A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

16. fejezet

Lucy szemszöge.

Miután egyedül keltem fel gyorsan össze készültem, mert tudom, hogy a pasim tegnap a társamnál volt, mert valami sürgős dolog akadt, amit ki akarok deríteni, de nem nagyon fog nekem kötélnek állni. Túl hamar szedem össze magam így unalmamban át mentem a szemben levő házba, hogy felkeltsem a két hülyét, de útközben észrevettem valami ismerőst, ami a kukából logót ki. Rózsaszínes ruhadarab lifeg ki a nagy konténerből, amitől még inkább azt érzem, hogy valami nincs rendben azzal a kettővel. Gyorsan felrohantam a harmadikra és Natsu pótkulcsát, ki loptam a szőnyeg alól benyitottam és ekkor hatalmas rend fogadót, de közben az egyik hódlom elém sétál, és édesen nyávogni kezd.
- Jó reggelt Happy, mi a helyzet a többiekkel? - kedvesen kérdezem, miközben simogatom, de a kérdésemre válaszként el indul beljebb én meg vissza rejtem a kulcsot a szőnyeg alá, és követem. Meg látom a fiúkat szanaszét heverve a földön, és mélyen alszanak, amire először elmosolyodom, majd az órára nézve eszembe jut, hogy ma munka van. Meg kaparom a torkom és a kezemből szócsőt képzek, és mély levegőt veszek. - Ha nem keltek fel, akkor megiszom az összes kávét és nektek nem jut! - hangosan ordítom el magam, amire mind a kettő felkelt, és komás fejel, néznek rám. - Jó reggelt! - kedvesen köszönök neki.
- Jó reggelt szívem! - komásan köszön.
- Jó reggelt, hogy jöttél be? - fásult hangon kérdezi, és csak reménykedek, hogy le eset neki hogy meg mutatta nekem miként tudok be jutni.
- Egy macska segítet nekem, meg a gazdája, de ideje lenne, ha át vedlenétek munkára menőbe, mert ma találkozunk a Hibbant hír iroda ügynökeivel! – magyarázom, neki miközben bemegyek a konyhába es lekezdem összekészíteni a kávénak valót. - Azt elmondjátok, hogy mit csináltatok, mert láttam kint a kukában azt a rengeteg rózsaszín cuccot, ami egy bizonyos modellé! - kedvesen mondom nekik a tényeket, amire egy nagy sóhajt hallok meg.
- Nos Sting segítet nekem kidobni Jenny cuccait mert tegnap egy adag heroinért elment egy menetre a dillerrével az én lakásomban. - magyarázza Natsu amire nagy szemeket meresztek a kanára, amiben három embere való víz van. Szakítottak és nekem nem szólt, hanem a pasimnak? – kérdezem, magam miközben nyugodtan töltöm tovább a vizet.
- És kellet valaki, aki segít? - komolyan kérdezem, miközben kinézek hozzájuk és látom, hogy mind a kettő fél meztelen és rám meresztik a csillogó szemüket. Érzem, hogy kezdek zavarba jönni, ahogy végig merem mind a kettő testét és meg kell mondanom Natsun több az izom, mint Stingen.
- Igen, meg kellet valaki, aki rács mögé dugja a lányt! - maga biztosan mondja, amire felhúzom a szemöldök és jobban meg nézem magamnak Stinget.
- De te a rabló osztályon vagy nem pedig a Drog osztályon! - mondom neki, amitől ingatni kezdi a fejét.
- Előtted áll a Rablási, és a Drog osztály összekötője! - büszkén mondja ki a titulását, amire meg lepődök és el is mosolyodom.
- Gratulálok a kinevezésért! - lelkesen mondom neki, amire közelebb jön és ad egy csókot.
- Köszi! - kedvesen mondja, amire meg hallom a kávéfőzőnek a jelzőjét, hogy kész a fekete leves. Elengedem a fiút és gyorsan bementem a konyhába ki kapcsoltam a gépet, és elkezdem ki tölteni, mindenkinek egy adagot, majd mindbe teszek cukrot, és ki osztom nekik.
- Lassan induljunk! - komolyan mondom a társamnak, aki bólintó, majd elkezdünk összekészülni és elindulni.

