A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

22.fejezet. Tehetségtelen gyilkos.

Lucy szemszöge

A szabadságunk elég hamar eltel azzal, hogy Natsu és én randizgassunk közben titokban tart lyuk ezt a járás dolgot, bár mondjuk elég nehéz nem hozzá vágni a másikhoz egy olyan meg jegyzést, ami félre érthető ne lenne. Ám amikor ez kínos lenne rögtön terelem is a témát mert a G csapatból Gray házasodik és az egész banda már alig várja hogy meg tudja mikorra tervezi a kedvenc párosunk a nagy alkalmat, meg ott van az is, hogy Gajeel és Levy végre be jelentették hogy járnak. Mindenki meg találta a hozzá való személyt, de ez így is van rendjén a mi korunkban. Ám ma este csak normális estet fogok egyedül tölteni a lakásomon, így egy kicsit fura hogy nagy a csend nálam. Az ágyamon fekszem, és a plafont nézem. A héten sok minden volt! Két rablási ügy három razzia és még az is, hogy segítek Juvianak a szervezésben. Ha lehet, akkor ki hagynám a sajátom tervezését! - morgom magamban, amikor is valaki kopog az ajtómon, amire kicsit furcsálltam a dolgot de felkeltem a helyemről es az ajtóba siettem amit gyorsan ki is nyitottam, majd nagy szemekkel nézek az előttem álló személyre.
- Szia hogy- hogy itt vagy? - kíváncsian kérdezem, tőle miközben beengedem a lakásba.
- Nagy baj van Lucy! - kétségbe eseten mondja nekem a lány, amire felhúzom a szemöldököm, és csukom be az ajtót mögötte.
- Mi az Wendy? - feszülten kérdezem a barátnőmtől, aki hörögve jár, kell az elő szobámba. - Mi a baj? - faggatom tovább a lányt, aki bólint, és a fejét fogva néz, görnyed a heverőmön.
- Milly Jane eltűnt! - komolyan mondja ki, amire fen, akad a szemem.
- Ki? - döbbenten kérdezem, amire felém kapjanak fejét.
- A kivd Show egyik tagja! Nem ismered? - kíváncsiskodik, amire azonnal meg rázom a fejem. - Mi? Pedig minden ki ismeri őket! - hüledezve ecseteli nekem, amitől egyből nevetek egy kicsit.
- Bocsi Wendy de nem szoktam mostanában tévét nézni, az éjszakai ügyelet miatt! - magyarázom neki, amire meg értően kezd felém bólogatni. - De elmondod, miért hiszed, hogy eltűnt a lány és miként ismerted meg? - érdeklődöm tovább.
- Apa támogatja a Kivd Showt és, amikor nincs, divatbemutató, szezon akkor ott dolgozunk, és idén meg kért, hogy segítsek be egy kicsit a tehetségeknek. Amikor kezdődőt az egész mindenki feszült és győzelemre éhes volt, de Milly nem és elkezdtünk beszélgetni és jobba lettünk. Az ügynökség mindenkinek biztosit, szálast és kosztot, cserébe csak időben kell vissza érni. Nos, én néha át szokót hívni mint most is és amikor beléptem a szobába teljesen érintetlen volt a helység. Eleinte azt hittem, hogy csak elfelejtette és majd takarodóra vissza ér, de jóval a takarodó után egy órával se jött meg. Tudom, hogy soha nem késné le ezt így pánikba estem és körbe kérdeztem a lakoknál, de mindenki azt mondta, hogy a próba óta nem látták, így hozzád jöttem segítséget kérni. - hadarta el nekem a dolgot, amire először elismerően kezdek rá nézni majd komolyan.
- Rendben, felhívom a fiúkat, hogy induljunk egy kis sétára, de előbb mond, meg hogy hol szokót lenni? - vázolom, a tervet neki majd előveszem a telefonom és tárcsázom mind a hármuk számát. Wendy elmondta nekünk azt a három helyet ahol lehetet, én meg eloszlattam a csapatot. Gray Juviaval megy míg Gajeel Levyvel, pedig a társammal megyek, egy romantikus parkbeli sétára. Wendit haza küldtem, hogy pihenjen, és hogy megnyugodjon, mert már dolgozunk rajta.

