One of the Boys

Hívatlan vendég

Louis két hete folyamatosan velem van. Néha elvonul az irodájába pár órára, addig én a kanapéján olvasok amíg ő dolgozik. Rengeteget beszélgetünk, nevetünk és esküszöm, hogy az összes filmet láttuk már ami létezik.

Tényleg megkapom a fizetésemet, ahogy mondta is, mégsem enged soha fizetni. Minden nap rendel valami kaját, Niall pedig megveszi a háztartási dolgokat amik fogynak. Louis egy percre sem hagy egyedül és ennél különlegesebbnek nem is érezhetném magam. Minden kérésemet teljesíti, legyen az az aktuális vacsora vagy egy új könyv ami érdekel és nincs meg a könyvespolcán. Minden tettével egy dologra utal, arra amivel már annyiszor eljátszottam a gondolataimba mélyedve, mikor a karjai közt alszom el este.

Most viszont nincs itt, így felhívom Zaynt, mert már idejét sem tudom mikor hallottam a hangját utoljára. Ahogy megnyomom a gombot egy csengés után fel is veszi.

-Harry! - kiált bele úgy, hogy megsüketülök tőle.

-Szia - köszönök neki lágyan - Mi a helyzet veled?

-Mi a helyzet velem? - kérdi szinte felháborodva - Másfél hónapja nem beszéltünk, nem szeretnél mondani valamit?

Rádöbbenek mennyire elhanyagoltam a barátomat. Az egyetlen barátomat aki létezik.

-Sajnálom, én csak nem akartalak zavarni. - hazudom védekezésképp, de gyorsan változtatok is - Igazából.. El voltam foglalva. Ne haragudj.

-Na ne mondd! - nevet fel - Rózsaszín köd van a fejedben, most hogy összeköltöztél Louisval?

-Mi?

-Mondta, hogy fent laksz. És mivel az utóbbi időben még csak le se jött hozzám megkérdezni, hogy mi van velem, gondolom olyanok vagytok, mint a nyulak.

Felnevetek a kínos helyzet miatt. Próbálom elviccelni inkább, mint hogy bevalljam mennyire rosszul esik, hogy inkább visszafelé fejlődik a kapcsolatunk intimitás terén, minthogy előre haladna. Már ha lehet kapcsolatnak nevezni azt ami köztünk van.

-Nem mondanám összeköltözésnek. - válaszolom úgy, hogy ne legyen teljesen egyértelmű - Inkább olyan mint egy kollégiumi szobatárssal lenni.

-Igazad van, sokszor beleszeretnek egymásba a szobatársak. Vagy csak dugnak, kinek mi. - kacarászik Zayn a telefon másik végén.

-Zayn! - mondom felháborodva. Azért mert igaza van, nem azért, mert nincs.

-Jó, bocsi. - mondja nevetve - Ma este dolgozok. Nem akarsz előtte beszélgetni egy kicsit? Bemegyünk hamarabb Liammel és csinál nekünk valami fincsi koktélt.

-Az jó lenne. Rám férne egy kis társasági élet. Kezdem megunni a könyveket. - válaszolom neki mosolyogva, hiába nem láthatja.

-Akkor lent tali, jó legyél!

Köszönés nélkül nyomja ki a hívást.

Végre valami izgalom. Nem mintha annyira izgi lenne egy kis beszélgetés a barátaimmal, de az utóbbi időben ennyi inger sem ért. Bezsongva megyek a fürdőbe, hogy elkészüljek időben. Lezuhanyzok, megmosom a hajam. Mikor elkészülök csípőre tett kézzel állok a bőröndöm felett. Szeretnék valami extra ruhát felvenni, mert mostanában csak melegítő van rajtam egy egyszerű pólóval. Hiányzik a fellépő ruhám, az hogy valami feltűnő legyen rajtam, így kiválasztom azt az inget amin még a címke is rajta van, mert nem volt még alkalmam felvenni.

Magamra húzom a fehér nadrágomat és félmeztelenül ülök vissza a kanapéra, kezembe veszem a könyvet amit elkezdtem, amíg várom hogy megszáradjon a hajam. Már majdnem a könyv végére érek, mikor nyílik az ajtó. Louis sétál be rajta két nagy bőrönddel. Észre sem vesz engem, csak gyorsan becsukja maga mögött az ajtót és már kattan is a zár. Ahogy megfordul, szinte meglepődik, mikor meglát.