A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

28. fejezet

Laxus szemszöge.

Egy egész nap eltelt, ahogy a fiúk nyomoztak, én meg csak ültem és figyeltem, amint a barátnőm, és Juvia tanácskozik a konyha pult mögött. úgy telt az idő mintha újra élném az éjszakázásomat, az érettségi időszakomat, de most ez rosszabb. A húgom akit úgy szeretek mintha a vérem lenne, de nem tudom mi lenne a helyes döntés. Apám rám hagyta ezt a posztót, amire teljesen szétestem. Amikor már mindenki aludt, csendben elosontam és meg se álltam a ház előtti parkolóig. Mint a rossz vezetők egyik elő veszem a cigim, amit csak akkor szoktam elő venni, ha már nem bírom ki, hogy ne öljek meg valakit. Amint mondjuk, úgy hogy egy csapat nyomozóval a hátam mögött egy kicsit nehéz. Már a számban volt, amikor is meg hallok egy ajtónyitást.

- Komolyan rá akarsz gyújtani? - kérdezi tőlem a drágám, amire el is megy a kedvem.

- Most hogy kérdezed nem igazán. - cinikusan mondom, neki miközben felé fordulok, és a szálat a fülem mögé helyezem.

- Akkor miért surrantál ki?- komolyan kérdezi, miközben közelebb jön Eveline_Black és enyhén mérgesen néz rám.

- Talán azért szívem, mert menekülök a rosszalló tekintetek elől! - kisé idegesen mondom a páromnak, aki meg áll előttem, és a tipikus leordítom a fejed arcot vágja.

- Talán nem néznénk úgy rád, mint egy idiótára, ha végre a sarkadra állnál, és nem kezdenél el pöcsölni! - ordítani kezd a párom. - komolyan embereld már meg magad! - idegeskedik, amire már én is ordíthatnékom támad. - Laxus bízunk, hiszünk benned! - biztatni próbál, amire még jobban elkedvtelenedek. Meg foga a kezem majd a szabadat az arcomra simítja. - Remek vezető vagy, csak még gyerek cipőben jársz e téren. - kicsit ironizál, amire már forgatni kezdem a szemem.

- Lehet, de ennek a gyerek cipőnek nem most kéne zavarnia engem. - idegeskedek neki.

- Mond, meg miért én vagyok a banda királynője? - komolyan kérdezi, amire már is elő bújna belőlem a romantikus énem, de ez nem lenne a megfelelő pillanat.

- Azért hogy legyen, ki a helyes utón tartsa a főnököt. - kedvesen mondom neki amire Eveline_Black azonnal elmosolyodik.

- Akkor jobb, ha meg mondom a helyes utat. Hozd ki a lányokat élve akár mi lesz, és tartsd magad a tervhez, de ha nem esik bele a lány a csapdába, akkor kitalálsz valamit, mert te vezetsz minket! - biztat engem, amire már kezdtem erőre kapni, amikor is hajnali órákban meg szólalt a telefonom. Eveline_Black egyből riadtan néz rám, én meg nagy nyugalommal tekintettem a szemében, majd fél kézzel elő veszem a telefonom-

- Laxus drága! Elgondolkodtál az ajánlatomon? - vidáman kérdezi a lány, én meg ez alatt Eveline_Black kezét fogom görcsösen.

- Gondolkodtam, és benne vagyok abban, hogy befogadjunk téged az Ftbe. Viszont ahhoz hogy új életed legyen, kell nekünk a terhes foglyod! - követelőzni kezdek, amire a párom meglepetten néz rám, de a vonal túloldalán meg nevetés tört ki.

- Persze csak úgy oda adom, nektek a csajt akkor rosszul hiszed! Ha nincs tisztalap meg hal a csajod! - mérgesen vágja rá, amire már mosolyogni kezdek.

- Ha nem akarod oda adni a lányt rendben, de akkor neked sem lesz patyolat tiszta múltad! - tartok egy kis hatásszünetet. - Gondolkodj el ezen egy kicsit! - csapom rá a kagylót majd a kedvesemre nézek.

- Biztos vagy abban, amit most teszel? - kétségbe eseten kérdezi Eveline_Black amire még szélesebb lett a mosolyom.