A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

44.fejezet

Gray szemszöge

Natsu ellen kiment a körözés egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a legjobb barátom képes, lenne erre. Ott hagytuk a helyszint hisz Juviaval kellet lennem aki majd felrobbant mérgében hisz az előbb alkalmatlanak mutatták be a munkájában ami az ellenkezője. A kocsiban ülünk és egyikünk se szól a másikhoz, és várom, hogy meg szólaljon.

- Hogy mer valakit lenézni az után hogy csak egyszer látót. – bosszankodik, amire megkönnyebbülök, hisz akkor nem rejti véka alá.

- Vak a nő. Aki nem végzetségét mutatja, neki először azzal csak lekezelően tud, vele beszéli. – próbálok póénkodni amire nem sokat reagál, a szerelmem. – Tudod szívem nem lesz jobb, ha magadban tartod! – tanácsolom neki, amire egy nagy levegőt vesz, majd felém néz, de én nem tehetem hisz vezetek.

- Tudom, hogy a te nem tartasz rossz orvosnak, de akkor is zavar, hogy még mindig képesek alábecsülni annyi kutató munka után. – idegeskedik nekem, amire a kezem, ami eddig a sebválton volt az a térdére vándorolt.

- Nálad jobb orvos nincs a világon szívem. Így is csoda hogy hozzám jöttél annak ellenére, hogy csak nyomozó vagyok. – kedvesen mondom neki, amire persze elmosolyodik.

- Ha azt hiszed, hogy a nyomozók lejjebb vannak, mint az orvosok akkor tévedsz. Mi is kutatunk valami után csak nem nyomok után, hanem egészen más után. – mondja nekem rébuszokban majd ad az arcomra egy puszit. – De tudod, hogy nem csak az eszedért mentem hozzád. – biztat, amire már is kezd bizseregni minden porcikám.

- Tudom, viszont ideje lenne dolgozni Kicsim. – szólok, rá miközben beparkolok az őrshöz. Felé fordulok, majd gyorsan adok neki egy csókot, majd ki léptem és megindultam az iroda, kézen fogva, és míg ő a boncterembe ment én a gyilkosságiak szintére ment. Elkezdtem nézni az e-mailjeimet és nem volt semmi csak a nagy semmi. Elkezdtem a tévét nézni hisz csak ilyenkor van időm erre, és ekkor láttam meg a barátom arcát a tévén, mint körözőt személy. Elakad a szavam majd egyből berohantam a kapitány irodájába. – Uram látta! – idegesen szólok neki, amire szomorúan néz rám.

- Sajnos tudom, én adtam ki az engedélyt, és a hírt a sajtónak! – halkan mondja, miközben kinéz az ablakon. – Ezt nem tudod de Natsu már Laxusnál van, egyelőre. Ám Lucy eltűnt és nem tudjuk, hol van, de az biztos, hogy bajban van és minden percben nagyobb arra az esély, hogy megölik a lányom! – egyre idegesebben és könnyeit visszafojtva néz el. Igen nála jobban senki nem szereti Lucyt csak Natsu, meg Bobi, de mi is, úgy szeretjük, mint ha a vérünk lenne. Juvianak a testvére nekem meg a sógorom. – gondolom magamban miközben hallom, hogy a lift meg érkezik az emeltünkre.

- Meg jött a boszorka! – morgok, magamban miközben ki megyek a nyilvánosságra, amire meg jelent a beképzelt nő. Fogamat összeszorítva várom, hogy meg álljon előttem.

- Remélem a neje visszatette a tőkeit, mert még mindig elég töketlennek néz ki. – sérteget engem én meg idegesen meg szívom az alsó fogaimat.

- Inkább ne sértegessen, magam alávaló nőszemély. Ma már meg sértet, és bántót, három kollegát, ha tovább teszi meg kérem a főnökét, hogy távozzon. – fenyegetem meg a nőt, amire felhúzza a szemöldökét, majd elmosolyodik gúnyosan.

- Honnan veszed, hogy levenne az ügyről? – megkérdőjelez, amire összekulcsolom a kezemet a mellkasom előtt és kihúzom magam így mutatom az izmaimat.

- A főnököd sokszor játszik a rendőrség kosár csapatában, és csapat tagok vagyunk, így nevezhetem barátomnak is és szerintem meg érti azt, ha azt mondom neki, hogy az embere nem bánik jól senkivel itt, és még a legjobb korboncnokunkat is képes volt végig sérteni. – nyugodtan mondom neki, amire már is ledöbben.