-Komolyan, Harry? - kiált rám Louis, ahogy becsukja magunk mögött az irodája ajtaját.
Csak mosolyogva nézek rá - Mi a baj?
-Jó hogy nem már ott helyben hagyod magad, hogy megdugjon! - kiabál tovább.
-Nem értem, hogy mi a fasz bajod van Louis! - kiabálok vissza már én is - Ez a kibaszott munkám, ha nem tűnt volna fel eddig!
-Azt hittem, hogy nem kell elmondanom a feltételeit annak, hogy visszatérj a munkához! - mondja és az asztala felé megy, majd kiönt magának egy pohárba valamilyen alkoholt.
-Milyen feltételek? Még mindig az munkám, hogy embereknek táncoljak, nem emlékszel? Pontosan ezt csináltam eddig is, akkor nem zavart, most meg igen?!
Nem értem Louis felháborodását. Alapból az tetszett neki ahogy táncolok, akkor most miért nem tetszik neki?
-Soha nem adtál senkinek ilyen öltáncot, mint annak ott lent! Soha senki nem fogdosott téged úgy, mint az a férfi. Rajtam kívül. Miért hagyod neki? Engem akartál féltékennyé tenni, mint mindig?
-Kurvára nem érdekel a féltékenységed, Louis! - vágok vissza - Nem minden rólad szól! És amúgy is már akkor féltékeny vagy, ha valaki rám néz!
-Igen, mert te hozzám tartozol, basszameg! - mondja és az asztalhoz veri mérgében a poharat - Kibaszottul nem ülhetsz úgy az ölében senkinek, ahogy odalent tetted! Csak arra vártál, hogy egyszer ne legyek ott, igaz? Hogy meg tudd ezt tenni!
-Persze, csak arra vártam! - felhorkantok - Miért érdekelne engem az egyáltalán, hogy ott vagy, vagy éppen nem? Én csak a munkámat végeztem!
-Nem az a munkád, hogy mások farkának dörgölőzz!
-Akkor mégis mi a faszom a munkám?! - nevetek fel hisztérikusan - Mindenki másnak ez a dolga, aki itt dolgozik!
-De neked nem ez a dolgod!
-És ha én ezt akarom? Ha ettől érzem jól magam, akkor mi van?! - kérdezem és érzem, ahogy a pulzusom az egekben van az idegességtől. Hátrébb lépkedek, egészen a falhoz, és véletlenül felkapcsolom a villanyt, ahogy hátradőlök. A hirtelen fény egy pillanatig bántja is a szememet - Nem elég, hogy bezársz a házadba? Hogy nem engedsz ki egyedül onnan? Hogy csak veled mehetek el a kibaszott kisboltba is? Hogy nincs egy szabad percem nélküled? Még azt is meg akarod tiltani, hogy azt csináljam, amit szeretek?!
Louis arca hirtelen megváltozik, összehúzott szemöldökkel lépked közelebb hozzám - Harry, te.. Mit szedtél be?
Azonnal elfordítom tőle az arcomat, hogy ne tudjon a szemembe nézni.
-Baszd meg, Harry! Honnan szerezted a kurva drogot?! - kérdi és megragadja a karomat, hogy magához fordítson.
-Semmi közöd nincs hozzá, Louis! Van saját életem, és annak van olyan része amibe nincs beleszólásod!
-Azt ne mondd, hogy kibaszott kokain! - kiált rám, figyelmen kívül hagyva azt, amit mondtam - Mi a faszért kellett ez neked, Harry?!
-Azért mert csak így múlik el a fájdalom, amit te nem értesz meg! - ordítom és még a szememből is kifolyik egy könnycsepp - Soha nem éreztem még azt a boldogságot, amit ez okoz! Kibaszottul soha!
Louis arca megváltozik - Velem sem?
-Még csak a közelébe sem ért a veled töltött idő, ehhez az érzéshez!
Louis arca csalódottá válik és gyorsan megbánom a szavakat, amik elhagyták a számat, de visszaszívni már nem tudom.
-Menj innen. - mondja elsőnek nyugodtan, majd felemeli a hangját - Menj innen, Harry!
Nem kellett volna kétszer mondani. Megfordulok, kirántom az ajtót és hangosan csapom be magam mögött.
Lent megkeresem a kabátot, ami ma már egyszer rajtam volt és kimegyek a hideg levegőre.
Bassza meg Louis! Miért kell mindenbe beleszólnia? Semmi köze ahhoz, hogy én mit csinálok. De úgy látszik ő mindenről tudni akar.. Hát mostantól nem fog. Semmiről.
