A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

2 fejezet

Lucy szemszöge.

Amikor ott hagytuk a lő tért, elindultunk a gyanúsítót munka helyére ami Magnolia leghíresebb modell ügynöksége. Fél óránkba telt oda érnünk, és szerintem ez volt a leghosszabb kocsikázásom, mert végig engem figyelt a koloncom. A kapitány miért akarja, hogy társam legyen, elég jól el vagyok egyedül, és amúgy is elég szociális vagyok. A hogy kiszállunk a kocsiból, egyből el fogót az undor. Minden hol örök, és a levegőben szál a hajlak, és a cigaretta füstje. Biztos még drogot is találnék itt, ha hagynák, hogy szimatoljak. Oda sétálok az egyik nagyra termet fickóhoz, aki egyből felveszi a védelmi állást, karjaiba keresztbe és a világító zöld szemét rám mereszti, ha jól látom, akkor feldagadtak.
- Ki maga? - Mérgesen kérdezi a már így is mély hangjával. Ki veszem a hátsó zsebemből a jelvényemet es az igazolványomat, majd kinyitva nyomom a képébe.
- Nyomozok! - Ridegen mondom neki.
- Kit keress? - Egy kicsit visszavett a hangjából, de még így is nagyon kötelességtudó volt.
- Mirajena Starusst! - Komolyan válaszolok neki, amire hangosan nyel egyet.
- Most fotózáson van, nem lehet zavarni, ajánlom, hogy később jöjjenek vissza! - Terelni kezdte a dolgot, de ezzel nem gyököt meg.
- Meg várom! - Közlékenyen mondom neki, amivel végre sikerült kizökkentenem. - Ha van ideje, akkor kérem, mondja meg neki, hogy Heartfilia nyomozó itt kint várja! - Nyugodtan mondom neki, majd sarkon fordultam es elindultam a kocsi felé, aminek a belsejében még mindig ott ül az idegesítő társ szerűségem. Visszaszálltam a kocsiba, és elővettem a mobilom.
- Mit tudtál meg? - Kérdezi a fiú.
- Azt hogy jelenleg dolgozik, és nem lehet zavarni, de szerintem hazudik az őr. - Nyugodtan mondom neki.
- Miből gondolod? - Tovább kíváncsiskodik. Ki keresem a mobilamból a barátnőm számat, és rögtön hívni kezdem. - Nem hagyhatsz ennyire figyelmen kívül hagyni! - Szólt bele a férfi. Csendet mutatok neki az ujjammal. A telefonon csengeni kezdet, amikor is felvették.
- Hello Lucy, mi a baj? - Kérdezi a barátnőm.
- Szia Levy, kérlek, nézd meg Mirajena Staruss, mobiljának a jipijeszét! - Kedvesen meg kértem a lányt.
- Már keresem is! - Jelentette ki és már hallottam is a billentyűzette kattogását, addig egy pillanatra leemelem a mobilt a fülemről es be fogtam a mikrofonját.
- Ha tudni akarod, nagyon zavart engem az, hogy már is dolgozik valaki, pedig a húga tettese még nincs meg, így most lenyomozom, hogy hol van valójában! - Mérgesen magyarázom neki. Amire bólogatni kezd. Visszahelyeztem a fülemhez a készüléket.
- Meg van! - Örömmel mondja nekem. - Azt írja, hogy a Fairy tail diszkó, és kávézóban van!
- Köszi! - Hálálkodtam neki, majd meg hallottam nevetni.
- De azt úgy tudod, hogy az előbb minden szavadat hallottam szóval... - Nem hagytam, hogy bejezze a mondatát így kinyomtam a készületek.
- Hova megyünk? - Kérdezte a fiú.
- Bulizni! - Jelentetten ki majd, gyorsan becsatoltam az öven és mar indítottam gyújtást.

Nem telet tíz percbe, míg oda értünk. Közben Dragneel beszámolt nekem a lány életéről, akihez megyünk. Furcsa volt nekem hogy ennyire jól ismeri őket, majd beugrott nekem, hogy a nővér mondott nekem egy nevet aki Lisana exe volt. Natsu. Lehet, hogy ö az, aki járt az áldozattal? Kérdezetem magam, de értelmetlen, mert nem az én ismerősöm. Hidegedek el az ügytől. Kiszállunk a kocsiból és elkezdtük meg közelíteni a helyet. A clubbon át akartunk először menni, de amikor lenyomtam a kilincset, meg akadt.
- Zárva! - Állapítja meg Natsu amire bólintok, majd a másikon próbálkozok, az pedig sikerem volt. Óvatosan kinyitottan a nyikorgó ajtót, és ahogy benéztem egyből sötétség fogadót. Az övemen logó lámpáért nyúltam majd a Berettámért, de nem vettem ki csak meg fogtam, hogy ha kell, elő rántsam. A lámpával meg világítottam a helyet így láttuk a romokban lévő helyet. Minden hol törmelék és pókháló. Régen egy nagyon jó bulizós hely volt most meg mintha olyan mintha egy ős kövület lenne. Meg hallottam egy szipogó hangot, és ijedtemben majd nem elő kaptam, de eszembe jutót hogy itt van a fiú. Visszacsatoltam a patentet, és kikapcsoltam a lámpafényt. Hagytam, hogy az ösztönöm vezessen a gyanúsítotthoz, akit hamar meg is találtam. Egy kis gyertyaláng éget mellette, míg a bal kezénél volt egy pohár, es a jobbján három üveg tömény. Nem így néz ki egy kegyetlen gyilkos, ha nem inkább egy szomorú anya, aki most vesztette el az egyet lányát. A meg törtsége valósnak mutatkozót.
- Jó napot, Miss. Staruss! - Kedvesen köszönök neki, amire rögtön felém fordítja a meg gyötört arcát. Ének nem lesz jó vége. Gondolom, magamban miközben helyet foglalok a modell melletti helyen. Bosszantássom jeleként meg Natsu foglalta el a csapos helyét.
- Már másnap van? - Komolyan kérdezi a nő, és ahogy a leheletén érezni az alkohol szagát. Egész biztos, hogy részeg.
- Igen! - Válaszol neki, Natsu és nő rögtön felé néz.
- Natsu! - Örömmel ejti ki a fiú nevét. Szóval jól sejtettem, hogy ő az áldozat exe. - Hogy meg nőtél, és milyen férfias lettél, biztos most is oda van érted minden lány. - Dicsérni kezdi a fiút, amiben egyet kell értenem vele. Nagyon férfias, és nem csak díszből vannak meg az izmai. Dicsérem magamban, miközben rá sanditok, majd gyorsan visszanézek modellre, mert véletlenül találkozót a tekintetünk.
- Köszi Mira, de te még gyönyörűbb, vagy mint amikor utoljára találkoztunk! - Bókolni kezd neki, amire a nő legyint egyet.
- Csak a lovag beszél belőled. - Oktatta ki Natsut amire azonnal somolyogni kezdek. - Most pocsékul néz hetek ki, hisz, én egy önző dög vagyok! - Ontani kezdi a szót magából a nő.
- Mért mondod ezt, hisz fantasztikus nővér vagy! - Dicsérte tovább Natsu ami nekem nem tetszik.
- Mert a helyet hogy találkoztam volna vele, faképnél hagytam és dolgozni mentem. - Mesélte nekünk Mira. Biztos a találkáról beszél. - Gondolom már rá talált arra az emailre amiben meg kért, hogy találkozunk itt, de nem jöttem el, ide! - Utalt a helyszínre.