A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

69.fejezet

Natsu szemszöge.

Levy nem jutót sokra én meg idegesen nézem az esemest amire már is döbben voltam, viszont nem jut eddig semmi eszembe. Nézem a radart, amit Levy indítót el és semmit nem talál, a kamerán pedig lefutatja mindenkin Ali Osman, de biztos vagyok benne, hogy nem hagyja, hogy csak úgy meg találják, csak ha ő akarja, azért is telefonált. Idegesen nézek, de nem javítok ezzel, csak tetézem a bajt. Dobolok a kezemmel az asztalom, ahogy elnézem, a helyett majd eszembe jut egy szöveg. „FBI ilyen, és néha mindenre képesek vagyunk még e lehetetlenre." – jut eszembe, amire felkapom a telefont, és hívni kezdem a bátyám. Remélem, azért fel tudja venni a telefont. – gondolom, miközben csendben várok.

- Szia Natsu! Milyen ügyben keresel? – kedvesen kérdezi tőlem, amire már is mosolygok.

- Szia. Nyomon követsz mostanában? – kérdezem tőle egy kicsit kíváncsian, amire hallok egy kisebb horkanást.

- Igen miért kérdezed? – kérdezi kicsit zavartan, amire már is mosolygok.

- Mondjuk, mondhatnál egy gratulált, vagy eljöhetnél a kórházba, ha meg született a kicsi. A másik az, hogy jó lenne meg tudni honnan jött a bejövő hívásom úgy egy órája? – kérdem, amire halom, hogy ki kapcsolja a mikrofont, majd vissza.

- Mavis dolgozik az ügyön, de nem egy egyszerű programon ment ez a hívás. – tájékoztat, amire kezdek meg nyugodni.

- Rendben, mikor tudok meg valamit? – kérdezem kicsit türelmetlenül, amire hallok egy kisebb sóhajt.

- Másfél óra múlva találkozunk egy kávézóban. – adja meg az utasítást, és címet.

- Értettem. – mondom neki, amire szinte látom, hogy mosolyog, és még van egy dolog.

- Nagyobb biztonságba van veled a fiú, mint az őrsön, úgy hogy hozd magaddal. – mondja, amire már mindet értek.

- Értettem ügynök úr. – kedvesen mondom neki.

- Akkor másfél óra múlva tali öcsi. – kedvesen mondja majd meg szakad a hívás. Ideje készülni, mert ha meg van Ali helyzete, akkor nem habozok. – gondolom magamban miközben egyre inkább, de helyette inkább a levettem a jelvényem és a szolgálati fegyverem, meg persze elő vettem a sajátom.

- Natsu mi a terved? – kérdezi tőlem a barátom, amire felnézek.

- Megyek és elkapom Alit. – idegesen, amire közelebb jön, és fel kapja a jelvényem az asztalomról, és az arcomba nyomja.

- Natsu már megint meg akarsz ölni egy embert? – kérdezi nem kis felháborodással a hangján.

- Ha az kell ahhoz, hogy meg védjem a családom akkor igen. – komolyan mondom, amire elém áll.

- Natsu, nincs kedvem, meg senkinek látni, hogy Lucy szenved, mert börtönbe mész úgy hogy vedd azt a kibaszót, jelvényt, és rendőrként lődd le, mint hogy civilként. – szól rám, amire meg nyugszom.

- Igazad van. – értek egyet és elveszem tőle, majd fogom és visszateszem az övemre a szolgálati fegyveremmel együtt.

- Tudom Luna veszélyben Lucy vajúdik, én tudom milyen, hiszen nekem is nagy a családom Haver, de te is közte vagy úgy hogy nem kéne olyat tenned, ami miatt éled vesztenéd. – mondja, amire nagy levegőt veszek.

- Jó. Köszönöm. Kéne egy kis támogatás. – mondom kicsit segély kérően, amire elmosolyodik.

- Ez csak természetes Tesó. – kedvesen mondja, majd felfegyverkezünk, de a tartalékot elő véve Scottra nézek, aki elém lép.