A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

11. fejezet. A kukulo, és a modellm

Lucy szemszöge. 

Egy átlagos munkanapon még mindig bent vagyok az irodában, mert egy kettős gyilkosságon dolgozok, így kerülve az érzelmi bajaimat. A gyilkosságot egy olyan ember követte el, aki szerit a fiatal lányokat megölni. Nem tudom miért, de valamiért nagyon zavar az ügy engem, de nem csak én vagyok ezzel, így mert Natsu sem tud semmit. Majd nem benne van a munkákban száz óra, de még mindig nem haladtunk semmit, mert nincsenek tanuk, de azok amúgy is alig látnak, és rossz a memóriájuk. A családtagok nem akarnak tudni róluk, mert mind a két lány modell volt, és nem kérték ki szüleik engedélyét, így velük nem jutunk sokra, de az érdekesség az, hogy mind a két áldozatot meg fojtották, de olyan erővel, amivel eltört egy csigolyát. Nagy öt letelésemben, amit az asztalomnál rendeztem egy hideg kávé mellett meg szólal a vezetékes telefon, amire egyből felkapom a készüléket.

- Gyilkossági csoport itt Heartfilia nyomozó! – fáradt még is hivatalos hangon szólalok bele a készülékbe.

- Szia, kedvesem, sajnos van egy rossz hírem. – bűnbánóan mondja a barátnőm, amire vakarni kezdem a homlokom, és az asztalom felé görnyedve várom, hogy mondja. – A fojtogató gyilkos ismét le csapot! – gyászos hangon mondja nekem, amire egy keserves sóhajt el eresztek.

- Mond a címet és megyek! – halkan mondom neki, amire meg is adja nekem a helyet. Leteszem a kagylót és a fejemet vakarva szedem össze magam. Nem tudom miért, de az ügy nagyon ki készít, vagy azért mert minden lányban a saját arcomat látom vagy, mert mind egy korú velem és mind a saját útjukat járják, és ezért érzelmileg is elkezdtem kötődni az ügyhöz. Egyik nyomoznak sem szabad bele keveredni érzelmileg, de lehet, fáradt vagyok a napi két óra alvás miatt is. Felnézek a papírjaimból, és a társamra nézek, akinek szintén nincs jó bőrben. Nagyon vastag táska van a szeme alatt, és a haja nem a meg szokottan áll szanaszét van, és néhány tincs le van konyulva. – Még egy áldozat! – fáradtan mondom neki, amire megdörzsöli a szemét.

- Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy menyünk! – unottan mondja, amire persze nem sokat tudok reagálni. Felállok az aszatlomtól, és magamra kapom a kabátomat, és meg igazítom a hajam. Néha csendben elindultunk a kocsinkhoz, és Natsu vezetésével eljutunk, a meg adót címre ahol kint van minden ember, aki a szakmában számit, így meg is találtuk a G-csapatot. Oda megyünk hozzájuk, és meg lepetetten fogad az a látvány hogy a két fiú frissnek néz ki.

- Ti meg hogy tudtok, ilyen frissnek tűni? – komolyan kérdezem a társam tőle. Gajeel maga biztosan elmosolyodik, és meg veregeti Natsu vállát.

- Tudod, mi tudunk aludni, nem úgy mint ti! – gúnyosan mondja Gray amire bele is ütöttem a vállába.

- Ha meg mersz szólalni nem csak egy ütést kapsz, hanem olyan helyen rúglak, meg ahol a nap se süt be! – mérgesen mondom neki, amire meg szeppenek és egyből katonásan állnak. – Van valamilyen nyom? – komolyan kérdezem őket, amire csak meg rázzák a fejüket.

- Nincs, de talán Juvia többre jutót! – bizakodva mondja Gray, amire követni kezdem a fiút. Lassan bemegyünk sikátorba ahol is ott guggolt a barátnőm amint épp a hullát vizsgálja. Egy szőke hajú húszon éves lány, akinek a nyaka látszólag el van törve.

- Mi a helyzet? – kedvesen kérdezem a barátnőmet, aki csak szörnyülködve rám néz.

- Szerinted? - fáradtan kérdezi, amire egy fanyar mosoly meg jelenik az arcomon.
- Tudom, hogy szarul, vagy, de mi lenne, ha az áldozatról beszélnénk és nem arról, hogy ilyen nyomasztó az ügy! - megértően mondom neki, amire meg rázza a fejét majd gondterhelten visszafordul a tettemhez és meg nézi a nyakát.
- Az áldozat pont ugyan úgy ölték meg, mint az eddig két lányt. Eltörték a nyakát majd itt hagyták! - komolyan mondja miközben meg mutatja nekem a horzsolás nyomokat.
- A gyilkosunk már át váltót sorozat gyilokságba! - jelenti ki Natsu amivel sajnos egyet kell értenem.