hogy engedélyt kérek, még akkor is ha nem szavakkal teszem.

A fülem mögé teszem a még nedves tincseimet, majd kezemet a hátam mögött kulcsolom össze. Egy szót se szólok, csak várok rá. Tudja, hogy mit akarok és emlékszek mennyire élvezte legutóbb, biztos vagyok benne, hogy ő is ezt akarja, mert nála van az irányítás, mégis én kérem rá.

Gyengéden simít végig az arcom egyik oldalán, majd ujjait a hajamba vezetve áll meg. Belemarkol a tincseimbe és hátrahúzza őket. Önkéntelenül nyílnak szét az ajkaim, majd szándékosan nagyobbra tárom. Libabőr fut végig a testemen a húzó, enyhén fájdalmas érzésre. A szemem sarkából látom megfeszülni a karját, a tetoválásait és ahogy előtűnnek az erek rajta. A pupillája úgy kitágult, hogy a szeme színét már alig lehet látni. A nyelvemet előre tolom és csak várok rá.

Lassan húz a farka felé. A nyelvemen érzem a sós ízt és ennél többet akarok. Louis mélyen magára húz, az orromon veszem a levegőt ahogy visszahúzza a fejemet. Csak a szemeibe nézek ahogy előre-hátra mozgat. Mikor közel jár újra elhúz magától a hajamnál fogva és magához sem kell érnie, kirobban belőle az élvezete egyenesen a kinyújtott nyelvemre. Annyi időm sincs, hogy lenyeljem, újra magára húz még utoljára. Amint elengedi a hajamat óvatosan letisztogatom a nyelvemmel és egy cuppanással válok el tőle.

-Finom ebéd volt, ebben máskor is benne vagyok. - mondom neki ahogy megnyalom a számat és felállok előtte. Louis hitetlenkedve rázza meg a fejét és egy kielégült nevetést enged ki magából.