A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

17.fejezet

Lucy szemszöge.

Meg érkeztünk az iroda ház elé, amiből nehéz ki nézni azt, hogy itt képeznek ki embereket, és ilyen eszes és jó képzet embereket. Gondolok, erre miközben ki szállok a kocsiból és meg közelítjük az épületet mind a négyen. Nem hiszem el, hogy valaha is egy kém ügynökségen belül nyomozhatok. - ecsetelem magamnak miközben bemegyünk. Asztrid és Hablaty előttünk mennek, ami meg lep, mert szinte mindenhez az azonosítójuk kell.
- Ide nem lehet csak úgy besétálni? - kedvesen kérdezem tőlük, amire meg fordulnak és egy kicsit mosolyogva néznek ránk.
- Az egész épületben van a személyzetnek egy kulcs kártyája, és amilyen szinten állsz, addig visz. Az egész rendszer feljegyzi az emberek hol létét és telefon se kell hozzá, de ha egy hekker betudna, jutni az kész csoda, lenne. - magyarázza Hablaty ami egy kicsit fura nekem, de ezek szerint letudom, nyomozni, hogy tényleg itt volt.
- Ha már telefon, hol van a tiéd? - komolyan kérdezi Asztrid amire Hablaty végig taperol magán, de csalódottan néz a társára.
- Nincs nálam, de amikor Dágural ettem akkor még nálam volt! - magyarázkodik neki, amire nekem már is támadt egy ötletem.
- Értem, akkor majd meg keresed, de addig mi lenne, ha találkoznátok a csapat többi tagjával? - kedvesen kérdezi Asztrid, amire meg lepődök, hisz nyomozni jöttünk.
- Persze! - egyezet bele a társam, amin kettőt-hármat pislogok.
- Rendben! - egyezet bele Hablaty majd szélesre tárta az ajtót. – Íme, a Hibbant hírügynökség jövői! - széles mosollyal az arcán mutatta be a többieket, akik felkapták a fejüket, és pislogva néznek ránk. - Nyomozók, ők lennének, akik velünk dolgoznak és nőttünk fel! - kedvesen mondja nekünk, miközben mindenki feláll egy sorba. - Ők itt Lucy Heartfilia, és Nastu Dragneel nyomozók a rendőrségtől! - mutat be minket, amire látszólag kedvesen elmosolyodom.
- Üdvözlöm önöket! - kedvesen köszönök nekik, amire a fekete hajú lány elém áll.
- Szerintem hagy hatjuk a magázódást, mind fiatalabbak vagyunk! - kedvesen mondja nekem. - Hanga Ádáz vagyok! - kedvesen mutatkozik be.
- Rendben! - egyeztem bele majd lepacsiztam vele. - És ti kik vagytok? - kedvesen kérdezem, amire már is jelentkezet egy nagyobb darab szőke srác, de lenyomta egy feketehajú kisebb izom agyúnak látszó fiú, aki le akarja nyomni, és sikerül neki.
- Én Takonypóc Jorgenson vagyok, ez aki itt próbálkozó nyomi a társam...
- Jaj, hagyd már Takonypóc, és tedd magad takarékra! - idegesen szolja le Hanga fiút, aki egyből nem szól semmit, és magába száll. - Ö Halvér Ingerman, mellette az ikrek Kőfej és Fafej Torsston. - kedvesen mondja nekünk, amire észrevettem, hogy a szeme alatt piros nyomok vannak. Várjunk csak azt mondta Ádáz akkor ezek szerint ő az áldozat testvére! - jöttem rá majd kedvesen végig nézek, a látszólag szedetvetet csapaton.
- Szeretnénk feltenni pár kérdést, meg úgy egy kicsit körbenézni! - kedvesen mondja a társam, amire egy kicsit meglepődök, de inkább ki használom az alkalmat.
- Igen, és szeretném kezdeni a beszélgetést veled! - komolyan még is higgadtan mondom a fekete hajú lányka, aki egy kicsit megdöbben, majd mutatja az utat nekem a társalgóba.
- A bátyámról lesz szó? - komolyan kérdezi, amire bólintok.
- Igen, és szeretnék részvétet nyilvánítani, tudom milyen rossz elveszteni egy szerzettünket! – együtt érzően mondom neki.
- Tényleg, vagy csak ez egy szokványos szöveg? - komolyan kérdezi, miközben leül és utat enged a könnyeinek.
- Én a szüleimet veszítettem el, és mai napig hatással van rám! - kedvesen mondom neki, amire a lány felkapja a fejét és a bánatok csillogó zöldszeme hasonlít Hablatyére és az apjára.
- Akkor át élte azt, amit én? – félve kérdezi, amire bólintok.
- Igen, de szeretnem kérdezni, hogy Dágurnak voltak ellenségei vagy rossz akarói? - komolyan kérdezem, amire a lány egy kicsit elmosolyodik.
- Kém volt, minden ügye után volt egy rosszat akarója, és soha nem volt képes a seggén maradni! - nevetve mondja, amire nem érzem magam közelebb a megoldáshoz.
- Hablatynak és Dágurnak volt nagyobb vitája? - komolyan kérdezem miközben figyelem a reakcióját, ami egy nagy nulla volt.
- Volt, de emiatt nem ölné meg Hablaty őt, hisz neki se kedvezne ez az ügy! - komolyan mondja, amire meglepődök.
- Mi ez az ügy? - komolyan kérdezem, amire lány aggódva néz rám.
- Plépofa ki akarja nevezni Hablatyot mint a Hibbant vezetője, de ezt az unókat tesóm meg vétózta mi szerint, hogy ő túl fiatal meg még szeretne terepen dolgozni. A nagybátyám nem akarta elhinni, de Hablaty makacsan ellenkezik és még most is folyik a vita, de még ott van az is, hogy a jogok szerint Dágur venné át a helyet, meg én. Ezen vesztek össze, de Hablaty nem szólt semmit ezen, amikor szóba került így a bátyám a forrófejűségéhez hűen kiakadt, és elhordta a fiút. Hablaty azért ment el vele vacsorázni, hogy meg beszéljék ezt, de ha jól halottam, akkor nem ment, jól mert Plépofa még mindig ki akarja nevezni, öt vezetőnek! - magyarázza nekem, amire világos lett a téma, de a tény hogy Hablaty nem akar vezető lenni az nem mert láthatóan jól csinálja.
- Azt meg tudhatom meg hogy miért a ti jogotok ez? - tanácstalanul kérdezem, amire a lány bólint.
- Régen a Hibbant cég vezetője kidatálta, hogy csak az ő leszármazottai vezethetik ezt a helyet, ami jól is ment, mert eddig mindig csak egy gyerek születet egészen plépofáig aki egy második gyerek, ám szerencsénkre nem akarta ezt az irányítgatást, és dolgozót az apám, akit meghalt egy autó bal esetben régen, az anyámmal együtt. Ekkor Dágur öt volt, én meg Hablaty három. Egyikünk se kezdhette el a cégvezetést így magához vett Plépofa és felnevelt minket, és igazgatta az utunkat, de amikor a nagybátyám ezzel elő hozakodót, hogy Hablaty legyen, meg szegte a törvényt a bátyám szerint. - magyarázza nekem.