One of the Boys

Hegy

Lassan felülök az ágyban, az egész testem remeg, annyira hiányzik. A fejemen lecsordul az izzadtság, ahogy felállok. Gyorsan, szinte kapkodva indulok meg a tolóajtó felé, de ahogy kinyitom meglátom Zaynt. Az arca hirtelen válik meglepődötté, majd teljesen nyugodttá.

-Gyere, feküdjünk vissza, jó? - kérdi és megfogja a karomat. Nem is ellenkezek, csak visszafekszek az ágyba - Cseréljük le a ruháidat. - mondja és odahoz nekem egy pólót.

Leveszem magamról a ruhákat és felveszem a száraz pólót. Sokkal jobban érzem magam benne, de egyszerűen képtelen vagyok megállítani a testem remegését. Zayn beszalad a fürdőbe és kihoz egy vizes törölközőt, amivel az arcomat törölgeti meg.

-Fogd össze a hajad. - mondja és a kezembe ad egy hajgumit - Kapsz egy kis infúziót, jó?

-Jó. - válaszolom és kinyújtom neki a karomat.

Ahogy minden lecsepeg, már sokkal jobban érzem magam. Nem remegek, nem izzadok és mérséklődik a vágy is.

-Első nap, Harry. Már két óra van egyébként, eddig csak aludtál. Kipihented magad egy kicsit?

Bólintok.

-Jó, mert lehet, hogy a következő pár napban nem fogsz ennyit aludni. - mondja együttérzőn - Rossz lesz, Harry. Nem fogok neked hazudni, kurva szar lesz és még annál is nehezebb, de én hiszek benned. Nem fogok csalódni benned, ugye?

-Nem fogsz. - válaszolom - Megígérem.

Egy idő után újra elalszok és mikor felkelek az első dolog amit felfog a agyam, hogy a kezemet nem tudom megmozdítani. Ahogy felnézek, meglátom, hogy az ágyhoz vagyok bilincselve. Próbálom a lábaimat megmozdítani, de ahogy lenézek már látom, hogy az is ki van kötve.

-Zayn! - kiáltok fel és kétségbeesetten próbálok kiszabadulni. Mind a négy végtagomat rángatom, de csak belemélyed a bőrömbe a fém bilincs.

Kinyílik az ajtó és bejön hozzám Zayn. Az arcán borosta van. Legutóbb, mikor láttam még teljesen sima volt az arca.

-Hogy vagy? - kérdi.

-Miért vagyok kikötve? - kérdezek vissza azonnal, és próbálom lenyugtatni a légzésemet.

-Mert kicsit agresszív lettél. Mondtam, hogy nehéz lesz.

A szégyen átjárja az egész testemet - Mit csináltam? - kérdezem meg végül, hogy legalább tudjam, miért kell bocsánatot kérnem.

-Nekem estél, hogy adjak neked valamit és mikor nem adtam, elkezdtél mindent szétverni. Végül az ablakból húztalak vissza, mert azt mondtad, hogy ha máshogy nem, akkor így kijutsz és valakitől veszel. - mondja, de még mindig nem enged el - Meg tudod mondani, hogy miért vagy itt?

Kérdőn nézek rá, mégis miért ne tudnám megmondani? - Mert le akarok szokni a drogokról.

-Oké. - mondja és elengedi elsőnek a lábaimat - És ha most elengedem a kezedet mit fogsz csinálni? - kérdi.

-Pisilni akarok. - válaszolom őszintén.

Zayn elengedi a kezemet is. Az egyik kezemmel megdörzsölöm a másik csuklómat, majd fordítva. Piros lett ott, ahol a bilincs hozzám ért, van ahol még fel is sértette a bőrömet. Elmegyek a fürdőbe, majd kifelé jövet Zayn egy pohár vizet tart felém.

Elveszem a kezéből a poharat és beleiszok - Meddig.. Hány nap telt el?

-Hat. - válaszolja - Mondd el, hogy mi érzel.