A kocsinál állok és várom, hogy meg jelenjen a párom, bár nem igazan akartam zargatni egy kislány kérésével, de mondjuk a pasin, és társam, ennyit meg kell tennie.
- Szép estét kisasszony! - szívéjesen üdvözöl Natsu, amire fele fordulok és egy apró mosoly kíséretében felé lépkedtem, majd egy gyors csók után meg öleltem.
- Bocs, nem akartalak felkelteni. - kérek tőle elnézést, amire az oldalamba csíp egy kicsit.
- Nehéz úgy aludni, hogy nem vagy mellettem. - bókol nekem, ami meg mosolyogtat. - És inkább én menjek veled, mint egy kis lánnyal, aki nem biztos, hogy olyan erősen üti le a szatírokat, mint a pasid! - dicsőíti magát, amire forgatni kezdem a szemem, majd inkább a kocsim felé megyek.
- Menjünk én szeretet védelmezőm! - csipkelődve mondom neki, amire egy pimasz mosoly jelenik meg az arcán. Beszálltunk járműbe, amit elég gyorsan elindítót a párom, de amikor a seb váltóhoz nyúlt volna a térdemre helyezte és simogatni kezdte, amire felé nézek és látom rajta hogy valami elgondolkodtatja mert nem felém pillant. - Min jár az eszed? - kedvesen kérdezem tőle, amire meg rázza a fejét, de a szemét le nem veszi a térdemről.
- Azon, hogy mikor mondjuk el a többieknek, hogy mi együtt vagyunk. Mert jó, hogy nem nyilvánítjuk ki az érzelmeket munkahelyen, de amikor a meccseket meg nyerjük, jó lenne a végén felkapni és meg csókolni. - áradozva mondja nekem, amire meg fogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat, amire maga felé húzza a kezem és meg csókolja a felülellett. - Nem akarok semmit erőltetni, és nem is akarom, hogy kényszerbe érezd magad, csak mert a társad egy reménytelen szerelmes! - önti magából a szót, amire zavarba jövök és közelebb hajolók hozzá.
- Akkor én is reménytelen vagyok, mert szeretném, ha meg mutatnánk, hogy tényleg együtt vagyunk, csak nem akarom, hogy a srácok ezzel cukkoljanak minket! - komolyan mondom neki, amire felém fordítja a fejét és izgatottan néz a szemembe.
- Már most azzal szekálnak, hogy mikor jövünk össze, mert ha megint mással jössz össze! - nevetve közli nekem, amire egy kicsit kacagni kezdek az ismerős helyzeten.
- Ha meg vigasztal a tudat, hogy engem is szekálnak ezzel. - megértően mesélem neki, amire még jobban nevetni kezdett. - Mondjuk el nekik, amikor találkozunk velük! - tanácsolom neki, amire bólint és a kezemet elengedve elindulunk a parkba.
Hamar oda értünk, így lassan ki szálltunk a kocsiból, és egy kicsit mosolyogva, de kézen fogva kezdtünk el sétálni, hogy ne keltsünk gyanút az emberek közt, akik hajnali háromkor kint vannak.
- Szerintem máskor is az lehetne a fedő sztorink, hogy együtt vagyunk! - pimaszkodni kezd velem, amire már a szabad kezemmel bele karoltam a kezébe, így minden kezem nála van.
- Lehet, de nem hiszem, hogy mindig jól jön az, ha azt mondjuk, hogy együtt vagyunk! - oktatom ki, amire bólint. A csendes parkban sétáltunk és szinte élveztem, ahogy csak ketten vagyunk, de mondjuk egy kicsit zavart az is, hogy Wendy se hívót. Egy tóhoz érkeztünk, aminek a felszíne nem is fodrozódót, így lehajoltam, hogy meg zavarjam a nyugodt víz felszínét. A hullámok szépen szétszóródnak, de a fényben látom, hogy valaminek neki mennek. - Natsu itt van a zseblámpád? - kérdezem, tőle miközben ki nyújtom a kezem és várom az említett tárgyat, ami meg is érkezet.
- Eddig mindig volt nálad lámpa! - furcsállkódik nekem, amire elmosolyodok és felkapcsoltam a fényét.
- Eddig mindig volt nálam, de mondjuk, egy kicsit idegesít, hogy a sok holmi lehúzza a nadrágom. - magyarázom neki, amire egyből az említet, területet kezdi simogatni.
- Nem is vettem eddig észre, hogy lenének itt valamik. - Meg lepetten mondja, amikor is meg találtam valamit a vízben.
- Lehet, de ezt én észrevettem! - utalok, neki a vízre ahol most fordul meg egy ruha kupac, ami egy emberen van. - Szerinten találtunk egy testet! - meglepetten tárom fel neki a lelemény. - Hivd Gajeelt enyém a jegyesek! - komolyan mondom neki, amire halom, hogy már a telefont nyomkodja, így én is elő veszem az enyémet. Juviat hívom aki pillanatokon belül fel is vett.
- Szia Juvia! - kedvesen üdvözlöm a lányt.
- Szia Lucy! - álmos hangon beszél. Szerintem Gray a kocsiban hagyta, hogy tudjon aludni egy kicsit. Jól tetted! - ismerem el magamban a kollegám tettét.
- Lenne munkám neked! - drámain mondom neki, amire egész biztos vagyok, hogy fel kell. - Szólj Graynek, hogy kérjen képet Millyről, és gyertek a parkba! - adom ki az utasításokat.
- Rendben, akkor ott találkozunk! - morcosan mondja majd ki is nyomta a készüléket.