A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

15. fejezet. Hibbant gyilkosság.

Lucy szemszöge.

Este hétkor már otthon voltam, Stingel akivel egész jól meg vagyunk két hónapja, és meg lepetten nagyon jól meg vagyunk szinte már idegesőt a dolog, de mondjuk Natsu is meg van Jennyvel és már elmentünk négyen randira ami jó formán arról szólt, hogy a fiúk mérgesen néztek egymásra mi meg Jennyvel kedvesen szóltunk be egymásnak így a fiúknak fel se tűnt, hogy a munkánkról vitatkozunk egész végig. Nagyon gáz volt de Natsuval meg beszéltük, hogy soha többet nem megyünk ilyenre, mert akkor biztos hogy másnap az este pocsékságáról beszélek vele mint legutóbb, de mondjuk neki se tetszet, mert gondolom én hülye hogy nem lehetek egymás szájában végig. Kicsit idegesítő minden alakalommal látni őket hogy egymás szájában vannak, mintha testi kapcsolaton kívül más nem is lenne, de mondjuk mi se vagyunk jobbak mert amikor tehetjük le teperjük a másikat, de persze normálisan is beszélgetünk csak néha olyan uncsi csak arról beszélni, hogy milyen a munka és a bűn ügyi statisztikák, mert Stingnek bennem áll a szája ilyenkor, ilyen kor. Jobb Natsuval beszélni, mert vele lehet a maffia ügyről beszelni és öt imádják az emberek ott Stinget meg mostanában mintha Gajeel, és Gray se kedvelne, de így van vele Juvia is mert igaz, hogy ő ajánlotta őt de nem kedveli, de hiába kérdezem őket nem mondják el hiába faggatom őket, pedig szeretném tudni. Ám most a heverőmön fekve próbálom kiheverni azt a tudatlanságot, ami a bentiek csináltak nekem. Sting egy könyvet olvas, én meg csak úgy létezem és nézek ki a fejemből. Kéne már egy olyan gyilkossági ügy, amit nem lehet gyorsan meg oldani és van benne kihívás, mert mostanában Natsuval nagyon gördülékenyek vagyunk, vagy csak meg látszik, hogy fél éve egymás agyára megyünk. Ekkor meg szólalt a telefonom, én megy egyből vetődtem felé, és feloldottam szokás szerint nem néztem meg a kijelzőt, és a fülemhez emelem.
- Heartfilia nyomozó! - izgatottan szóltam bele.
- Itt meg kedvenc halottkémed! - kedvesen szólt bele a barátnőm, amire elmosolyodtam.
- Szia, van valami? - könyörögve szóltam bele, amire egy kis nevetést halok meg közben Sting felé sanditok, hogy nem vette észre a hangomon azt, hogy nagyon izgulok.
- Ennyire unalmas a vele? - vidáman kérdezi, amire nem szabad lomhán válaszolni.
- Igen! - kötelesség tudóan mondom neki, amire ismét felnevet.
- Áh, szóval ott van nálad, akkor örömmel mondom neked, hogy van munka a számodra, és nagyon érdekesnek hangzik a dolog! - érdekesen mondja nekem, amire egy mosoly terül el az arcomon.
- küld a címet és megyek! - vidáman mondom, neki majd kinyomom a telefont majd látszat szomorúságot tettem Sting felé.
- Munka? - komolyan kérdezi, miközben felém néz enyhén csalodótsággal a szemében.
- Igen! Tudod, a hullák sose munkaidőben találják meg az emberek! - magyarázkodom neki, amire egy picit elmosolyodik.
- Tudom, csak az értékes dolgokat lopják munkaidőben! - pimaszul mondja nekem, amire egy kicsit elmosolyodom, és oda hajolok hozzá, hogy meg csókoljam, de ekkor meg fogja a két karomat és az ölébe ránt engem. - Meg azt is tudom, hogy unatkozol mostanában úgy, hogy mit szolnál, ha felpörgetném a dolgokat? - komolyan kérdezi, amire egy kicsit felhúzom, a szemöldökömet miközben át ölel.
- Mire gondolsz? - félve kérdezem, amire nagyot sóhajt.
- Költözünk össze! - meg fagy bennem a vér a gondolattól. - Melóból mindig hozzád jövök és a fél ruha táram itt van, és amúgy is olyan jól meg vagyunk, mintha évek óta együtt lennék! - magyarázza nekem, amire bólogatni kezdek, hogy értem, amit mond de ekkor meg szólal a telefonom ami a kezemben volt, így rá néztem a kijelzőre, amin Natsu neve áll. Sting hörren egyet majd lazít az ölelésén és hátra hajtja a fejét. - Már megint! - mordul egyet és teljesen elenged. Mostanában Natsu olyan kor időzít, amikor vagy meg csókolnák, egymást vagy jobban bemelegednék egy helyzetbe, és szegény fiú már teljesen ki van készülve ettől.
