A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

6. fejezet

Lucy szemszöge.

Amint visszaértünk az őrsre a fiúk ki szedték a leveleket, és neki kezdtünk az összes levél át olvasásában. A levelek nagy része arról szólt, hogy bárcsak fojtathatták volna az estét, meg még azt, hogy dögöljön meg, mert nem tettet semmit hogy meg keresse őt. Mindegyik üzenet semmit mondó volt, bár egy így is szemet szúrt nekem az hogy valaki egy érzelmes levelet irt.

- Fiúk szerintem találtam valamit! – hangosan mondom, nekik miközben ők épp ki parodizálják a leveleket. Néha egy rendőrnek már csak ez marad, mint szórakozás. – Fiúk! – még egyszer rájuk szóltam, amire persze már figyeltek.

- Igen Lucy? – kíváncsian kérdezi a társam, amire csak felmutatom a levelet.

- Ez más, mint az eddigiek! – lobogtatom nekik a lapot amire mind a három hülye felém néz. „ csókod olyan volt mint az élet, amit ha meg vonnak tőlem meg hallok, te vagy nekem élet adó fény, kérlek találkozunk!" – érzelmesen mondom neki amire persze hogy mind a három fiú könnyezni kezdet. – Ezt az egy levelet bontotta fel Hibiki! – komolyan mondom, neki miközben át adom Natsunak.

- Van címzettje? – kételkedve kérdezi, amire meg rázom a felem.

- Nincs, pedig egy ilyen romantikus leveléhez illik nevet írni. – bosszúsan mondom nekik amire Gajeelék nevetni kezdenek.

- A borítékon, csak az van, hogy az „állarcos", de semmi más nincs rajta. – tanakodva mondja nekem a Natsu.

- Megint az áll nevek, és bandák katyvaszába kerültünk. Lassan már kéne egy olyan adat bázis, amiben benne van az, hogy ki melyik bandába van benne, és hogy milyen állneve van. – panaszkodom a fiúknak, akik nem reagálnak semmit. Ekkor kopog valaki az ajtón és benyit, egy jár őr kolléga.

- Heartfilia Nyomozó, magát keresik telefonon! – sürgősen mondja nekem a lány, amire biccentettem egyet, és ki menetem az asztalomhoz, és felvettem a kagylót.

- Itt Heartfilia nyomozó, ki keres? – komolyan kérdezem a személyt a vonal túl oldalán.

- Itt meg a Fernandes társulattól a barátnőd! – hangosan mondja nekem, amire csak elnevetem magam. – Jó hírt hoztam neked! – kedvesen mondja, amire az amúgy is széles mosolyom még jobban elszélesedett.

- Mi lenne az? – lelkesen kérdezem a barátnőmet, aki csak ujjongani kezdtet. Hátra dőltem a székemben, mert a mai napon ez az egy dologban, jól esik.

- Nos, mi után visszahelyeztek téged munkába az ügy a kedves Doktor nőnél is haladt, így ma ki szabták az óvadékot. – vidáman ecseteli nekem, amire egyre jobb lesz a kedvem.

- És mennyi? – kíváncsian kérdezem a barátnőmet, amire egy kicsit kuncogni kezd, majd azt hallom, hogy a tollát kattintja.

- Mennyi van láda kápéban? – kedvesen kérdezi, amire elmosolyodok, és bele nézek a táskámba.

- Van nálam ügy 100 ékkő. Nem sok. – mondom neki, amire megint kacagni kezdtet.

- Akkor 50 ékkő lesz a lány óvadéka, és remélem a fáradozásaimat meg fizeted nekem, az új helyen, ami nem sokára nyílni fog. – izgatottan mondja nekem Erza amire csak mosolyog.

- Rendben, ha végeztem az üggyel elmegyünk oda, és iszunk, és bulizunk! – kedvesen mondom neki. – De most megyek elkapni egy gyilkost! – elköszönök a barátnőmtől aki csak nevetett. Végre ez is le van rendezve. Kényelmesen hátra dőlők majd rá nézek az órámra. Délután öt van, és lejárt a munkaidő nekik. Gyorsan felkelek a helyemről, és benyitok hozzájuk. – Fiúk, mára abba hagyhatjátok a munkát, pihenten kelletek holnap. – kedvesen mondom neki, amire a G csapat éljenzett, de Natsu csak a fejét rázza.