Az irodába érve egyből megláttam a főnökszobájában három embert, amitől egy kicsit elmosolyodtam, mert az azt jelenti, hogy az ügy halad, és nem fogok unatkozni. Leültem az asztalom elé ahol már ott várt engem az arc rekonstrukció, ami egy kicsit meg lepet, mert nem néz ki rosszul a fiú, és nem az a tipikus gyilkos hajlamúnak, de már lettem meglepetéseket itt. Gondolom magamban, amikor meg látóm, hogy Makarov int nekem.
- Gyere Natsu! - komolyan mondom neki majd meg indulunk be az irodába ahol egyből szembe találtam magam a gyanúsítottal, akit a tulajdonos irt le. Nem mutattam ki semmiien érzelmet hisz milyen az, ha már is leleplezem magam azzal, hogy ő nekem az első számú gyanúsítót.
- Lucy, Natsu, ők lennének a Hibbant hírügynökségtől! - kedvesen mondja nekünk a kapitány, amire biccentek és elém áll a nagy hústorony, aki felér két Laxusal egymás mellett.
- Én vagyok Plépofa Habbok, az szervezet vezetője! – mutatkozik, be nekem miközben kezet ráz velem. - Mögöttem a két legjobb emberem! - mutatja nekem, amire elenged, de már is helyet cserél velük a két fiatal, akik nálam sokkal, de jóval fiatalabbak.
- Asztrid Hofferson vagyok, örvendek! - katonáson köszön nekem, amire elkezdi szorongatni a kezem, de nem hagyom magam olyan könnyen így egy picit én is erősebben markoltam.
- Lucy Heartfilia vagyok, én is örülök, hogy találkozunk. - mosolyogva mondom, neki miközben növelem a rá hatást a kezére.
- Elismerem nem vagy törékeny, mint ahogy azt hittem. - elismerően mondja nekem, amire el is enged, ahogy én is őt.
- Te se panaszkodhatsz! - maga biztosan mondom neki miközben mosoly kúszót az arcomra.
- Lányok mielőtt itt lekezdenétek versenyezni, előtte a fiúk! - szólt bele Makarov amire meg rándítjuk a vállunkat.
- Rendben! - gyerekesen egyeztem bele, de közben Asztridra néztem.
- Majd akkor, amikor nem látják! - gyorsan vágta rá a szőke.
- Benne vagyok! - helyeseltem, majd az idegen fiú felé fordulok, és lassan kézfogásra invitálom, amit elfogad.
- Hablaty Habbok! - udvariasan még is meg döbbentő hogy hasonlít a nevük.
- Lucy Heartfilia, és meg engedsz egy kérdést? - komolyan kérdezem, amire biccent, hogy igen. - A fia vagy Plépofának? - Higgadtan kérdezem miközben elemeztem a két férfit, akik közt és nagyon feltűnt, hogy ugyan olyan zöld színű a szemük. A két személy elmosolyodót, majd egy picit nevetek.
- Igazad van Makarov, tényleg jó szeme van neki az ügyemhez! - elismerően mondja nekem az ügynökség feje. - Az embereknek csak akkor tűnik fel, hogy mi rokon vagyunk, ha véletlenül nem Hablatynak szólítom meg, hanem Fiamnak, de mondjuk árulkodó az is hogy ugyan az a vezetéknevünk! - magyarázza nekem, amire kedvesen elmosolyodok.
- De gondolom, az emberek azt nézik, hogy milyen az alakúk, és nem azt hogy milyen a szem színük, és a nevük, mert név alapján lehetnek nagybáty és unokaöcs vagy még távolabbi rokonok! - mondom nekik miközben fél szemmel figyelem Hablatyot, aki kedvesen néz rám. Talán bejövök neki, van esély rá, akkor lesz mit használnom, hogy ki faggassam.
- Értem, de ha már szóba került az unokaöcs, akkor igaz az, hogy Dágur Ádazt találták meg egy éterem sikátora mögött? - komolyan kérdezi, amire bólintok. - Értem, akkor Makarov kérlek, enged meg hogy részt vegyenek a nyomozásban hisz az egyik család tagunkról van szó! - könyörögni kezd a férfi, amire nem kicsit meglepődök.
- Én bele egyezek, de ehhez az ő engedélyüket kell kérnie Plépofa! - komolyan mondja nekünk, amitől forrni kezdett a vérem.
- Sajnálom, de ezt vissza kell utasítanunk! - komolyan mondom nekik, amire három kérdő jeles arcot kapok. - A nyomozás már folyik és az egyetlen nyomunk egy férfi, aki az áldozattal vacsorázót, és a szemtanú adót nekünk arcot is hozzá aki Hablatyra hasonlít, így mivel ő az első számú gyanúsítót, ha csak nincs olyan szikla szilárd alibije, hogy ez meg cáfolja, hogy ő tette, mert azt meg elhiszem, hogy csak összekaptak es lelépet, de ha kitervelt...
- Elég! - mérgesen szólt rám Plépofa! - A fiam bátyaként szerette Dágurt így nem hiszem, hogy valaha is meg ölné, de szerintem nyugodtan ki kérdezd heti! - komolyan mondja nekem a férfi, amitől egyből a fiára terelem a tekintettem, aki idegen néz rám.
- Neked ez a munkád, nekem az, hogy segítsek, elég jól meg oszlik a munka! - ridegen mondja, amire egy kicsit mérges vagyok.