A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

12.fejezet

Lucy szemszöge.

Amint a stúdióban eldőlt, hogy engem beépítenek, mint modell azt hittem menten kinyírok mindenkit. Órák óta itt vagyok az öltözőbben ahol hajlak és parfüm illat száll és én kezdem úgy érezni magam, hogy menten meg fulladok. Levettem a felesleges ruhadarabjaimat, így csak a fehér nemük maradtak, de nagyon zavar, hogy Natsu így látna felvettem egy köntöst és úgy mentem ki az emberekhez. Amint ki tettem a lábam a küszöbön meg láttam Natsut amint egy szőke modellel beszélget, és meg kell mondanom a hogy a lány nem, tűri nem mutogatni a bájait! Lassan oda sétálok hozzájuk és hallgatózni kezdek.
- Hallottál már a modell bulikról? - kedvesen kérdezi, a szőke lány miközben illetgeti magát.
- Nem, miért kérdezed? - udvariasan kérdez Natsu miközben látom, rajta hogy méregeti a modellt, és nem tudja le venni róla a szemét.
- Mert egyszer eljöhetnél velem egy ilyenre! - kéjes hangon mondja miközben meg fogja a társam mellkasát és az ujjaival sétálni kezd rajta. - és ott eltáncolhatnánk valamit! - csábosan mondja, miközben lejjebb húzza a fiú pólójának a gallérját. Na, ezek mindjárt egymásnak esnek. Jobb, ha meg akadályozom ezt! Gondolom magamban miközben meg kaparom a torkomat, ekkor mind a kettő felém kapja a tekintetét, és míg a társam döbbenten néz rám a szőke domina utálattal néz felém. - Te meg ki a fene, vagy? - flegmán kérdezi miközben csípőre teszi a kezét és a ki plasztikázót mellét ki nyomja nekem, hogy lássam.
- Rendőr nyomozó! - kedvesen mondom neki a szakma nevét, amire csak pislogva néz rám.
- Jenny ö itt a társam Lucy, és ő róla meséltem, hogy szeretne bejutni Grand bemutatójára! - magyarázkodik neki Natsu amire a lánynak ismét nagy lesz az arca.
- Hát nem is tudom, hogy bejuthat egy ilyen rondaság Mr. Marvell bemutatójára, még nekem is nehéz volt, meg a három fő szereplőnek is, és nagy örömömre mind a három meg halt így valószínűleg én leszek a csillag! - a lány ön kéntelenül is elkezdte magát gyanúba keverni. Szóval Jenny te akarsz lenni a csillag? Kérdezem magam miközben magamban gonosszal elmosolyodtam.
- Nekem célom modellnek lenni csak egy ügy miatt vagyunk itt most! - kedvesen mondom neki miközben magamra mosolyt erőltettek. Ekkor meg halok egy kürt szót és látom, hogy Jenny meg igazítja a haját és el oldja a köntösén lévő csomót és nyitót köpenyben indul el valamerre
- Azt hiszem neked is ideje lenne indulni! - sürget meg a társam, amire komolyan rá nézek majd egy színpadias mozdulattal meg lobálom hosszú szőke hajamat. Nagy lendülettel meg indulok a lányok után, akik már fehérneműben sétálnak végig a vörös szőnyegen. Hátra nézek, hogy a társam nem tud hova nézni, így egy kis bosszú miatt leveszem előtte a rózsaszín vékony anyagú leplet és rá borítom a fejére és mindenki elé be előzve a zenére kezdek bevonulni ami szerencsére az egyik kedvenc elő adómtól van.

Határozóz még is könnyed járással megy el a zsűriig, akik meglepet még is elismerően néztek végig rajtam, miközben meg lobálom a hajam.