Felhívom Andrewt, hogy vigyen el Louis házához. Amíg várok rá megtekerem a következő cigimet és gyorsan elszívom. Páran odajönnek hozzám bentről, de elhajtom őket. Semmi kedvem beszélgetni, Louis elrontotta a hangulatomat.
Ahogy megérkezünk a házhoz, kipattanok a kocsiból és villám sebességgel pakolom össze az összes cuccomat. Az összes ruhámat, a tusfürdőmet, a samponomat. Az utolsó darab hajgumiig elteszek mindent, hogy még csak ne is emlékeztesse Louist semmi arra, hogy valaha én itt jártam.
Ahogy összeszedem magam és a cuccaimat azonnal hívok egy taxit, hogy Andrew se tudja megmondani Louisnak, hogy hova mentem. Persze semmi nagyon titkos helyre nem tudok menni, csak abba a lakásba, aminek a bérleti díját még mindig fizetem.
Ahogy belépek a lakásom ajtaján eszembe jut az, ami utoljára történt, mikor itt voltam. Szinte érzem Louis érintését magamon, az illatát az orromban, de ő nincs itt. És nem is lesz itt, soha többé.
Kipakolok mindent, amit belenyomkodtam az egyetlen nagy bőröndbe amit találtam, és mikor végzek lefekszek az ágyra. Csak fekszek és gondolkozok. Már kiment belőlem a por hatása, így újra a jövőn agyalok. A jövőn, ami a bár nélkül lesz, mert az biztos, hogy nem fogok ott dolgozni. A Louis nélküli jövőn, mert.. mert elküldött, de ha nem küldött volna el, akkor eljöttem volna magamtól. Nem vagyok egy tárgy, akit birtokol és nem vagyok egy gyerek sem, hogy ne léphessek ki egyedül az utcára. Felnőtt ember vagyok saját akarattal.
Gondolataimból a telefonom rezgése szakít ki. Előveszem, de enélkül is tudom, hogy Louis az.
sajnálom bébi, nem gondoltam komolyan
Én sem gondoltam komolyan, de ezeket a problémákat nem lehet megoldani.
gyere vissza
szeretlek
Én már nem tudom, hogy mit érzek. Persze, szeretem, hogy ne szeretném? Új dolgokat mutatott, új dolgokat éltem át vele, olyanokat amiket eddig még soha. És megmentett. De ez a fajta kapcsolat, ami köztünk volt, igaz nagyon lassan, de megfojtott.
Lerakom magam mellé a telefont. Újra átjár a szomorúság, a bűntudat, a kétségbeesés, hogy mi lesz ezután. A szorongás, hogy egyedül leszek, pont úgy ahogy ezelőtt is. Teljesen egyedül, szerelem és barátok nélkül, mert mindenki Louisnak dolgozik. Zayn és Amber is, ők biztosan nem fognak velem beszélni, ha megtudják, hogy mi történt. Pedig valahol.. Valakitől szereznem kell valamit, bármit ami segít felejteni. És pénzt is kell rá szereznem. Muszáj valahova elmennem dolgozni, ha már a bár nincs a lehetőségeim között. De hova mehetnék, mikor ebbe a szaros kisvárosba egyszerűen semmilyen munkalehetőség nincs?
És amúgy is mihez értek én? Semmihez. Már azt sem tudom mondani, hogy jogot tanulok, hogy el tudjak helyezkedni egy olyan területen, mert azt is ott hagytam. Az egyetlen lehetőségem az a másik klub. Nem tudom, hogy ott pontosan miket is kellene csinálni, de más választásom nincs.
Újra a telefonomért nyúlok, hogy munkát keressek. Ahogy feloldom, folyamatosan dobja fel az üzeneteket értesítéseit Louistól.
hol vagy?
ne csináld ezt Harry
meg tudjuk beszélni, csak gyere haza
vedd fel!
kérlek vedd fel
nagyon kérlek Harry
szeretlek
Tizenegy nem fogadott hívás, de mindegyiket kitörlöm. Nem tudom mit írhatnék vissza, és nem is akarok visszaírni neki. Eldobom a telefonomat a földre, leveszem a ruhámat és bebújok a takaróm alá.
Minden annyira hideg, az ágy is jéghideg és csak didergek a takaró alatt így, hogy Louis nincs mellettem, hogy felmelegítsen. Még utoljára lenézek a földre a telefonomra.
itthon várlak
szeretlek
ВЫ ЧИТАЕТЕ
One of the Boys
Фанфик‼️18+‼️ ‼️18+‼️ Azt szokták mondani, hogy a pénz nagy úr. Eddig nem hittem ebben, de mióta táncosként dolgozok és kezdőként dupla annyit keresek, mint egy átlag dolgozó ember, már elhiszem. Ilyen sok munkatárs között pedig lehetetlen elkerülni a ko...
