One of the Boys

Kakaó

Most léptem a százhetvenedik órába Louis nélkül. És most lépek be egy ijesztően sötét sikátorba, hogy megvegyem a következő pár napra a füvemet. Eddig tartott ki az, amit még Ambertől vettem, most viszont muszáj vennem.

A telefonomat kidobtam az ablakon, mikor annyi üzenet és hívás érkezett, hogy nem tudtam tőle létezni sem. Egy párszor kopogtak a lakásom ajtaján is az első egy-két napban, de próbáltam annyira csendben lenni, hogy ne vegyen észre az, aki az ajtóm előtt állt. Persze az ablakból figyeltem, hogy ki lép ki a lépcsőház ajtaján. Louis, Niall és Zayn is meglátogatott, de senkinek nem nyitottam ajtót.

Nem dolgozok, a tartalékaimat élem fel. A fű jó, egy darabig elfelejtek tőle mindent, de túl rövid ideig tart és nagyon sokat is eszek miatta. Valami más kell, valami.. amitől boldog leszek. Tudom is, hogy mi ez. Bár nem zárkózok el mástól sem.

A melegítőnadrágomon átfúj a szél, még csak kabátot sem vettem fel, annyira siettem ide, de már meg is bántam a döntésemet, mert most megfagyok. Sétálok a sikátorban, de sehol egy lélek. Biztosan túl korán van még, így csak megállok a falnál és nekidőlve gyújtok rá az utolsó szál cigimre, amíg várakozok. A telefonomon görgetem a híreket, amíg lépteket hallok meg. Oldalra fordítom a fejem és ránézek az illetőre, de egyáltalán nem úgy néz ki, mint akit én keresek. Újra a telefonomra figyelek és lassan szívom a cigimet.

A léptek közelednek, majd a férfi elhalad előttem, de hirtelen megfordul - Harry?

Felkapom a fejemet az ismerős hangra. Ahogy felfogom, hogy kit látok magam előtt egy pillanatra megijedek, de le is nyugtatom magam, mert bármikor el tudok szaladni innen - Szia. - szárazon válaszolok Zaynnek és még egy utolsót beleszívok a cigibe, de már égeti az ujjaimat. Eldobom és rátaposok, majd a zsebembe temetem mindkét kezemet.

-Mi van veled? - kérdi, de nem lép hozzám közelebb.

-Semmi. - válaszolom még mindig érdektelenül.

Zayn elhúzza a száját - Jól vagy?

-Teljesen. Mit akarsz, Zayn?

-Csak véletlenül erre jártam, de látom, hogy nincs szükséged a társaságomra. - mondja és sarkon fordul.

Elég bunkó voltam vele, pedig ő kedves volt. Csak érdeklődött utánam, semmi rosszat nem akart. Nem lehetek ilyen vele.

-Várj! - szólok és utána lépek, hogy megfogjam a vállát - Te hogy vagy? - kérdezem.

-Én jól, vagyis.. egy kis káosz van a klubban, tudod? - mondja - Louis egy kicsit.. bekattant. Senki sem mer hozzászólni, még én sem.

Bólintok, de egy szóval sem válaszolok.

-Tudod, mióta elhagytad és nem tud rólad semmit..

-Ő küldött el engem. - szakítom félbe.

-Nem gondolta komolyan. - mondja Zayn és látom az arcán, hogy próbál meggyőzni - Tudod, hogy mennyire szeret téged, Harry. Elmondta, hogy soha nem érzett még így, szerinted elküldene?

-Hát, pontosan ezt tette, akármit mondott azelőtt.

-Te pedig azt mondtad neki, hogy vele sem érezted azt a boldogságot, amit a kokainnal érzel. - vágja hozzám, bár semmi vádló nincs a hangjában - Szerinted ez hogy esett neki?

Megrántom a vállam - Fogalmatok sincs, hogy milyen érzés az, amikor szertefoszlik az álmotok.

-Fogalmunk sincs? - Zayn felhorkant - Szerinted nekem ez volt az álmom? Hogy itt dolgozzak? - megrázza a fejét - Orvos akartam lenni, de még csak a felvételiig sem jutottam el, mert akkor derült ki, hogy epilepsziás vagyok. Ezzel a betegséggel nem dolgozhatsz orvosként. - egészíti ki, hogy megértsem - És? Továbbléptem. Dolgozok és szeretem is azt, amit csinálok. Nem ez volt az álmom, de elég jó ahhoz, hogy ne kezdjek el kokózni, mert nem dőlt össze a világ. Mindig van kiút, Harry.

