A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

7 fejezet

Lucy szemszöge

Amikor vissza értünk az őrsre én egyből a gép mögé bújtam, mert nagyon érdekelt hátha téved Natsu és tényleg nem létezik Kill grils és ha igazam van, akkor az orra alá dörgölhetem. A gép elkezdett bemelegedni, míg én unalmamban főztem egy kávét és lassan meg indulok vissza a gép elé. Amikor leültem a helyemre egyből meg szólalt a telefonom. Gyorsan ki vettem a zsebemből és nagy szemekkel néztem a képernyőt amin a barátnőm neve van oda írva. Gyorsan feloldom a hívást és a fülemhez emelem a készüléket.
- Hello, mi a baj? - kedvesen kérdezem a bártőmet, aki egyből bele sikít a fülembe. A telefont pár métere arrébb raktam, majd amikor alább hagyott a visító hang visszaraktam. - Mi történt? - komolyan kéredzem a lányt, miközben fel keletem a helyemről és meredten nézek az asztalra.
- Gyere le a laborba! - segély kérően mondja én meg máris meg indultam a lift felé. Kinyomtam a mobilom, miközben beszálltam liftbe. Idegesen kezem nyomni emelet liftjét és közben csak arra tudok gondolni, hogy mi történhetett vele. A lift nagyon lassan halad lefele én meg idegességemben dobolni kezdtem. Mi történt, hogy így visíthat? Gondolom magamban közben eszembe jutót pár emlék, amikor így reagált és az egyik ilyen egy kígyó miatt hívót, mert az áldozatból kibujt ki. Ami vicces is volt, de akkor fúl, komoly kellet lennem. Közben végre leért a lift és én meg rohanva mentem be a laborba.
- Mi történt Juvia? - Aggódva kérdezem a barátnőm, aki zokogva néz rám. A pumpa elkezdett fel menni bennem, mert micsoda dolog a hogy meg ríkatja a legjobb barátnőm. - Ki volt? - higgadtan még is komolyan kérdezem a lányt, aki azonnal a nyakamba borult. Simogatni kezdem a hátát és csitítgatni. Ha meg tudom ki tette, akkor meg ölöm.
- Gray...és...én...összejöttünk! - zokogva mondja nekem, amire nem is tudom miért de olyan érzésem támadt hogy menten össze esek. Ezért hív fel engem visítva és itt zokog nekem, pedig ez egy jó dolog szerintem.
- Ezért kell sírni? - döbbenten kérdezem a lányt, aki egyre nyugodtabban veszi a levegőt.
- Nem, azért ahogy! - síros hangon mondja nekem, amire csak még nagyobb lett bennem a kérdőjel. Elengedem a lányt és leültetem a székre és komolyan rá nézek, miközben oda húzok magamnak egyet.
- Hogy történt? - komolyan kérdezem, a lányt miközben nagy szemmel nézek rá. Egy halvány mosoly húzódik az arcán, ami nekem már furán hat. Vagy jó dolog történt vagy vita alatt mondtak ki jöjjenek össze.
- Hát minden ott kezdőt, hogy...

