A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

25. fejezet

Lucy szenszöge.

Másnap, amikor meg tudtam Natsutol, hogy bevitt a G- csapat egy gyanúsítottat azonnal bementem a kapitányságra nem érdekelve azt, hogy lebukok.Gajeel és Gray már az asztalon feküdt, és az igazak almát alussza. Az idegességemet egy kicsit visszaveszem és ahelyett, hogy ordítoznék, inkább a konyhába megyek és lefőzök nekik egy adag kávét, és amikor kész vagyok vele, két bögrével a kezembe visszamegyek hozzájuk, amit óvatosan lehelyezek az asztalra. Körbe nézem és látom, hogy nem sok kolléga van bent így tölcsért formálok a kezemből, és mély levegőt veszek.
- Riadó! Gyilkosság történt a börtönben! - hangosan ordítozom, amire a két fiú felkapja a fejét és egyből a fegyverük ért nyúlnak majd hót komásan céloznak egymásra. - Azért nem kéne lelőni egymást! - pimaszul mondom nekik amire jobban meg nézik a másikat és vissza teszik a fegyverüket a helyére. - Jó reggelt! - nyájasan köszönök nekik amire csak integetnek.
- Neked biztos jó de te most keresel bent? - kérdezi tőlem Gray amire kicsit mérgesen nézek.
- Amikor azt mondtam hogy tájékoztatom akkor arra gondoltam hogy nekem szóljatok, ne annak az idióta társamnak aki tojt nekem szólni! - felháborodva mondom nekik, amin csak pislognak.
- Szóval így beszélsz a pasidról, amikor nincs a közeledben? - pimaszul kérdezi tőlem egy ismerőshang, amire forgatni kezdem, a szemem majd felé fordulok és a mellkasára helyezem mutató ujjam és arrébb tolom.
- Mivel az úgy nevezet pasim, nem képes fel fogni hogy egy gyilkossági ügyről van szó így tudnom kell a részleteket főleg akkor ha én kértem meg Levyt hogy nézzen utána pár embernek. - idegesen mondom neki, amin csak mosolyog, de a fülemhez hajol.
- Azt úgy tudod, hogy most valltad be a kollégák előtt hogy járunk! - közli a tényeket, amire főni kezdet a fejem.
- Utállak! - szűröm ki a fogam közt a szót, amire meg simogatja a vállam.
- Én meg szeretlek! – vallja, be nekem majd add egy puszit az arcomra, majd a többiek felé néz, én meg a vörösségemmel szenvedek. - Mi a helyzet a késes fogyatékkal? - lelkesen kérdezi tőlük.
- A laborosok egész éjjel dolgoztak, ő meg az ügyvédjével és a Menedzserével beszélgetett, és szerintem ők is aludtak, de még kiderül. - ásítozva mondja Gajeel, én, meg amikor végre le nyugodtam feléjük fordultam, és kedvesebben nézek rájuk, amikor is meg látom a barátnőmet kezében egy szép aktával.
- Akkor azt hiszem ideje, hogy a G- csapat akcióba lendüljön! - jelenti ki az arcán egy széles mosollyal, ami az enyémen is megjelent.
- Szerintem is! - értek vele egyet.
- Én mondjam, vagy ti akarjátok ki bogarászni a tudást? - poénosan kérdezi Juvia amin egy kicsit nevetni kezdek.
- Hát jobb lenne, ha te mondanád drágám! - félve mondja neki Gray, amire a menyasszonya oda adja köteget, és mint egy elő adó meg áll az asztal mellett felénk fordulva.
- A laborosok találtak délyenest a szőnyegen, ami meg egyezik az áldozat vér csoportjával és a markerekkel, és jó hír hogy a késen is az ő vérre volt, ahogy rajta volt Dan új lenyomata! - mondja nekünk a jó hírt, amin örülni kezdek.
- Akkor nem kell énekelnem a fináléban! - éljenzek magamnak, amire mindenki felém fordult. - Mi az? Vége az ügynek nyugodtan kiszállhatok. - magyarázom nekik, amire meg rázzák a fejüket. - Akkor is végeztem ezzel! - ellenkezek majd meg fordulok. - Fiúk irány a kihallgató szóda! - idegesen szólok nekik miközben meg indultam a szemlélő szobába ahol egyedül álltam és vártam. Nem kellet sok, mert a társam követet oda majd azt látom hogy a fiúk is meg érkeztek a helyükre. A szobában két rendőr, egy ügyvéd, késdobáló, és egy menedzser van, aki szétidegeskedik a fejét. - Mint ha öt hallgatnák ki és nem az ügyfelét. – állapítom, meg amire a párom meg vonja a vállát.