- "Don't you wish you could hold, The angel in the centerfold, The fantasy you couldn't control, I walked away from you" - éneklek is egy kicsit majd a hajamat meg lóbálva visszaindulok a dühösen néző lányokra, akiket beelőztem. Mindenkin látom, hogy a legszívesebben meg ölnének, de nem bánom, hisz végre meg mutathattam ezeknek a lányoknak, hogy van azért náluk jobb is létezik a világon. Maga biztosan mosolygok, el mellettük miközben a társamhoz megyek, akinek eleredt az orra vérre. - Azért meg törölhetnéd az arcod! - pimaszul mondom neki miközben elveszem a köntösöm és magamra terítem. a társam meg törli az orrát, és egy kicsit ködösen néz rám. Ekkor a zene elhallgatót és mindenki feszülten figyeli a zsűrit, amire én is izgulni kezdek.
- Kérek minden szőke lányt, aki ma részt vett a meghallgatáson, az fáradjon a vörös szőnyegre! - adja ki az utasítást egy férfi, amire elszörnyedek, majd visszamegyek a kifutóra, és a melleim előtt összefont karral nézek rájuk. egy idősebb stílusos fehér hajú férfi áll előttem, míg mellette egy fiatalabb tizenegy éves lány, aki szerintem nagyon cuki.
- Mr. Marvell szeretné ki választani a modelljeit! - komolyan még is fárasztóan lassan mondja egy titkár szerű férfi, aki lenézően néz végig rajtunk, majd meg akad a szeme amikor rám néz, és hirtelen meg is változik a tekintette. Talán emlékeztettem az áldozatokra vagy ö lenne a gyilkos? Kérdezem, magam miközben közömbösen nézek rájuk, amikor is a fehérhajú férfi előrébb lép és végig sétál előttünk, és mivel én vagyok a szélén, így meg is áll előttem.
- Hogy hívnak? - kedvesen még is keményen kérdezi, amire csak sóhajtok.
- Csillag vagyok! - könnyeden még is elég pocsékul hazudok az álnevemről, de erre a fülemhez hajol, mintha a bizalmasa lennék.
- Beszéljünk az irodámban! - komolyan mondja, amire csak még kuszább lett a gondolatmenetem. Komolyan azt hiszi, hogy eszkort lány lennék? Kérdezem magamban miközben meg nézem a szemem sarkában a társam, aki mérgesen néz rá. A legfőbb gyanúsítottam most az orrom előtt van, és miatt mindenki gyűlölködve néz ránk.
- Mutassa az utat! – egyezek, bele miközben hagyom, intem a társamnak hogy kövesen. Natsura bíztam a mobilomat, fegyveremet, és a jelvényemet, és zavar, hogy nincs nálam, de majd most le fog esni az álla a divattervezőnek. Lassan beérünk egy elkerített iroda részhez ahol is Grand helyet foglal és meg paskolja a szabad részt maga mellett, hogy üljek oda, de erre meg rázom a fejem.
- Nem uram! - kedvesen mondom neki, amire csak összehúzza a szemét.
- Csak beszélni hívtalak ide, nem akarok semmit! - komolyan mondja, amire meg lepődök. Na, ma sikerült félre értenem Magnólia híres divattervezőjét. - Boldog házas vagyok, nem kell nekem semmi más! - kedvesen mondja, amire elmosolyodik és helyet foglalok a széken és várom, hogy folytassa. - Hívd be a társad, mert a végén meg öl! - nevetve mondja, miközben hátra nézek, és tényleg úgy néz Natsu. Intek neki, amire bejön, de nem szól semmit. – Csillag, te a Fairy tail divat, és eszkort ügynökségtől jöttél? - komolyan kérdezi, amire csak meg lepődök majd meg rázom a fejem.
- Nem, soha nem is modellkeddem eddig! - kedvesen mondom neki, amire a kemény arcú férfi még jobban meg lepődik. Igaz a szemébe hazudtam, de nem én vagyok a lényeg, hanem az áldozatok.
- Akkor honnan jöttek? - félve kérdezi amire Natsura nézem, aki nyugodtan néz rám, ami számomra azt jelenti, hogy elmondhatom a férfinak így vissza fordítom a fejem, mosolyogva tekintek rá.
- Heartfilia, és Dragneel nyomozok vagyunk, a rendőrségtől! - kedvesen mondom neki, amire meg nyugodott.