- Bocsi, de ezek szerint együtt megyünk a tetthelyre, viszont a válaszon addig gondolkodok, míg dolgozom az ügyön! - kedvesen mondom, neki majd adok egy gyors csókot a szájára és mentem felvenni a cipőm és dzsekimet. - Ne várj meg, valószínűleg csak holnap jövök. - kedvesen mondom neki majd elmentem. Natsu kint várt a kocsija mellett egy kicsit türelmetlenül. - Ennyire azért nem sietős! A hulla nem megy sehova! - szólok be neki, amire látom, hogy már egy kicsit nyugodtabban néz rám.
- Igen, de gondoltam mielőtt bemelegedtek kihívlak! - pimaszul mondja nekem, amire egyből felhúzom a szemöldököm. Mi a franc, baja van? Kérdezem, magam miközben beszállok a kocsiba, ő meg a vezető oldalára. Nem tudom miért, de vannak napok, amikor teljesen zavarba jövök tőle, de na, inkább idegesít, mintsem kellemességgel töltene el a dolog. Gondolom, ezt miközben oda érünk a helyszínre, ami egy igen elegáns étterem mögött húzódik el a kukák mellett, ahol barátnőm már várt minket szokás szerint a holt testet vizsgálja.
- Szia, megmentőm! - viccesen köszönök az orvosnak, aki egyből felém fordul.
- Szia, menekült! Ennyire unalmas volt az este? - pimaszul kérdezi, amire egy kicsit nevetni kezdtem.
- Igen, de mond el mi a helyzet az áldozattal. - kedvesen terelem a témát, amire elmosolyodik.
- Rendben, de akkor figyelj, mit mondok. Az áldozat neve Dágur Ádáz, és ügyvédként dolgozik a Habbok vállalatnál, és kábé tegnap este nyolc és tíz között halt meg. - komolyan mondja nekem, amire csak pislogok.
- Értem, de meg kell mondanom nem, néz ki ügyvédnek! - tanakodva mondom neki.
- Miből gondolod? - kíváncsian kérdezi a társam, amire a férfi ruhájára mutatok.
- Abból, hogy normális utcai ruha van rajta és nem öltöny, ami egy ügyvédhez már szinte összekötött velük, és az arcán is ott van a seb, ami nem egy irodában lehet szerezni. - magyarázom neki, amire csak zavarosan ingatja a fejét.
- Lucy! - hangosan szólít meg engem az egyik emberem. - Beszéltem az éterem tulajdonosával, aki szerint az áldozatunk bent vacsorázót egy fiatal férfival, akinek barna haja volt és zöld szeme! - komolyan mondja nekem Gray, amire egy kicsit gondolkodóba estem.
- Gajeellal mennyetek el a tulajjal egy fantom kép rajzolóval, hogy legyen képünk a gyanúsítotról, és közben kérd el Juviátol az áldozat mobilját, amit vigyetek Levyhez! - adom ki a feladatokat, amire a fiú sóhajtót.
- Rendben. - egyezet bele majd oda ment Juviához aki egy szó és hang nélkül hozzá vágta a készüléket én meg döbbenten néztem a pár néma csendes vitáját. Mi történhetett, de majd kiderítem, ám de most mennem kell.
- Menyünk Natsu kérdezünk meg valakit, aki egész biztos, hogy még most is ébren van! - kedvesen mondom neki miközben meg lendülök, a sikátorból közben eszembe jut a barátnőm.
- Adát üdvözletem neki! - kedvesen mondja nekem, amire széles mosoly terül el az arcomon.
- Átadom neki! - vidáman mondom neki majd meg indulok a kocsi felé a férfi képével a telefonom. Nem hittem volna, hogy egy év után újra találkozunk, mert eddig mindig lemondta a talikat, de most egyikünk se menekül! Nevetve gondolok erre miközben Natsu is utolér.
- Hova megyünk Lucy? - kíváncsian kérdezi, amire meg állok az autó mellett.
- A Fernandes társasághoz! - könnyedén ejtem ki a volt gyakornoki munkahelyem nevét, amitől Natsu nagy szemeket mereszt rám, amitől kedvesen elmosolyodom, majd beszállok az anyós ülésre.