A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

66.fejezet

Lucy szemszöge.

Letöröltem a könnyeimet majd szépen lassan körbenéztem rajtuk, és látom, hogy nem értik mi történt velem.

- Szerintem meg oldottam az ügyet. – komolyan mondom nekik, ahogy elő vettem a mobilom, amire már is hívni kezdem a barátnőm, és ahogy kicsöng, felemelem, az ujjam nehogy bele szóljanak.

- Szia Lu! Mi a helyzet? – kérdezi kedvesen, amire akarva akaratlanul is elmosolyodom.

- Szia Levy kéne, egy kis segítség be tudsz jönni az irodába? – kérdezem kicsit idegesen, hiszen szabad ideje van.

- Persze de nem baj, ha hozom Emmát Gajeelék ma kosár meccset, nyomnak épp. – kedvesen mondja, amire már is rá nézek a kapitányra.

- Nem, de hogy baj, addig is elfoglalja Nagyapa. – kedvesen mondom, amire már is nevetni kezd a főnök. – Hozd előbb ide, majd fent találkozunk a tízediken. – komolyan mondom neki, amire mondja, hogy rendben, majd lette. – Ne kérdezetek semmit, csak bízatok bennem. – kedvesen mondom, mint amikor elkaptam a fonalat egy nyomban. – Natsu gyere velem. – szólok neki majd egyenesen a tízedikre mentünk és megint ott van az bennem, hogy idegesség költözőt a gyomromba.

Bementünk az irodába ahol is megint rám telepedet az az idegesség, ami csak volt, hisz meg előzöm magam, mint ahogy azt hittem. – Tudom, hogy azt mondtad, hogy majd az ügy végén, de nem tudom vissza tartani főleg, hogy mindenki engem néz. – magyarázom neki értelmetlenül, de a dzsekimből elő veszem a már tiszta teszteteket, amiket ránézésre látom, hogy nem érti. – Terhes vagyok. – mondom ki végül, és legördül a vállamról a teher.

- Kicsim ez komoly? – kérdezi kicsit hitetlenkedve, amire a tesztekre mutatok.

- Igen, Szívem halálosan komoly, már csak az orvos tudja meg mondani, hogy biztos. – kedvesen mondom, amire már is közelebb jön, és meg fogja a kezem.

- Lucy te vagy az életem értelme és nagyon szépen köszönöm, hogy meg ajándékozol még egy gyermekkel. – hosszan mondja az ódát, amire már is zavarba jövök. Lágyan meg csókol, amire már is elönt a nyugalom.

- Köszönöm. – kedvesen mondom, neki majd látom, hogy meg jött Levy. – Most mennyünk dolgozni. – hadarom és kimegyek, köszöni neki. Natsu le se tagadhatja a jó hírt. – gondolom magamban. – Szia, köszi hogy bejöttél. – ölelem meg üdvözlés képen.

- Szia, ugyan. – mellőzgeti a dolgot, majd végig néz rajtam és Natsun. – Te terhes vagy, és végre tud róla! – örömködbe mondja, amire bólintok.

- Ezt honnan tudjátok rá nézésre? – kérdezi Natsu döbbenten, amire csak meg rázom a fejem.

- A múltkorinál is tudták, hogy terhes vagyok csak nem szóltak neked. – magyarázom neki, amire már is morcosan néz. – Több százszor bocsánatot kértem mi lenne, ha elhinnéd. – komolyan és mérgesen mondom, amire már is elillan a durcás arca, majd mosolyog, mint a vadalma.

- Tudom, hogy én vagyok a fő munkakerülő, de mi lenne, ha dolgoznánk? – kérdezi egy kicsit idegesen, amire már is biccentek. Elő vette a laptopját, majd az asztalhoz ül. – Mi lenne a feladat? – kérdezi izgatottan, hiszen mindig kemény diót adtam neki.

- Meg kéne nézni Ivan Dreyar számláit hogy történt-e nagyobb át utalás a szüleim halálnak a napján. – adom neki a feladatot, amire nagy levegőt vesz Levy majd elkezd gépelni és egyszer csak meg jelent a számla.

- Az nap öt milliót utaltak át neki, de van itt egy tovább utalás, ami csak egy percekig volt meg rajta. – mondja nekem és tovább gépel közben. – Annak a további utalásnak viszont a tulajdonosa az örülté. – mondja nekem, amire már is meg lepődök, hiszen valahogy sejtettem.