A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

🌲Karácsonyi gubanc 🌲

Natsu szemszöge.

Lucy egyre szeszélyesebb és nagyobb a hasa, és nehéz elhinni, hogy legalább még négy hónap van addig, amíg ki nem bújuk a kicsit, közben meg Luna egy re nagyobb és nagyobb, mint egy gomba úgy nő. Nehéz mindig a munkára vagy mondjuk a célra őszpontosítani, ha nem tudom mi a helyzet Lucyval. Tudom, nem lehetek mindig mellette, de biztos hogy ki kergetem a világból az aggodalmammal. A sok ügy meg otthoni teendők miatt nem vettem észre, de a gyönyörű Magnólia ripsz-ropsz fehérben és karácsonyi fényekben tündökölt. Ez jó és szép és én épp otthon voltam amint Lucy tájfunként, míg én a kanapén fekve igyekszem befejezni a jelentésem.

- Luna ha végeztél a játékkal kérlek, szólj apudnak, hogy menni akartok a karácsonyi vásárba. – emlékeztet engem Lucy ezzel, amire már is befejezetem a dolgom és félre tettem a laptopot, és azonnal mentem a szekrényemhez, és ki kaptam némi ruhát, de csak úgy random. Aminek a következménye az volt hogy ki kaptam egy karácsonyi pulcsit ami sajnos nem is az enyém volt hanem apámé amit még régen adott hogy vegyem fel egy bulin. Ahogy készvoltam Luna már előttem is termet talpig felöltözve és nagyon csini kis lány volt. – Vigyázattok magatokra és kérlek, ne csináljatok semmi olyat, ami miatt meg tiltsam a vacsit! – mondja nekem egy kicsit morcosan, hiszen szeretem a kicsit és mindent meg adnék neki, amit lehetne, de nem lehet, mert akkor elkényeztettem, mint a kis szörnyeket, akiktől félek, meg Lucy. Nehéz a felelős szülőnek és egyben apának is lenni. – gondolom magamban, ahogy útnak indulunk a közeli karácsonyivására, ami fényekkel van tele meg emberrel, és persze Lunaval is nehéz a lépést tartani. Ahogy egyre jobban élvezem a sétát egyszer csak egy nagy tömegre lettem figyelmes a főtéren. Merő kíváncsiság miatt arra fele menetem a lányommal miközben egyszer csak meg látok egy piros ruhát az emberek köt. Amint tiszta volt a kép azonnal be fogtam Luna szemét. Komolyan egy hullának kell itt lennie. – morgom, magamban miközben kőr benézek és meg látom a sajtosokat, akik ki szúrtak engem. Egyre gázosabb egy híres csapatnak a tagjának lenni. – morgom magamban, ahogy Lunát magam mögé húztam.

- Dragneel nyomozó! – szólítottak le miközben a képembe nyomja a mikrofont. – mit gondol erről az esetről? – kérdezi nagy kíváncsisággal a riporter, amire már is szúrósan nézek rá, és előrébb lép Luna amire egy vakut látok.

- Azonnal távozzanak, nem nyilatkozom! – szólok rájuk idegesen majd Lunara nézek, aki felnéz rám, és ez szívszaggató, hogy így lát engem. Felkapom, majd félre megyek vele, és közben hívni kezdem a nejem.

- Szia, Natsu mi a baj? – kérdezi tőlem Lucy kicsit lihegve.

- Szia, van itt egy testet és Luna is itt van. Haza küldöm egy járőrrel, nyugi nem látott semmit. – komolyan mondom neki, amire hallok egy kisebb könnyed sóhajt.

- Rendben, és vigyáz magadra! – szól rám kicsit megtörten miközben el tettem, majd meg jelent egy tiszt, akit meg kértem, hogy vigye el a lányom, majd miután elment én ott maradtam és terepet biztosítva, és a gumi kesztyűmet felhúzva nézem a helyzetet. Egy nyalóka állt ki a mikulás hasábból, és a piros anyag miatt nem látszik a vér, de elég sokat vesztett, mert kezd be barnulni. Ám nyomokat láttam így követtem és egy standhoz érek, amin egy halom olyan nyalóka van, ami benne is van a férfiban, majd találok egy törőt darabbot, amire már is ki értek a kollegák, majd felém rohan Gray és Gajeel akiknek teljesen szét álla a hajuk.

- Miért kell neked hullát találni akkor, amikor nekünk is van dolgunk! – morogja nekem Gray, amire már is meg rázom a fejem.

- Nyomozó vagyok, és még ezt csodálod? – kérdezi tőlem, amire bólint.

- Jogos, viszont most elhoztam egy régi motorost! - mutat nekünk a halottkémre, aki nem más, mint Juvia.

- Te meg hogy hogy itt vagy? – kérdezem tőle, amire mosolyog, mint a vad alma.