A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

3. fejezet

Natsu szemszöge.

Amikor végeztünk az edzéssel és a beszéddel mind lezuhanyoztunk és amilyen gyorsan csal lehetett el indultunk a kapitányságra. Út közben meg beszéltük az ügy részeit, és szinte be kellet fognom a fülem hogy ne, szakadjon be a dobhártyám, mert olyan szinten ki akadt, hogy ordibált velem. Ez van, ha az exed halt meg. A katonai szigor, és fegyelem, amit belén nevelte az apám így nem nagyon ráz meg az eset. Meg amíg úgy gondolok rá, mint egy áldozat akkor nem is jut eszembe érzelgöskődni. Hamar vissza értünk az irodába ahol már várt rám Lucy. A szeme alatt feldagadt a bőr. Biztos, hogy egész este sírt. Igaza lehetett Juvianak. Gondoltam magamban majd közelebb mentem a szőke veszedelemhez, aki az asztala mögött ült és figyelte a mozdulataim.
- Jó reggelt! - kedvesen köszöntem neki. Egy picit meg lágyul a zord tekintette, és kedvesben néz rám.
- Jobb reggelt! - Halkan mondta nekem. Tuti hogy nem aludt ma se. Mondtam magamnak, és ahogy elnéztem az asztalát észrevettem a nagy pohár kávét, és hogy elé lett tolva egy plusz asztal. Csodálkozva nézek vissza rá. - A főnök rakatta ide ezt az asztalát, meg azt a kettőt! - Morcos hangon mondja nekünk a lány, miközben rá mutatta az alig négy métere lévő egymásnak tolt falapokra. - Meg még azt is mondta, hogy Ha jobban együtt akarunk dolgozni akkor ide, kell költöznöd a holmiddal, és nektek is, mi után meg tudta ki után kutatok! - Magyarázza nekünk a társam. - Meg hogy téged kell, keresselek hogy meg tudjam ki az a bizonyos Bábjátékos? - Gyanakvóan kérdezi a lány, amire egyből kuncogni kezdek, amikor meg látom a híres gyilkos pillantását amint Gajeel felé küld, aki természetesen fal fehér lett. Jó látni, hogy valaki meg tudja ijeszteni ezt a nagy melákot. Redfox rendbe szedi a vonásait, és felveszi a meg szokót lezser beállását, hogy ne látszón rajta hogy meg ijesztették. Egyik lábára helyezi, a sújt, míg a másikkal meg csak támasztja magát, a jobb ezét a hátsó zsebébe nyúl, és a ballal meg a telefonját támogatja a gatyán át.
- Az igazi nevét nem tudom, mert mindenki úgy ismeri, hogy a bábjátékos, de társaival együtt, Tündérrel és Szabály mániással, akik a Villám Sárkánynak engedelmeskednek. Ö vezeti a Fairy tail nevezet maffia bandát, akik benne vannak a olyan ügyekben mint a drog, utcai harc, védelmi pénz ki zsarolásában, és még egyéb törvényszegés is a rovásukon van. Minden tagnak hatalmas a bűn lajstroma, ami nem kevés embert jelent. De a jó az, hogy családnak vallják egy mást, vagy is nem tőlük lesz a tettes, hanem az egyik banda ölhette meg az áldozatott, viszont ezzel az a baj hogy egy csomó van magnóliában. - Hosszasan meg is tömören magyarázza az ügyet Gajeel. Lucy hátra dől a székében, és el kezdi a plafont nézni. Addig gyorsan fogtam magam és elkezdtem pakolni a holmimat. Percek alatt át hoztam a lényeges dolgot, de szerencsémre a gépet nem kellet. A szőke hajú lány visszahajtotta, a fejét és gyanakvóan rá néz a G csapatra. Na, fiúk most buktatok le az élő hazugság vizsgáló előtt. Gray es Gajeel még úgy egy éve be épültek a szervezetbe és meg maradt a nyoma, hogy még mindig tagok annak ellenére, hogy tudják hogy rendőrök de a főnök nem bánja.
