One of the Boys

Alkonyat

Teljesen megszokott a mai este. Pontosan úgy töltjük, mint az elmúlt egy hónapban szinte az összeset. Minden este közösen filmezünk, nagyrészt együtt is alszunk, de van amikor kínosan elköszön tőlem és hazamegy aludni. Minden egyes alkalommal, mikor ezt csinálja, látom a szemében, hogy legszívesebben nem hagyna magamra. Valamiért mégis megteszi.

A laptopból áradó fény világítja meg az arcunkat, Louis mellettem ül, karját átvetve a vállamon, fejem a mellkasán pihen. Hangosan felnevet, mikor végre megjelenik a főszereplő a képernyőn.

-Komolyan Harry? Nézd meg a haját, ennek menőnek kéne lennie? - Louis tovább nevet és Edwardra mutat.

-Ne már, Lou! Ez a szívtipró kinézetéhez tartozik. - válaszolom egyből és az ajkamba harapok, hogy elrejtsem a mosolyom - A haja pedig ikonikus. Pontosan ezért szerettem bele, mikor elsőnek megláttam 12 évesen.

Louis megforgatja a szemét, de tovább folytatja - Ikonikus? Én biztos kirúgtam volna a fodrászt. - mondja ahogy egy popcornt dob a szájába - És amúgy is, ha egy kis napsütéstől csillogni kezd, miért nem bújik el az árnyékba?

-Hé, azt mondtad, hogy még nem láttad! - mondom neki tettetett felháborodással.

-Tényleg így van, de elég sok mémet láttam róla. - rántja meg a vállát.

-Mindegy. - válaszolom - Azért el kell ismerned, hogy romantikus. Maga a gondolat, hogy annyira szeretsz valakit, hogy mindent kockáztatsz érte.. elég édes.

Louis éppen csak megmozdul alattam, hallhatóan gondolkodni kezd - Szerintem ez csak túl van bonyolítva. El tudnád képzelni, hogy vámpír legyél? Egész nap csak ülnél és elvesznél a saját gondolataidban, mert nem mehetsz ki a napra. Olyan, mint egy rémálom.

-Ez csak egy metafora Lou. Nem szó szerint kell érteni. - válaszolom neki komolyan.

-Hát akkor mégis mit jelent ez a sok hülyeség? - kérdi és játékosság csillan meg a szemében.

-Csak az a lényeg, hogy a szerelmüket választják mindenek felett. És ettől romantikus az egész. Ha figyelnél és nem csak kinevetnél mindent, amit csinálnak, akkor talán meglátnád! - mondom neki, a végét már nevetve.

Soha sem akarnám, hogy abbahagyja a nevetést. Minden egyes napom fénypontja az esti közös filmezés, mert akkor hallhatom Louis angyali nevetését. Az együtt töltött időnek hála már sokkal többet beszélgetünk, mint előtte.

Louis felemeli mindkét karját és egy eltúlzott sóhajjal visszaejti őket a takaróra - De ez csak még rosszabb lesz! Szerelmi háromszög? Kösz, inkább kihagynám. Éppen elég bonyolult a természetfeletti dolgok nélküli szerelmi élet is. Kinek hiányzik ez?

Egy pillanat alatt szűkül össze a gyomrom. Louis sosem mesélt exekről, azt mondta, hogy nem volt még igazi kapcsolata, mert nem érezte, hogy szüksége lenne rá. Akkor mégis miről beszél? Valaki másról? Vagy hazudott volna a kapcsolatairól? Nem kérdezek rá, ez most nem a megfelelő alkalom erre.

-Csak ismerd el, hogy tetszik ez a film. Irigykedsz, mert te nem lehetsz vámpír. Vagy talán féltékeny vagy, mert Edward volt az első igazi szerelmem? - majdnem megremeg a hangom, mégsem tudom visszafogni a csipkelődést.

-Nem kell vámpírnak lennem ahhoz, hogy elcsábítsak bárkit akit akarok. - mondja Louis felém fordulva, huncut mosolyra húzza az ajkát - Nem kell hozzá a melankolikus nézés sem.

A szívem hevesen ver ahogy az arca alig pár centire van az enyémtől. Igaza van. Bárkit elcsábít, ha akar. Lenézek az ajkaira, és azon gondolkozok, hogy végig akarom-e nézni ezt a filmet.