Nem válaszolok, csak a kezemet piszkálom. Még csak Zayn felé sem nézek.

-És Louis? Szerinted neki az volt az álma, hogy a szülei meghaljanak, aztán a húga is? - kérdi - Hogy én maradjak egyedül a családjából? Szerinted most milyen érzések kavarognak benne? Neki te voltál az álma, veled tervezett mindent, veled akart családot, ha már sajátja nincs és te elhagytad. Akkor most ő is kezdjen el kokózni?

Megrázom a fejem - Egy szóval sem mondtam, hogy én azt csinálom.

-Persze, hogy nem mondtad. - Zayn felnevet - Szerinted nem láttam, hogy Amber mit csinált a cigiddel? Amúgy is mindenki tudja Amberről.. - mondja - De ha ez nem lenne elég bizonyíték, miért is vagy itt? Pont ebben a sikátorban?

-Én csak... - semmi hihető nem jut az eszembe, így inkább csendben maradok.

-Gondoltam. - válaszolja és elkezd kutatni a táskájában - Tessék! - a mellkasomhoz nyom egy egészen nagy zacskót - Vidd el, fizetned sem kell érte, csak kérlek ne vegyél mást. Ebben fű van, ezt szívd inkább ha úgy érzed, hogy szükséged van valamire. Elég sok barátot és kollégát láttam már meghalni túladagolásban az évek alatt. Nem akarom, hogy te legyél a következő.

Egy pillanatra elgondolkozok azon, amit hallottam, de tényleg csak egy pillanatig tart. Inkább örülök a nagy adag fűnek, és eldugom a pulcsim alá.

-Tudom, hogy lecserélted a számodat, szóval.. - mondja Zayn és előhúz a táskájából egy papírt és egy tollat - Itt az enyém. Esküszöm, hogy nem szólok Louisnak, nem mondom el neki, hogy hol vagy. De ha bármi baj van, hívj fel és azonnal megyek. - felém nyújtja a papírt, amit elveszek a kezéből - Oké? - kérdi azonnal, ahogy ránézek. Kedvesen mosolyog, semmilyen megvetés nincs a tekintetében.

-Oké. - bólintok - És köszönöm.

Zayn bólint, majd lassan elsétál. Fura érzésem van a beszélgetésünk után.. Nem gondoltam volna, hogy Zayn tényleg annyira a barátjának gondol, hogy még most is, ezek után is mellettem állna. Ugyanakkor.. Van egy nagy zacskó füvem, ami azt jelenti, hogy azt már nem kell vennem, így több pénzem marad kokainra.

Csak várok a falnak támaszkodva tovább. Közben beírom a telefonomba Zayn számát, ha esetleg kellene akkor kéznél legyen, mert magamat ismerve biztosan elhagyom a kis fecnit.

Hogy értette azt Zayn, hogy Louis bekattant? Tényleg.. Tényleg ennyire megviselte őt, hogy elmentem?

Mielőtt jobban belemélyedhetnék ebbe a gondolatba, mellém lép egy elég rossz kinézetű ember. Mindkét keze a zsebében van, pontosan tudom, hogy tőle vehetnék, mert süt róla. De azt már nem tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Csak kérjek?

Mielőtt megszólalhatnék a férfi előhúzza mindkét kezét. Egyik kezében egy adag fű, a másikban egy kis zacskóban kokain - Mi kell? Zöldség vagy kakaó?

Nem merek megszólalni sem, csak a jobb keze felé mutatok.

A kezembe nyomja a tasakot - Hetven.

Előveszem a zsebemből az összes pénzt, amit elhoztam magammal - Van.. van még? - szedem össze a bátorságom, hogy kérdezzek - Van nálam.. - gyorsan összeszámolom - kétszázötven font.

A kezembe nyom még két fehér porral teli zacskót, majd elveszi a készpénzt tőlem. Kérdés nélkül teszem el mindet a zsebembe, a férfi pedig kérdés nélkül sétál tovább.

Ezzel így ki tudom húzni egy darabig.