-Hat? - kérdezek vissza - Most éppen.. össze vagyok zavarodva. Nem emlékszek semmire.

-Nem is baj. - válaszolja - És úgy amúgy? Nem vagy éhes?

Ahogy megkérdezi szinte azonnal korogni kezd a gyomrom - De, nagyon.

Zayn az irodába megy és visszajön két doboz pizzával. Ahogy lerakja azonnal elkezdem enni és meg sem állok amíg el nem fogy az összes.

-Sajnálom. - mondom miután befejeztem az evést - Nem is emlékszek rá. Tudod, hogy én ilyet soha nem tennék, ugye?

-Nem is haragszok, tudtam, hogy mire vállalkoztam. - válaszolja és átöleli a vállamat - A nehezén már túl vagy.

-És még mennyi idő kell ahhoz... - kezdem és nem is tudom hogyan fejezzem ki magam - Hogy tiszta legyek?

-Ez egy örök harc lesz az életedben, Harry. Mindig küzdened kell vele, soha nem leszel már igazán tiszta, de tudnod kell, hogy nem vagy ebben egyedül. Én támogatlak benne és a többiek is támogatni fognak, ha látják, hogy ezt igazán akarod. Sokan már ezt sem bírták volna ki, sokan bele sem vágtak volna ebbe. De én tudom, hogy erős vagy, mert annyi mindenen keresztülmentél már és mégis itt vagy. - mondja és mélyen a szemembe néz - Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem az számít, hogy mennyi van még ebből hátra, hanem az hogy már hány lépést tettél előre. Az, hogy elindultál ezen az ösvényen már jó jel, de csak rajtad múlik, hogy ha egy hegyen megy át az ösvény, akkor visszafordulsz, vagy megmászod azt a hegyet, akármilyen nehéz és kimerítő is.

Csak csendben gondolkozok Zayn metaforáján, de még folytatja.

-Ha felérsz a hegy tetejére, végre tudsz egy mélyet lélegezni a friss hegyi levegőből, érezni fogod a szabadságot, aztán mikor lejössz onnan, minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Aztán folytathatod a kis ösvény útját, talán valakivel magad mellett. De ha egyedül teszed meg a többi részt, az sem baj.

Bele sem akarok gondolni igazán az utolsó mondatába. Megmászom a hegyet azért, hogy Louisval kézen fogva tudjunk tovább haladni egy közös cél felé. Ha Louis nem akarja megfogni a kezem, akkor küzdök érte, hogy velem tartson, hátha az út hátralévő részében meggondolja magát. Szinte látom magam előtt a kis ösvényt, amit Zayn leírt nekem. Ha hátranézek, csak sötétség fogad, de már a hegy lábánál vagyok és éppen elindulok felfelé. Mindenhol színes virágok vesznek körül, a hegy mögött pedig a gyönyörű nap világít. Azon az oldalon már minden fényes lesz, csak el kell oda jutnom. De a legfényesebben a hegy csúcsát világítja be a nap, ahol Louis vár rám.

-Louis fent vár rám a hegy tetején, biztos vagyok benne. - mondom.

-Biztosan egy jobb élet vár rád ott fent. - válaszolja Zayn homályosan.

Elmosolyodok, ahogy gondolkozok a jövőn és nem érzem a késztetést, hogy elnyomjam magamban ezt. Pozitívan látom a dolgokat végre és várom, hogy mikor élhetem át újra azokat az érzéseket, amiket ezelőtt. Úgy akarom átélni, ahogy eddig is, drogok nélkül. Minden érzést teljes egészében akarok érezni. Mindent. A boldogságot, a szerelmet..

Louisért bármire képes vagyok. A legmagasabb hegyet is megmászom, a legmélyebb tenger aljára is lemegyek, ha újra magam mellett tudhatom, ha újra szabadon szerethetem őt, ha újra érezhetem a végtelen szerelmét, amit eddig is mindig kimutatott, de én nem értékeltem eléggé mindazt, amit értem tett. Megnyílt előttem, mesélt magáról, bevont az életébe és velem tervezett..