- Hol van a jeletek?- komolyan kérdezi a duót. Na nekem lottóznom kéne mennem. Mind ketten a pólójukhoz, nyúlnak és leveszik. Ha nem tudnám, hogy van, alattuk trikó rajuk szólnék, hogy ne tegyék. Egy kicsit rá sanditok Lucyra akinek egy kis pirosság jelenik meg az arcán, de végig komoly arcot a vág a dolognak visszanéztem a G csapatra, akik már bűntudatos fejel, néznek felénk. Gajeelnak a vállán van a fekete jel, míg Graynek a mellkasán díszeleg sötétkék madárra hasonlító tetkó. Bár csak nekem is lenne ilyenem, de akkor biztos hogy pirosba kérném. Kívántam magamban, amikor is visszavették a pólóikat.

- Nem vagyunk korruptak, csak meg maradt a jel, és a kapitány se szólt ránk hogy lézerezzük le. – Mentegetőzöttek nekünk a fiúk. Na, nekem hirtelen rossz ötletem támadt. Meg hazudtak is, amikor nem tudjak ki a főnök. Hisz minden maffiában ott van a főnök, amikor vannak a beavatások és felavatás. Szerintem Lucy is rájött a dologra. Gyorsan fel álltam a helyemről és a haverjaim nyakába karoltam.
- Most megyünk, iszunk egy kávét és beszélünk a kapitányra, és ha mázlim lesz akkor ma találok egy nyomot amin el indulhatunk! - Gyorsan ki dumáltam magam a szituból és, a két meglepet kollegámat betereltem a konyhába. Lucy csak pislogva figyelte az eseményeket. Amint hármasba lettünk vádlóan kezdem őket figyelni. - Mi az igazság? - Szigorúam kérdezem a fiúkat. Riadtan néznek rám, és mint az árulkodó kis gyerekek egy másra mutatnak. Grayre emelem a tekintettem, akiről folyni kezd a víz. - Kezd el! - Mérgesen rá szolok a barátomra, amire meg adóan lehajtja a fejét.
- Tényleg tagok vagyunk, és a főnök is tudja hisz az unokája vezeti a bandát, de meg kért minket a kapitány hogy erről ne beszéljünk senkinek! - Lehangoltan meséli nekem a sötétkék hajú srác. Hirtelen most olyan sok minden kezdett a fejemben kavarogni, de egyik se tűnt jó meg oldásnak. A homlokomat kezdtem vakarni, időhúzásként.
- Akkor beszéljünk a nagypapival, utána eldől, hogy mi legyen. - Meg értően mondom neki, amire egy kicsit meg könnyebbültek. Csináltunk magunknak kávét, meg a kapitánynak is, hogy ne legyen ránk egy rossz szava se. Amikor mindennel készletünk bögréstül bementünk a kapitány irodájába. - Jó reggelt uram! - Kedvesen köszönök, neki miközben lerakom elé a bögrét. Gyanakvóan meg nézi a bögre tartalmát majd furcsálló tekintettel kezd minket figyelni.
- Mit tettek? - Félve kérdező a kos ember. Egy kicsit elmosolyodok, majd közelebb hajolok hozzá.
- Tudja uram most tudtam, meg hogy az ön unokája vezeti a Fairy tail bandát, csak nem akarta elhallgatatni? - Gonosz ember módjára kérdezem a férfit, aki egyre jobban kezdett el sápadni. - Nem vádolom semmivel, de azt ugye tudja, hogy Lucy, minden kép beszélni akar vele, hogy meg tudja ki a bábjátékos, és hogy mit tud az áldozatról? - Nyugodtan kérdezem a férfit, aki bólintott egyet. - És szerintem, ha ezt meg tudja, akkor rá harap a szálra ment egy kopó a csontra, és ha meg tudja, hogy maga nem segített akkor nagyon haragudni fog magára. - A manipulálásom már kezdi el érni a hatását.