- a három lány halála miatt nyomoznak? - gondterhesen kérdezi, amire biccentek, és egyből a keze mögé temeti az arcát. - szegénykék! - sajnáltatva mondja, amire semmit nem mondok azonnal.
- Ha ennyire sajnálja őket, akkor miért nem mondja le a bemutatót? - ridegen kérdezem, amire felkapja a fejét és elképedve néz rám.
- Nem tehetem! - emeli egy kicsit meg a hangját, amire nem reagálok semmit. - A cég, akinek dolgozok, nem engedi, hogy lemondjam így kénytelen vagyok új embereket keresni! – mentegetőzik, nekünk majd jobban eldől a heverőn és a szemét a plafonra irányítja. - Nem akarom, hogy többen meg haljanak! - fáradtan mondja, amit én el is hiszek.
- akkor mi lenne, ha engem jelölne arra a szerepre, amit nekik szánt! Ha én vagyok a célpont, akkor nem lesz baj! - komolyan mondom neki, amire egyből felkapta a fejét és megérzem a társam kezét a vállamon.
- Nem teheted ezt! - idegesen mondja Nastu amire elmosolyodok és meg rázom a fejem.
- Ha véget akarunk vetni ennek a gyilkossági hullámnak akkor cselekedni, kell, és nem hagyom, hogy más legyen a csali. - Komolyan mondom a társamnak, aki meglepetten néz rám, én meg elégedetten nézek vissza a divattervezőhöz, aki sokkos állapotban néz minket. - Meg lehet oldani, hogy én legyek az este sztárja? - nyájasan kérdezem, amire tátót szájjal bólogat.
- Téged akartalak amúgy is választani, de akkor több okom lesz arra, hogy te legyél, csak egy kérésem lenne? - komolyan mondja, amire egy kicsit meg ijedek, de nem hagyom, hogy ez meg látszódjon.
- Mondja! - katonásan kérdezem, amit még egy kis mosollyal is párosítottam.
- Vigyáznál, kérlek a lányomra? - aggódó apaként kérdezi, ami még engem is meg döbbent.
- Persze, de miért? - kedvesen kérdezem, amire egy kicsit elmosolyodok
- mind a három lánnyal beszélt elég sokat es félek, hogy esetleg miatta ölték meg, és mivel tudom, hogy kegyed rendőr így inkább az ön biztonságába helyezem! - magyarázza nekem ugyan olyan aggodalommal, mint az előbb. Ha ennyi szeretett van benne akkor semmi akadálya annak, hogy vigyázzak a kislányra. Gondolom, magamban miközben felkelek a székről és meg állok, előtt majd leguggolok.
- Nyugodtan rám bízhatja, de most ha nem bánja mennünk kell! - kedvesen mondom neki, amire csak biccent, én meg felállom és normálisan elindulok a bejárati ajtó felé. – Hívjon, ha jönnünk kell! - kedvesen mondom, neki majd elindultunk az öltözök felé ahol kivonult az összes modell lány.
- Mit csináltál Mr. Marvellel az irodában? - felháborodva kérdezi az egyik lány a sokadalomból, amire nem akartam válaszolni.
- Semmit csal beszéltem vele! - őszintén válaszolok nekik, majd amikor be akartam indul egy lány meg húzta, ami fájt is, de nem adtam ki hangot. A következőben azt veszem észre, hogy rángatni kezdik a tagjaimat, de mindet gyomron vágtam, aki kéz közelbe volt, majd a lábam a környékiekket meg rúgtam, és legvégül az jött, aki erősen meg ragadta. Hátra nyúltam érte és egy lendülettel át lendítettem a törékenynek látszódó modellt. Ekkor a döbbent társamra nézek, aki lefagyva néz rám. - Nagy segítség vagy! - pimaszul mondom neki, amire feléled, és döbbenten néz a körülöttem elterülő lányokra.
- Bocs, de nem gondoltam volna, hogy neked esnek, hisz modellek! - mentegetőzni kezd a srác, amire csak meg forgatom a szemem, és bementem az öltözőbbe.