A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

40. fejezet

Natsu szemszöge.

Lucy egy ideje már egyedül hagyót engem a fiúkkal, de mondjuk nem is baj mert nagyon zavart engem Gray hatalmas mosolya amit még nem is leplezet. Lassan az asztalát meg támadtam a könyökömmel és elkezdtem meredten nézni a mosolyogó barátomat.

- Mi az Natsu? – vidáman kérdezi tőlem miközben rám sandit.

- Ezt én kérdezem azok után, hogy amióta dolgozunk, csak mosolyogsz? – kedvesen kérdezem tőle, amire már is ki húzza magát és úgy tesz mintha ebből tudnom kéne. – Drága barátom arra ugye emlékszel, még hogy még csak egy hónapja vagyok itthon és az elmúlt két és fél évet nehezen a tudok be pótolni, főleg hogy vannak új szokásaid! – szólom le a barátom, aki ingatni kezdi a fejét.

- Tudom Natsu, csak nehéz elhinni, vagy is nem, csak jobban belegondolva nem akarom el ki abálni. – zagyvál nekem, amire meg jelenik Gajeel és végig méri a társát.

- Gratulálok neked, Gray! – jelenti ki és én nézek rájuk, mint bárány az új kapura.

- Most meg mi van? – hangosan mondom, amire hozzám jön Gajeel és a fülemhez hajol.

- Tudod, amikor mosolyogva húzza, ki magát akkor általában a kis fiára gondol, de mivel Storm az elmúlt hetekben nem csinált semmit, csak gyerekként viselkedek, ami normális, így való színüleg Juvia terhes! – állapítja meg a társa nekem, amire elakad a szavam. - Pontosan így van. most kértem az orvosnál időpontot úgy hogy nem sokára megyünk is! – jelenti ki, amire már is elkezdi venni a kabátját és mosolyogva távozik. – Na, igen, te soha nem érezted azt, hogy milyen az, amikor meg tudod a szerelmedtől, hogy várandós. – halkan mondja Gajeel amire bólintok, majd inkább úgy döntök, hogy lemegyek egy szinttel és nézni kezdem a rablási osztály sürgését és mozgását, míg nem ki nem szúrt engem egy ismerős szőke hajú egyén. Intett nekem, ahogy én is neki majd oda jött hozzám.

- Szia Natsu, miért vagy ezen a szinten? – kedvesen kérdezi, amire meg rándítom a vállam.

- Nem tudom valahogy ide tévedtem. – egyhangúan válaszolok neki, amire gyanúsan néz, rám majd az automata felé terel.

- Mi történt? – kérdezi, tőlem ismét miközben bedobja az érmét a gépbe.

- Graynek jó híre jött, aminek örülnöm kéne, de nem tudom, hogy kéne. – magyarázom neki kissé burkoltan, amire sóhajt egy nagyot és a kezembe nyomja a forró feketét.

- Már értem mi a bajod. – megértően néz, rám miközben az ablakkeretre ül. – Yukino-val mi voltunk az első nehézsége, és Graynek volt ideje felkészülni hisz nekik már könnyen ment, na meg az orvosnak is. – magyarázza nekem, amire már is szomorkodni kezdtem. – Nagyon jó hír, ha a családban jön még egy jövevény, de tudom milyen, amikor nem te tudod meg, először hanem már a fél osztály tudja, és feszülten figyel ti tetteket. – mondja nekem, amire meg iszom a pohár tartalmát.

- Igen, azt sejtem, de nekem hiányzik az, amikor ott vagyunk Lucyval a vizsgálatokon, és még a szülő szobában is vállaltam volna a kéztörést, de mindből ki maradtam. – idegesen mondom miközben a poharat összeroppantottam.

- Tudom ezt semmi nem pótolja, de ha esetleg lesz egy kis tesója Lunánnak akkor végig élvezheted a Démonnal a napokat. – pimaszkodót a haverom, amire felé sanditok.

- Ezt hogy érted? – kérdezem tőle, amire nevetni kezd.

- Úgy hogy amikor a hormonjaival gond volt akkor tényleg elő jött a démoni éne és konkrétan le kellet fogni, hogy ne, hívjon fel téged mert annyira el akarta mondani neked a hírt és azt akarta hogy itt legyél. – meséli nekem, amire ledöbbenek. – De azt hiszem csinált neked egy könyvet Luna dolgairól, csodálom is hogy nem mutatta pedig annyit dolgozót vele. – meséli amire meg veregetem a vállát.