A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

67.fejezet: Végjáték! Visszatér 2.rész!

Natsu szemszöge.

Lucy már kilenc hónapos terhes és nehéz tudom el hinni, hogy itt vagyok vele, és át élem ezeket, mert még mindig nem áll le dolgozni, hiszen mindig keres kibúvót, és hálás is vagyok neki, hogy segítsen nekem. Nagyon szeretem, de makacsabb, mint ahogy azt én vártam, hisz én vagyok a férj, de még is mindig meg torpant azzal, hogy már egyszer végig csinálta és biza benne. Igaz most nincs egyedül, de nagyon nem tetszik nekem, hogy kizár ilyenkor. Igaz még ott van az is, hogy gyászol, mert a keresztapja meg ölte a szüleit és nincs mása, de itt vagyok én és Luna, aki minden mellett egyre jobban fecseg és benne szokót lenni az otthin fejtegetésekben, amik nekem és Lucynak agytorna a munka mellett. Lehet Luna lesz az, aki egyszer még nálunk is jobb nyomozó lesz, és nem is bánom, csak az a baj hogy nem akarom, hogy olyan gyomorfogató látványában egyen része. De mind ezek mellett szerintem remek nővére lesz a kicsinek, aki a fiam ként jön a világra, a nevet Lucy ki találta csak nem akarja elmondani. Gondolom, ahogy ezt elgondolom, miközben az irodában az üres asztalt nézem, ami mögött Lucynak kéne lenni, de ő jelenleg hetente egyszer orvoshoz megy, én meg minden este haza megyek egy pomelóval amire egész nap sóhajtozik. Néha kicsit fáradtan érkezem haza, de ekkor Lucy mindig meg mosolyogtat, és meséli nekem hogy mit csináltak ma Lunával. A karácsony is így telt bár szerencsémre évek óta nincs ezen a napon gyilkosság amióta Lucyval meg oldottuk az ügyet. Szeretném azt hinni, hogy ilyenkor hogy egy karácsonyi csoda létezik. – gondolom magamban, ahogy elnézem a képeket, amiket a nejemről, és a lányomról készült. Szeretlek titeket. – gondolom, ahogy meg szólal a telefonom, és nem jelent jót.

- Itt Dragneel nyomozó! – szólok bele kicsit mogorván.

- Itt a diszpécser. Elena Hanter szolt hogy hívjam, felmert van egy ügy, ami érdekelheti. – komolyan mondja nekem, amire már is felkelti az érdeklődésem és meg adta nekem a címet ahova mennem kell. De még mindig ülök, és nézek ki a fejemből, ahogy átjár a rosszalló meg érzés. Mi lesz?

A helyszínre ki érve egy káosz, fogadót. Katonák és rendőrök morogva dolgoznak egymás mellett. Ez csak egyet jelentethet! – gondolom magamban, ahogy közelebb megyek a baj forrásához. Elena nagyon komolyan néz, miközben Gajeel éppen igazgatja a szakállát. El se hiszem, hogy Levy engedte neki! - morgom magamban, ahogy meg érkezek a kollegina mellé.

- Mi a helyzet? – kérdezem, miközben a szemem a holtest felé megy. Elakad a szavam, ahogy szőke fürtöket meg látom és a teste mellett a beleit. Szinte még frissnek néz ki pedig már órák óta halót a vére mellette van mind az öt-hat liter, ami a véráramában. Szám elé teszem, a kezem majd elfordulok, és egyenesen Grayre nézek, akinek az arcán ott rügyezik a borosta nyoma.

- Ismered? – kérdezi tőlem a barátom, amire bólintok, majd visszafordulok, és próbálok tárgyilagos maradni.

- Nagyon. Neil Bekker régen a szakaszom egyik tagja volt. – mondom nekik, ahogy elnézem a testet. – Nincs hozzá tartozója árva volt, és végig bukdácsolta az életét, így amikor egy rendőr mondta neki, hogy vagy a fokház, vagy a sereg, és így került hozzám. – mesélem nekik az életét, amire mindenki jegyzetel, én meg felálltam és láttam, hogy jön hozzám egy tiszt.

- Al ezredes! –vigyázba áll, amire intek neki, hogy pihenjen. – Allen közlegény vagyok. Azt a parancsot kaptam, hogy szólja, hogy a felettesem hívatja magház. – katonásan mondja, amire biccentek.

- Kitől van a parancs? – kérdezi mögöttem Elena amire egy kicsit elmosolyodok.

- Dragneel Ezredestől. – válaszolja neki a tiszt miközben meg nézem a döbbent arcát.

- Leléphet Alen. – szólok neki majd meg nézem, ahogy Erik neki es a tettem össze kaparásának. – Hanter, mi lenne, ha mennék apámhoz, ők úgy is elintézik ezt a részt a G-csapat. – viccesen mondom miközben a szememet le nem tudom venni Neil testéről.