A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

19.fejezet

Juvia szemszöge.

A fejem hasogat, és az ajkamon, és az oromban is alkohol féle párolgást érzek, amire egyből kinyitom a szemem, és egy sötét szobát látok bonc felszereléssel, és egy világító gépet látok, ami előtt egy ismeretlen narancs hajat látok. Fel akarok állni, de a testem teljesen el, van zsibbadva és még a székemhez is vagyok kötve.

- Ne mozogj Juvia, még hat a kloroform és egy kicsit még a drog is, ami hatását biztos hat. - magyarázza nekem, amire meg ijedek, mert fel ismertem a férfi hangját.

- Loki Leo! - idegesen ejtem ki a férfi nevét.

- Meg lep, hogy emlékszel rám, de nem csoda hisz ön volt az, aki miatt engem bezárta Dr. Lockres! - mérgesen ejti ki a nevem, amin meg se lepődök.

- Loki, önnek súlyos megröztségben szenved, amit nem tud kezelni! - szakszerűen tájékoztatom őt, amire egy ideges mosolyt kapok.

- Lehet, de tudod, nem izgat, mert én Lucyt akarom! - meg szállottan mondja, amire lassan végig simít a combomon, de mivel a zsibbadás miatt nem érzem fájdalmat, csak a hideg szikét, amire nem is rezzenek. - De csak úgy tájékoztatnálak, hogy nem lenne célszerű engem felidegesíteni, mert jelenleg a kezemben van az életetek! - vidáman mondja, de mire a tudatomig eljut, a többes szám azonnal körbe nézek, és meg látom az eszméletlen barátnőmet. - Nála még durvábban hat ez a vegyület, de közre játszi az is hogy sok koffeint iszik, és a folyamatos kód feltörés, és írások. - magyarázza nekem, amire egyre jobban ki kerekedik a szemem.

- És mire kellünk mi? - higgadtan kérdezem játszva az életemmel. Loki közelebb jön hozzám és meg vizsgálja a hajam.

- Nos, kell nekem a csapat két legeszesebb tagja, hogy lelassítsam a kedvesem, mert hát nem akarom, hogy hamar vége legyen a bosszú játéknak, amit velem tett! - makacsan, még is olyan mintha józan lenne.

- Ha azt hiszed, én vagyok, az egyik ész akkor tévedsz. Mi csak támpontokat adunk neki, ő oldja meg az ügyeket! - magyarázkodom neki, amire csak ingatni kezdi a fejét.

- Lehet, de abban nem ö az érintet, és neki a gyengéje a családja meg a barátai, akik most cserben fogják hagyni! - gonoszan még is elégedetten ecseteli nekem.

- Soha nem hagynánk cserbe Lucyt, hisz mindig ki áll mellettünk! - állok ki magam ért, amire nevetni kezd a férfi.

- Lehet, de akaratlanul fogjátok el ezt elkövetni, és akkor összetörik a mi erős jellemű Lucynik! - kacagva mondja, amire akaratlanul is végig kúszik egy mosoly a meg gyötört arcomon.

- Egy valamiben tévedsz Loki. Nem számoltál egy idióta nyomozóval, aki nem mutatja ki olyan jól, de fülig bele van zúgva Lucyba, és csak ö tudja benne tartani a lelket, még ha ezt nem is ismeri el. - egyre bátrabban közlöm vele a tényeket, hisz minden szó igaz. - szóval még szép hogy hiszek, benne mert akár mennyire nem látsz a saját vak elképzeléseden túl, Lucyban van annyi ész, hogy meg találja a meg oldást, hogy mindek pótoljon, és meg találjon minket! - állok ki az igazam mellett, amire nagy nevetésbe kezdett az örült fogva tartom majd a sötétben elkezdett menni egy ismerős kapcsoló felé.

- Még akkor is hiszel a te drága barátnődben, ha rá jössz hol vagy? - végszóra mondja, amikor is felkapcsolója a villanyt, és felismerem, a helységet ahol vagyunk.

- Ez az én bonctermem! - akadok ki, a hely láttán, ami valószínűleg hangos lehet, mert a mellettem ülő lány is ébredezni kezdett.

- Hol vagyok? - álmos hangon kérdezi Levy amire nagy levegőt veszek.

- Az elhagyatót Boncteremmel a hekker szintül úgy hattal! - tájolom be a barátnőmnek a helyzetét, amire meg nyugszik, majd halom, hogy próbálkozik fel állni, de őt is oda kötötték a székhez.