- Lehet, azért mert ő segített Svájcban neki abban, hogy eltűnjön! - közli a tényt, amire helyeslően bólogatok.
- Dan vagy szólítsam Maxnak? - csipkelődve kérdezi Gray a fiút, amin kikerekedik a szemem.
- Honnan tudnak róla? - döbbenten kérdezi a gyanúsítót a kollégáimtól.
- Van egy nagyon ügyes kollégánk, aki bármit kiderít bárkiről, akár milyen digitális vagy papírformai ügyről van szó. - agyon dicséri Gajeel a barátnőét, de egyet értek vele.
- Akkor azt is tudniuk kell, hogy az ügyfelem ártatlan! - tudatlanul kezd ellenkezni a férfi, amire fogni kezdem a fejem.
- Amatőr! - morgom az orrom alatt. - Ilyenkor nyilvánul meg, hogy nem is tanult csak lefizetek a tanárt. - idegesítem magam visszagondolva az iskolás éveimre.
- Mivel több bizonyíték is mutatja, hogy ügyfele tette így elég nagy valószínűleg sem ártatlan! - vágja kedvesen az újonc fejéhez Gray. - Az áldozatot Dan szobájában ölték meg! A gyilkos fegyveren is az ő ujjlenyomata volt, így szerintem vallomás nélkül is bevándorolhat, a börtönbe! Meg az rádob pár évet, hogy az országában körözik testi sértésért! - pimaszkodik a kollégám, amin csak pislogok. Egy olyan nyomozáson vettünk részt, amin csak hátra kellett dőlnöm, pedig én ígértem meg Wendynek hogy elő kerítem a gyilkost. - szomorúan gondolok, erre miközben ki megyek a szobából.
- Mi a baj Lucy? - kedvesen kérdezi tőlem Natsu amire visszafordulok felé.
- Nem sok! - terelni akarom a témát, de meg fogja a vállam, és komolyabban néz a szemembe.
- Meg ígértem Wendynek hogy meg oldom, de ehelyett Grayék fejezték be a munkát, aminek örülök, de én épültem be vagy mit csináltam ott! - hisztizek neki, amire magához ölel en meg hozzá bújok, de közben látom hogy a menedzser kijött a kihallgatott és idegesen beszél valakivel de nem hallom, viszont egy valamit tisztán halottam.
- Köszönöm Grand! - ordítja hangosan egy ismerőshang, amire felkaptam a fejem és meg indultam az irodája felé Natsut magammal rángatva. Berontok az irodájába és meg pillantom a kapitányt amint örömtáncot lejt az asztalon.
- Maga meg mit csinál! - kiabálok rá a főnökömre, aki lefagy, és abba hagyja a riszálást majd gyorsan ránk mutat
- Nektek se itt kéne romantikázni! - vágja rá, amire gyorsan elengedem a párom kezét.
- Miért beszélt Grandal? - idegesen kérdezem tőle, amire vakarni kezdi a tarkóját és visszaül a helyére.
- Nos, Grand lefoglalt a nevemre hét jegyet, egymás mellé az első sorba! - magyarázza nekem, amire homlokon csapom magam.
- Sajnálattal kell mondanom, de vége lett az ügynek így meg szűnik létezni Rossali Mar,és John Napa! - magyarázom neki, amire a főnököm szája tátva maradt.
- De hát már meg vannak a jegyek és mindenki arra vár, hogy fellépj! - tagadni kezd, amire forgatni kezdem a fejem, hogy kiroppanjanak a csigolyáim. Most mennyek bele abba, hogy éneklek még egyszer vagy sem? – kérdezem, magamban miközben nézek magam elé, ám ekkor valaki vállamat kezdte masszírozni ami jól eset.
- Kérlek drágám csak egy napra még légy Rossali! - kérlelni kezd a társam, amire már kénytelen vagyok dönteni.
- Rendben, de beszélje meg Grandal, hogy ez lesz az utolsó előadásom! - egyezek bele majd ki mentem a helységből és egyenesen haza menetem.