- Mit akarsz tudni? - Rettegve kérdezi a főnököm. Pimaszul elmosolyodom, amire már fogni kezdi a fejét. Egyenesen bele sétált a csapdámba.
- Adja meg az unokája tartózkodási helyét. - Követeltem az információt a kapitánytól. Nagyon gondolkodni kezdett, majd fogta a vezetékes telefonját és elkezdte valamilyen számot nyomni, és amikor befejezte, a füléhez emelte a készüléket. Néma csendben vártunk, hogy mi legyen, de csak a telefon hangját hallottam. A csengés abba maradt, de nem szólt bele senki.
- Szia, fiam itt a mester, történt egy incidens, az egyik embereddel kapcsolatban, és az embereim feltennének neked pár kérdés. Meg engeded nekem, hogy meg adjam a ház címét? - Gyorsan el neki a dolog a kapitány. Mester. Ez úgy hangzik mintha ö lenne a feje a bandának és az unokája meg csak a segéd lenne. Lehet, hogy így van de amíg a jóra fordítja az erő forrásait. A vonalón túl lévő ember mond valamit, amit nem halom annyira morgósan mondja. Mrs. Dreyar csak hevesen bólogat. - Tájékoztatom őket! - Katonásan mondja neki a parancsnok majd letette a telefont. Hátra dől a székében, és önelégült mosollyal az arcán néz ránk. - Itt az ideje annak, hogy tagja legyetek a maffiámnak! - Boldogan jelentette ki a kapitány, amire egyből leeset az állam.
- Kapitány nem akarok engedetlen, de ez nem korruptságot jelent? - Akadékoskodni kezdek a főnökömmel, akinek a mosolya még szélesebb lett.
- Más városban és kapitányságon igen, de mivel Magnóliában élünk ez nem bűncselekmény, és az aktátokban ez úgy szerepel, mint információszerző akció. - Vidáman mondja nekünk a világ legnagyobb szabályszegést. Jó nem a legnagyobb, de akkor is ennek van súlya. De mondjuk, buli lenne egy kis rosszat tenni, meg ez bejönnek a lányoknak a rossz fiúk.
- Én benne vagyok, de mi lesz Ms. Erkölccsel? - Gúnyosan utaltam a társamra, akinek a tekintette lyukat éget a hátamra. A kapitány vakarni kezdi az állát.
- Nem tudom, de a te társad szóval old meg! - Gyerekesen lepasszolta nekem a munka legnehezebb feladatát. Szuper, szóval még ki is fognak engem nyírni ma! Mérgesen rá nézek a kapitányra, aki csak mosolyog, mint a vadalma. Át nyújtja nekem a cetlit, amit ki kapok az újai közül, majd elindulok az ajtó felé. Gyorsan visszanézek, a G csapatra, akik fegyelmezetten várják a csodát.
- Mennyetek le és várjatok meg minket a kocsinál addig én elbeszélgetek a veszedelemmel! - Adtam ki az utasításokat. Most nekem is kell, egy száll cigi! A vérem minden végtagomba el jút és olyan pumpálja, amit nem tud tartani. Egyszerre vagyok mérges és ideges. Alig egy napja annak, hogy egymás mellé rendeltek ki már is egy maffia bandához kell mennünk ahol bízni, kell egy másba, nem mérhetetlen vágyat érezni, hogy meg ölje a társát. Nagyon félek attól, hogy Lucy mit fog mondani, de üsse kő meg próbálom. Lassan oda sétálok hozzá, és minden lépessel együtt nagyot dobban a szívem és így nő a gombóc a torkomban. - Lucy! - Halkan meg szólítom az amúgy is engem figyelő lányt. - Ki jössz velem rágyújtani? - Félve kérdezem a társam, aki először furcsán nézet rám majd meg rándította a vállát és elő kapta a táskáját, de mi előtt letette volna szóltam neki. - Hozd a cuccodat is! - Kedvesen mondtam neki, majd együtt lementünk a parkolóbba. Hogy kéne elmagyarázni neki a tényeket? Kérdezem maga és még észre se vettem, de már is a parkoló házban voltunk.