Juvia szemszöge.
--reggel--

A szokásos rutint elvégezve meg indultam a munkába, ami egy kávéval és egy nagy adag dobóz sütivel a kezembe. Mert aki egésznap a hullákat boncol annak ki jár annyi, hogy meg egyen néha egykét szelet sütit. A kollegák már hozzá szoktak, mert néha nekik is hozok a kedvencemből, ami csokis kekszet jelent. A kezemben lévő dobozzal meg indulok az öltözőbbe. Ahol mindent leraktam és át vettem a köpenyem. Ekkor meg rezzen a telefonom, amit villámsebesen felkapok, és meg nézem, ki irt. Nagyon meg lepődtem, amikor Gray irt nekem, mert hát nem meg szokót tőle, de mondjuk, még csak két hete randizunk, és nagyon jól erezem magam vele. Kedves nem bukó, mint ahogy ezt eddig hittem, de mondjuk az se rossz, hogy álom teste van, amit meg kell mondanom nagyon imponáló. Ahogy olvasom, az üzenet úgy kezdek bele pirulni. " Jó reggelt Juvia, remélem nem baj hogy most írók, de csak most keltem és meg akartam neked írni, hogy csodásan néztél ki szombat este a kék koktél ruhádba, és azóta is csak téged látlak magam előtt! Ma benézek hozzád miután végeztünk a helyszínek nézegetésével, gondoltam beszélgethetnék olyan jól, mint múltkor." Döbbenten olvasom az üzenetét, és hiába olyan rideg néha tud így is viszonyulni hozzám. Igaz már azóta tetszik nekem amióta ide kerültünk és végig néztem, ahogy rendőrként fel avatják, de akkor úgy voltam vele, hogy hagyjuk a dolgot, mert én soha nem tetszettek neki. Azóta eltelt pár év és együtt kezdtünk dolgozni, aztán itt játszottunk pár flört csatát és végül két hete eljutottunk odáig, hogy randira mennyünk, ami felemelő volt. Jobban élveztem, mint eddig bármelyik pasival. Nem válaszoltam neki helyette inkább bementem a laborba és folytattam, amit napokban kezdtem. Még mindig nem találok nyomokat a férfi testén, akinek az ügyén Lucyék dolgoznak. Nincs rajta újlenyomat csak egy nagy lyuk a hasán, ami szerintem undorító. A ruháin se találtam semmit pedig valamilyen betonon feküdtetett, mert cement maradványokat találtam a sebben meg a ruhán. Unalmamban elővetten a doboz csokis kekszemet és elkezdtem eszegetni és közben a hullát nézem. Ha nem találjak meg az eszközt, akkor nincs, semmi bizonyíték az emberek ellen pedig jó lenne valamit találni. Forogni kezdek, a székemen majd a gép elfordulok és elkezdem leírni jelentésemet.
Órák telnek, így amikor is hirtelen meg halom, hogy a lift ajtó kinyílik. Óvatosan ki hajolok és meg lesem ki az, de amikor meg látom Grayt farmerban és pólóban egyből visszabújok a képernyő mögé. Nem kellet volna oda néznem. Szidom magam miközben a hevesen dobogó szívemet próbalom féken tartani. Elkezdek, úgy tenni mintha ez lenne a legfontosabb dolog, amit valaha is láttam volna és ezerrel gépelem a dolgom vagy is úgy teszek.
- Szia! - kedvesen köszön nekem a fiú, amire felkapom a fejem, mert pont a gépem mögött áll, és az arcán ott ül egy diadal ittas mosoly, ami tetszet.
- Szia! – viszonzom, a kedvességét majd arrébb gurulok a székembe. Látom a kezében egy zacskót, amitől elfogót, a kíváncsiságot. - csak nem ajándékot hoztál? - komiszan kérdezem a férfit, aki csak biccent egyet. Elkezdett lehajolni hozzám, amit nem értetem, mert az ajándék szerűség a kezében van. Pislogva nézek rá, amire meg a fagy a srác, lassan visszaegyenesedik, és a fejét vakarva néz rám.
- Félre értetem volna valamit a randikat? - tanácstalanul kérdezi a férfi, amire leeset nekem, hogy mire gondolt
- Nem csak azt hittem, hogy azaz ajándékom? - mutatok a háta mögé, amit egyből elő is húzót. Meg láttam a vödröt, amin vérnyomok voltak.
- Egy véres bizonyítékkal lepnélek meg? - komolyan kérdezi, amire nevetni kezdek. - Ez nem vicces! - háborodik fel én meg próbáltam visszatartani a hangos nevetésem, de ha úgy vesszük nagyon vicces a helyzet. Látom a fiún, hogy elönti a méreg, de még mindig képtelen vagyok abba hagyni a nevetést. - Ha most nem lehet veled komolyan beszélni, akkor később vissza jövök, amikor lehiggadtál! - hisztisen mondja és meg indul kifelé én meg abba hagytam a nevetést és utána mentem. Nem cseszhetem el nála az esélyeimet most nem.
- Várj Gray! - kiáltottam utána és a labor ajtajában meg állva nézünk egymásra. - mit akartál nekem mondani? - Félve kérdezem a fiút, aki még mindig mérgesen néz rám. Lehet, hogy van két diplomám, amikhez nem keveset dolgoztam, és most úgy viselkedtem, mint egy hülye gyerek. Korholni kezdem magam, amire meg indultak a könnyeim.
- Majd akkor, ha mind a ketten lehiggadtunk! - rideg hangon mondja nekem, ami meg ijeszt. Meg fogom a karját, de közben végig a padlót néztem. A szívem zakatol, közben magamon érzem a férfi haragos tekintetét, de nem érdekel, akkor se engedem el.
- Mond! - halkan mondom, neki miközben a szemeimből patakokban kezdtet folyni a könnyem. Nem merek fel nézni rá ilyen állapotban.
- Csak annyit akartam kérdezni, hogy ha már úgy is ennyi időt töltünk, együtt mi lenne, ha járni kezdenék? - mérgesen mondja, amire felkapom a fejem és csodálkozva nézek a fiúra, aki még mindig mérgesen néz rám, de lassan lenyugszik. Gyorsan lábujjhegyre álltam és az ajkárra hajoltam. Remélem már nem haragszik rám, mert nem akarom el engedni. Hirtelen két erős kar tekeredik a derekam köré és a férfi felé von. Remegve, de lassan átkarolom Gray nyakát, aki erősen meg szívja az alsó ajkam. A vad csók után kénytelen voltunk el engedni a másikat, mert nem kaptunk levegőt. – Kérlek, ne haragudj! - halkan mondja nekem, amire még jobban elkezd verni a szívem.