A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

54 fejezet

Gray szemszöge.

Nem sokkal az őrsről el értünk kocsival a Grenfily vállalat parkolóját, ami egy húszemeletes épület volt, ami tele volt üveggel, és nem nagyon értettem, hogy miként tudnak tudósok itt dolgozni. – értetlenül néztem az építményt miközben a lejvényemet piszkálom, mert csak ez jelzi, hogy mi a hívatásom. Rá nézek Gajeelre, aki látszik, hogy undorodik a helytől.

- Mennyünk? – kérdezem tőle megértően, bár még az álmosság kerülget engem.

- Ez sajnos nem kérdés, hanem muszáj! – morogja majd meg indul, ahogy én is követem a társam. A bejárat egy üvegből készült toló ajtóvolt, amin túl is mentünk és a recepciós lányhoz mentem.

- Jó napot szeretnénk fel menni a vezérigazgató helyetteséhez. – kedvesen mondom neki, amire a szőke nő mosolyogva rám nézet.

- Sajnálom uraim, de ma nem fogad látogatókat. – kedvesen mondja nekünk a csilingelő hangján amire Gajeellel egymásra nézünk, amire mosolyogva vissza fordulunk a hölgyhöz és elő veszünk a jelvényünket.

- Rosszul értette nekünk beszélnünk kell! – emelje ki a társam, amire a lány lefagy, majd mutat a lift felé.

- Bocsássanak meg nekem. Mr. Fily azonnal fogadja önöket a húszadikon. – hadoválja nekünk, amire biccentek majd meg indulunk a lifthez, amit már lent is várt.

- Soha nem unod meg a recepciósokra rá hozni a frász? – pimaszul kérdezi, amire már is nevetni kezdek, majd beszállok a kabinba, és meg nyomom a gombot.

- Miért unnám meg azt, ami a munkánkban az egyik leg jobb része. – vidáman dicsekedek neki, amire velem kacag egy kicsit.

- Igen, de a legjobb mindig az, hogy kattan a bilincs a rossz fiukon. – mondja a másik jót, amire bólintók.

- Igen, de a legjobb az, hogy amikor Lucy ki hallgat valakit a szobában mindig két fokkal melegebb lesz. – ecseteltem neki az infót ő meg egyetértően bólint.

- Igaz, de most csak mi vagyunk ő meg élvezi a nász útját. – kedvesen mondja, nekem a dolgot én meg csak mosolygok.

- Annyi szenvedés után meg érdemlik, hogy kettesben legyenek. – egyet értettem vele majd meg állt a lift ahol is ki nyílt az ajtó és elénk tárult az üveg kalitka leg melegebb irodája. – Kezdődjön a tánc! – drámain mondom majd lassan ki lépünk és az íróasztalnál lévő fickóhoz mentünk, akik idegesen rágót el egy ceruzát éppen.

- Biztos urak. – idegesen mondja nekünk, amire meg kaparom a torkom.

- Nyomozók vagyunk, a közrendőrök azok az utcát járják és védik a várost, mi viszont nyomozunk a Hellen Greny halálának az ügyében. – magyarázom neki, amire idegesen bólint.

- Bocsássanak meg, de az a tény is hogy Hellen meg halt súlyos hír. – bőgő hangon mondja, amire forgatni kezdem a szemem.

- Igen ezt meg értjük, de meg kell mondania Mr. Fily hogy kik voltak Mrs. Greny ellenségei és esetleg haragosai? – kérdezem tőle, amire már is fogni kezdi a kopasz fejét, majd meg igazitja a barna méreg drága öltönyét.

- Nem kevés. A cégre rá járt a rút nem kicsit, és ez által, csomó dolgozót kellet el küldenünk innen. – magyarázza nekünk, amire csak át helyezem az egyik lábamról a másikra a súlyt olyan sablonos a szöveg.

- Voltak fenyegetések vagy hasonlók? – kérdezi a társam, amire a férfi nem nagyon akart reagálni, csak úgy folyt róla az izzadság.

- Nem igen. A fenyegetések inkább nekem jöttek, mert én küldtem el őket innen, de ha úgy vesszük közösek az ellenségeink. – magyarázza nekünk a nem túl hasznos infókat.