A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

32.fejezet

Natsu szemszöge.

Lucy előre ment a szobába, de én még mindig le vagyok fagyva a tettétől, ami egyszerre imponál, és döbbent meg. A számat kezdem simogatni, amin még mindig, érzem a szerelem nyomát, ami égeti a bőröm. Szerelmesen nézek utána, ahogy felkészül a csatára. Lassan én is át lépem a küszöböt, ahogy az apám is, aki ebben csak csendes meg figyelő.

- Üdvözlöm, Berna százados, és Morgen hadnagy! - köszön nekik a társam, amire meg lepődik a két személy. - A társam Natsu Dragneel, én meg Lucy Heartfilia nyomozók vagyunk a Magnóliai rendőrségtől, csak feltennék pár kérdést és végzünk. - kedvesen mondja, a kihallatok démona, ám a gyanúsítottak hirtelen el lazulnak, amire akaratlanul is elmosolyodnék, de nem tehetem. - Szóval maguk az este beszéltek John Századossal a kocsmában? - komolyan kérdezem tőle, amire már is meg feszül a barna hajú férfinak a nyakán az izom, így ki düllednek az erei. Ezek szerint ott voltak. - állapítom meg miközben feszülten figyelem a cselekedeteit.

- Nem! - válaszol a férfi miközben a nőre nem is vett figyelmet, akinek az arca többet mond, mint ahogy azt ő hiszi. Idegességében az ember el kezd izzadni, meg a szemét is össze visszatereli csak, hogy ne a kelljen azzal a személlyel beszélnie. Nos Morgen hadnagy pont ezeket a tüneteket produkálja, a századosa bánatára. - mondom, magamnak miközben várom a társam újabb kérdését.

- Értem, akkor esetleg volt konfliktus, önök, és a Százados közt? - teszi fel az újabb kérdést szárazon a társam, amire a katonák ezer mimika cserélődik az emberek arcán.

- Nem! - katonásan válaszol, a férfi miközben próbál nyugodt lenni, de ekkor az apámra emeli a tekintettét. - Mik ezek a kérdések uram, azt hittem civilek nem vesznek részt a nyomozásban, amit nekem kéne vezetni! - követelőződik egy kicsit hevesebben a megszokottnál.

- Ne beszéljen velem ilyen hangon Katona, még lefokozom az ilyen ki nyilvánítások ért. Amúgy is lát rajtuk civil jelzésű táblát, mert én nem látom rajtú. Ha bármi baj van azzal, hogy két nyomozó ki hallgat, ti tettek akkor fogjátok el őket, mint feletessek, akiknek lehet, hogy őrnagy rangot kaptak addig, amíg itt vannak! - kell a védelmünkre az apám, amire csak még jobban leesik az állam, ami nem is látszik.

- Köszönöm uram a bizalmat, de azt hiszem már eleget meg tudtam tőlük. - higgadtan mondja Lucy miközben feláll, és lassan elindul kifele. Látom a férfin hogy végig lett sértve az egója hogy egy nő fölé kerekedet. Ott hagyjuk, őket miközben sorra ki megyünk. - Tudunk valahol egyeztetni? - kérdezi tőlem bizalmasan, amire nagy levegőt veszek, majd a nyakamat kezdem masszírozni.

- Gyertek hozzánk ebédre, vagy is Natsu neked otthon, anyád úgy is látni akar, és nem árt, ha bemutatod neki a barátnődet. - utal Lucyra aki egy kicsit meg lepődik a kérdésen, ahogy én is.

- Nem tudom, hogy zavarhatunk, hisz munkáról lenne szó! - mentegetőzik a társam, amire meg fogom a kezét, így magamra irányítom a figyelmét.

- Híd el jobb, ha megyünk, különben nem kapunk több infót az ezredestől. - kedvesen mondom, neki miközben érzem, ahogy apám majd felrobban.

- Rendben! - egyezik bele végül beletörődő hangon mondja nekem, amire oda hajolok hozzá és adok neki egy puszit.

- Este meg hálálom, ha túléljük! - suttogom neki, amire nevetni kezd. Apám meg indult előre örömködve amire akaratlanul is mosolyogni kezdek.

A régi utón vezetve a kocsit, ahhoz az otthon felé, amit régen elhagytam, csak azért mert nem feleltem meg az apámnak, aki most visszahoz ide. A felhajtóra felállok, és meg várom, míg apám kocsija is beér minket. Ekkor kilép az ajtó mögül egy ismerős barna hajú nő, aki mosolyogva fogad, és ki tárja a karját, én meg lassan oda megyek, és szorosan magamhoz ölelem.